szombat, 2011. július 9. 12:45
Nézeteltéréseink következtében, Prikulics aktivizálta magát és minden tőle telhető módon igyekezett szekírozni szolgálatom hátra lévő részében, én meg, ellenállni az én sajátos módszereimmel. Általában akkor fektette rám a hangsúlyt, ha gárda parancsnok volt, mert ezzel együtt járt a teljhatalom, 24 óra keretén belül, amit ki is használt! Mindig éjjel jött rá, hogy nekem valami fontos megbízatásom legyen, a hazám tájékán.
Egy alkalommal, úgy 1 óra felé, (mert a tetű nem hagyta aludni!), eszébe jutott, hogy másnap jön egy küldöttség Bukarestből, akik a kaszárnya állagát minősítik, országos szinten.
Nosza rajta! Itt a Pista gyerek, meg egy hozzá hasonló rebellis román sorstársa, és reggelre szépen lemeszelik a parancsnokság épületét, hogy jól mutasson az illetékes ellenőrök előtt.
Persze nem meszelővel, hanem olyan permetezőszerű szerkezettel, ami nagy hatékonysággal halad a munkaterületen. De nem kellett ezt nekem tudnom, hiszen nem festő-mázoló volt a képesítésem. Még vígasztalt is bennünket, hogy ha befejeztük, visszamehetünk aludni! Mit ne mondjak? Pedáloztunk keményen! A parancsnokság épülete, olyan nagy volt, mint a fél ország ház, de igyekezhettünk mi akárhogy, még is csak lassan haladtunk. A viszonyoknak megfelelően, sötét is volt! Gondoltam, jobb lesz, ha először csak az elejét festjük le, úgy is csak azt látják, meg aztán, az első benyomás a fontos! Most már tudom: hogy szakszerűen, az ablakokat, csatornákat, cserepet, takarni kellett volna. S talán még a zászlót is leszerelni. De ki ismerheti mindenféle szakmának a titkait?
Hozzáfogtunk! Az első ablaknál azzal vigasztaltuk magunkat, hogy majd utólag lemossuk a rápermetezett meszet a kocsimosó tömlővel és minden rendben lesz. De mire a végére értünk, az eleje megszáradt és a víz nem volt hatásos, sőt, még rondább lett a munkánk eredménye.
Így már csak nem adhatjuk át?! Csorbulni fog a szakmai hírnevünk! Valahogy egy szintre kéne hozni a minőséget, - morfondíroztunk! Más megoldást nem találván, ismét lefestettük a kimaradt részeket. Természetesen a zászlóval együtt, nem hagyva ki egy ablakot sem, valamint ajtót, csatornát. Reggel 5 óra körül már végeztünk is. A hajnali nap sugarainál gyönyörködhettünk az eredményben! Nekünk tetszett! Mintha skatulyából húzták volna ki az épületet, csak a sárga csomagoló papírt még nem vették le róla.
Mire kigyönyörködtük magunkat, már fujták is az ébresztőt, amivel nekünk nem kellett bajlódnunk, mivel, hogy idejében ébren voltunk. Elmentünk reggelizni!
Reggeli után, visszamentünk megnézni a művünket, hogy csakugyan olyan ronda lett, mint ahogy emlékszünk rá? Prikulics már ott volt! Nagyon furcsán kapkodta a levegőt! Nem tudott beszélni, csak makogott. Mondom neki, mondja magyarul, mert én úgy is értem! De csak annyit nyögött ki, hogy „batalion disciplinár”(büntető század), hogy miért pont ez jutott eszébe?
Később rájöttem: ugyan is ezt helyezték neki kilátásba! Mi azzal védekeztünk, hogy nem a szakterületünk, ami a megbízást illeti és különben is sötét volt! Parancsot meg nem lehet megtagadni a regula szerint!
Nem tudom, hogyan sikálta el a büntit, mert röviddel ez után, leszereltem és nem is érdekelt a dolog a továbbiakban!
