Anyukám, nem politizált!

A nagy verekedés után, az egyszerű magyar ember, még észre sem vette, hogy már nem Magyarországhoz tartozik, csak élte a minden napjait a megszokott módján. Még mindenki magyarul beszélt, vagy az anyanyelvén, ahogy megértetni tudta magát. De, már Romániához tartoztunk a politikai területi rablás értelmében. Ekkor volt az elnökválasztás is, némi felhajtás tükrében. Éltették, Petru Grozát, aki valójában egy rendes demokrata elnök volt, amíg a cionista szovjetek meg nem elégelték az ügyködését, és át nem küldték egy rendesebb világba. Anyukám, kissé későn kelve, igyekezett a piacra a házkörüli áruval (tojás, tejföl, gyümölcs stb.) Az ágyat sem vetette be, nagy sietségében, pedig a falusi mondás szerint „ha elhagyod a házad, bevetve legyen az ágyad” – de, hát nem várt vendéget, csak rohant a piacra. A piacolás végére tüntetők gyülekeztek és kezdték éltetni az új elnököt. Să trăiască Groza! (Éljen Groza!) …Anyukám, a semmi román tudásával, - meg, magyarul értette, hogy „Szedd, ki rázd ki Róza!” Ezen nagyon meghökkent, lévén ő is Róza, hogy honnan tudják ezek, hogy „én nem vetettem be az ágyat?” ..mert, lelkiismereti kérdést csinált belőle!…és miért kell ebből ekkora felhajtást csinálni? Nosza, kapta magát és ment hazafelé, az úton azon gondolkodva, hogy milyen kotnyelesek is az emberek, mintha más dolguk nem volna?! A félre értésre, aztán magyarázatként jött a román hatóságok adó törvényei, meg a kötelező román tanítás, amivel nem lett volna baj, míg a magyar nyelvű iskolák is rendelkezésre álltak. De, később már a magyar nyelvet is idegen nyelvként tanították, amivel igen sok gondot okoztak a diákoknak. Azért tűrtük, ahogy bírtuk az „európai igazság szolgáltatást” mind a mai napig szenvedjük a szomszédjaink jóindulatát. Anyukám, aztán hozzá nem értőként, soha nem avatkozott a politikába, mert valószínű nem tartotta méltónak a figyelmére. Nem vesztett vele sokat, csak az élete lehetőségeit, mint az a néhány millió ember, aki szintén részese volt ennek a rablásnak, amit az úgymond „győzők” a nyakunkba varrtak. Azért, megtettük, amit lehetett, mert még mai napig is beszélnek magyarul Erdélyben! ..és egyre jobban magához tér a nemzet a gátlástalan „igazság szolgáltatás” után. Mert, az volt, „gátlástalan”! …ha, a nyugatnak, ilyen az erkölcsi értéke, akkor nem kérünk belőle! De, ezt hamarabb is felfoghattuk volna és ha, nem barátként közelítjük meg őket, hanem úgy, mint Atilla a hun vezér, annak idején, talán most nem itt tartanánk, hogy elborítanak a szemetükkel, és a nyakunkra telepítik a „törvényeiket”. Sajnos a történelem nem újra élhető, legfeljebb csak javítható, pláne ha, tanulnánk is belőle! ? A világon egyedül mi magyarok vagyunk határosak önmagunkkal! – Köszönhetően béketűrő természetünknek, mert bárkit befogadtunk, akik aztán, le is telepedtek nálunk, kikövetelve a tulajdon jogot, amit meg is kapott! Most, meg mi nézünk a (megígért!) jogaink után, a saját tulajdonunkban?! Tudjuk, mert megtanultuk, hogy nem lehet bízni a szomszédjaink szavában, mert nem együtt szándékoznak élni velünk, hanem a helyünkön nélkülünk. …és ez a folyamat, fodrozódik tovább! Mert, vedd el a nemzet identitását, a történelme meghamisításával, az új generáció félre tájékoztatásával (tanügy, holokauszt kényszer!) és, azé a hatalom és a dicsőség! (amíg, telik a hazudozás erejéből) aki, megfelelően hazudik érte. Erdélyben, a bitorló románok még azt is elvárnák, hogy velük együtt ünnepeljük, Dec,4 – ét Erdély elrablását, mert szerintük az mindig is az övék volt, és “milyen román állampolgár az, aki ennek nem örül?” Az sem zavarja őket, hogy a muzeális feltárások, mind a magyar történelemre utalnak és a földrajzi elnevezéseket, helységneveket, is nehéz románra fordítani. De, ők megteszik, még akkor is a számukra is érthetetlen. Anyukám, nem politizált, de felhívta figyelmem, hogy az igazság a sorok között olvasható és ne dőljek be minden propaganda dumának, mert annak csak a gazemberek fölözik le a hasznát. Vénségemre döbbentem rá, hogy milyen igaza volt, mert az emberek naivak, önzők és felelőtlenek, aminek hatása van a társadalmunkra. Jelen pillanatban is ennek nyögjük az eredményét, mert nem a Nemzetben gondolkodunk, hanem az egyéni haszonban, és ennek nagy ára lesz! Trianon, csak az előleg volt!
Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2017. február 19. Szerkesztette: Sztankovics István
Nézettség: 436


   


Tetszik