A porkár.

Sztankovics István

csütörtök, 2011. június 16. 14

Mint, már említettem, a haza védelme mellet, a kaszárnya disznó társadalmának a felügyelete is rám volt bízva. Én voltam a porkár, amúgy magyarra fordítva,konda mester.
Megbízatásom abból állt, hogy egy kis traktorral, mögötte egy kétkerekű tartály, összegyűjtöttem a moslékot a konyhákról és felszolgáltam a malacaimnak. Ugyan is idővel tulajdonjogot szereztem fölöttük, valamint teljes mértékben rendelkeztem velük, azt lehet mondani magam voltam a disznók istene                                                                                           

 Igaz, hogy munkálkodott bennem ama haszonszerző emberi gyarlóság is, ami másoktól sem volt idegen.
Prikulics viszont én fölöttem állt a ranglétrán, és megrögzött rögeszméje volt, hogy őt meg minden alattvalója tisztelje, többek között én is, aki maga az isten voltam a disznóim között. Ez a gesztus nekem nagyon nehezemre esett, és minden módon igyekeztem kifejezni megvetésemet iránta, természetesen a regulák keretein belül.
Mikor elmentünk mellette, csapkodni kellett a talpunkat a földhöz, kimerevedni, mint egy élőhalott, és akkor ő ezt úgy értelmezte, hogy meg van tisztelve. Még nevet is adtak a gesztusnak, hogy (pass de defiláre) vagy is díszlépés! Ha éppen nem közlekedtünk, akkor vigyázzállásba kellett állni és valamilyen oknál fogva, a halántékunkat vakargatni. Mire volt ez jó?.a mai napig nem jöttem rá, de hát ez volt a bogaruk. Különben is minden tiszt ilyen megszállott volt, és senki nem kezelte őket! (rajtam kívül!... a magam módján!)
Történt egy alkalommal, hogy éppen a napi energiát szolgáltam fel csatkos kis védenceimnek, a vályú fölé tartva a moslékos csövet, ami gyenge nyomással adagolta a felkavart moslékot, hogy a sürüje is menjen, mikor a hátam mögött elordítja magát ez a taplófejű strázsamester, hogy (soldat, drepti) Katona! Vigyázz! Mit tehettem mást, mint eleget a parancsnak? Megfordultam és lemerevedtem a megbeszélt ígények szerint, de a moslékos csövet nem engedtem el, nehogy már a földre folyon a drága eledel .A földre nem is folyt de Prikulicsot beterítette tetőtől talpig. A” bajuszán morzsa” helyett, makaróni billegett.
Oda lett a szépen vasalt náci öltöny, mert mindig ezt hangsúlyozta az öltözködése. Elől magasított tányérsapka, antantszíj, csizma és lovaglópálca. Hogy az utóbbi minek kellett?.mikor lovat csak szalámiként látott.
Engem már lejjebb fokozni nem lehetett, tehát törhette a fejét a retorzión, mert a malacaim sem maradhattak felügyelet nélkül, az viszont közérdek volt, hogy az élelmezési gócpont megmaradjon.
Az eredmény az lett, hogy áresztben (zárka, áristom) aludtam az elkövetkező héten, vagy is elkülönítve (valószínű, hogy ne fertőzzem a többieket a magatartási modellemmel) de minden további nélkül folytattam a tevékenységem. Még előnyömre is szolgált a dolog, mert akkor keltem vagy feküdtem, amikor kedvem volt, itt ugyan is mentesítve van az ember a napi program alól. Következtetés:A kutya ugat, a karaván halad! A katonaságom ideje közben fogyott.

 

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2018. október 8. Szerkesztette: Sztankovics István
Nézettség: 108


   


Tetszik