csütörtök, 2018. október 4. 15:47, Nézettség: 57

Remete. 2012-08-06 13:24:09hétfő     Ez a kis falucska, gyermekkori vándorlásaim első állomása. Belényestől északra, néhány km-re található, a nyugati Kárpátokban. Ide helyezték nővéremet, mint tanítónőt. Itt kaptuk, egyben első lakásunkat, miután apám felelőtlenül eltaszított magától bennünket.

csütörtök, 2018. október 4. 15:46, Nézettség: 88

" A csitári hegyek alatt..." 2013-02-16 15:53:44szombat     Szülőfalum! Csatár. Ezen a földrajzi ponton kapcsolódtam először a földi létemhez. Előre nem láthatóan, nem határozhattam meg sorsomat s családomat. Viszont megadatott nekem, hogy alakíthassak rajta.

csütörtök, 2018. október 4. 15:42, Nézettség: 76

Ismerkedve az Óhazámmal. 2014-02-07 12:49:35péntek     A trianoni hadisarc egyezmény után, a leszakított térségek magyarjai, igen csak kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a térhódítók által. Viselte az elnyomást, ki hogy bírta.

szerda, 2018. október 3. 17:18, Nézettség: 62

Pályafutásom során, mindig télen voltak a legnagyobb megpróbáltatások, működésünket illetően. Egy alkalommal, Tulcsáról kellet koncentrált mustot hozni Váradra.

szerda, 2018. október 3. 17:17, Nézettség: 59

  Amolyan, pályakezdő sofőrként, annak idején sikerült elcsípnem, egy zsírosabb fuvar járatot, melynek az egyik végállomása Galati volt! Ide szállítottunk peridokkal (hosszú vastag csövön, az árú méretének megfelelően, állítható hosszúságú,után futó tengely) vasárut a hajógyárba.

szerda, 2018. október 3. 17:13, Nézettség: 67

     Október utolsó heteiben, már várható volt az első hó fellegek megjelenése térségünkben, amit, az időjárás jósok is megerősítettek.    Az előző fuvarom, valahol kétszáz km körzeten belül lehetett, amire már nem emlékszem, de szerda délelőtt lett, lefejtve a ciszterna, és már, meg is kaptam az új útirányt.

vasárnap, 2017. február 19. 12:19, Nézettség: 276

 Pályafutásom utolsó szakaszában, Erdélyben, bizonyos körülményektől kényszerítve, melyekre itt nem szeretnék kitérni, visszamentem ahhoz a céghez, amelyik a nehéz gépek szállításával foglalkozott. Nem volt idegen számomra a munkakörülmény, bár romlott a szakállomány abból a tekintetből, hogy nőtt a fegyelmezetlenség.

vasárnap, 2017. február 19. 12:07, Nézettség: 171

Valamikor, idővel lassan kezdtem integrálódni a rám erőszakolt nemzeti rendbe és eljutván odáig, hogy magam kerestem a kenyerem, hiszen meg tudtam értetni magam a környezetemmel, számomra idegen nyelven. Bár, beszéltem románul, de a mai napig is magyarul gondolkodom, viszont egyből le is fordítom a mondani valómat.

vasárnap, 2017. február 19. 11:59, Nézettség: 192

A nagy verekedés után, az egyszerű magyar ember, még észre sem vette, hogy már nem Magyarországhoz tartozik, csak élte a minden napjait a megszokott módján. Még mindenki magyarul beszélt, vagy az anyanyelvén, ahogy megértetni tudta magát. De, már Romániához tartoztunk a politikai területi rablás értelmében. Ekkor volt az elnökválasztás is, némi felhajtás tükrében.

vasárnap, 2015. október 25. 17:39 » "Gabarit depăşit„ - Túlméretes jármű!
Valamikor, a buszon.

Régen, mikor még a kő is lágy volt, kezdtem én e foglalkozást. Akkor, még nem volt ennyi kategória, csupán három. A harmadikkal vezethettél minden 3,5 t felüli járművet, még buszt is azzal a feltétellel, ha volt gyakorlatod három év balesetmentesen. Persze, később „jó pénzért”levizsgáztattak erre is külön. Azért, nem igen szerettünk „ember áruval” foglalkozni, mert igen csak macerás volt. A cég viszont kötelezett rá, mert másképp nem tudta kiadni a szabadságokat a busz sofőröknek.
Így kerültem magam is a képbe, mint helyettesítő sofőr. Tehát ráültem egy TV (Tudor Vladimirescu) buszra, amit egy V8 benzines motor hajtott meg, amit persze nem ilyen súlyra terveztek s e miatt köpött-fújt szegény. Ezek, amolyan lenyűtt buszok voltak melyek vidékre jártak és a vonal végén kellett aludnunk. Nekem történetesen a somlyói járat jutott, ami normális körülmények között nem nagy táv, de az akkori viszonyok miatt és olyan alkalmatosságokkal, igen csak szép teljesítmény volt, ha oda is értünk. Eleve a nadrágunkon lévő zsebekben, előkészítve csavarhúzó, patent (kombinált fogó) szigetelő szalag, megszakító, gyertyák, kondenzátorok, delkó fedő, stb. melyeket előre látóan hordoztuk magunkkal. A busz sem volt kifogástalan állapotban, mert menet közben látni lehetett az aszfaltot alattunk, ha épen volt?! Az ilyen réseket, deszkalappal fedtük, de a por és a sár, gond nélkül talált utat az utazókhoz. Egyszóval nagyszerű tanulási lehetőség volt, ötven-hatvan emberel a nyakadon bűvölni a herkentyűt, hogy életre keljen, mikor megunta a strapát. Azért, elboldogultam vele és megérkezvén Somlyóra, mindjárt szállás után néztem, amit biztosított ugyan a cég,egy üres pajtában ahol, leterített szalma bálákon volt az elhelyezésünk, lehetőleg saját pokróccal, ha ágyneműre is igényt tartottunk.
Másnap arra ébredek, hogy nagy a zsibongás a pajtán kívül. Felkelek, sokat öltöznöm sem kellett, mert le sem vetkőztem, kinézek, s látom, hogy az én buszom körül, igen csak nagy a tolongás. Kimegyek, s próbálom megközelíteni a buszt, de ilyen agresszív tömegen keresztül szinte lehetetlen. Mondom nekik, hogy - én volnék a sofőr! – De, rám szóltak, hogy - csak álljak sorba, mert itt mindenki Váradra szeretne menni! Közben voltak vagy százan. Ennyi meg amúgy sem férne fel! Volt, ott kacsa, tyúk, kismalac, krumplis zsák, persze mindez az embereken kívül. Nagy nehezen sikerült megkerülnöm a buszt, és bemásztam a kis ablakon a volán felől, ahol ajtó sem volt. Imádkoztam, hogy csak most az egyszer induljon el a motor magától, többet soha nem kérek ilyet tőle. Elindult! Lassan kigurultam a plazra, gázt adtam, és ott hagytam az egész társaságot. Váradig, amúgy is megtelt a busz, de a híre is megelőzött a tettemnek, és a továbbiakban eltekintettek a helyettesítéstől. Így szabadultam meg a kényelmetlen kötelezettségtől.
28 bejegyzés | 2 / 3 oldal