2015

vasárnap, 2015. október 25. 17:39 » "Gabarit depăşit„ - Túlméretes jármű!
Valamikor, a buszon.

Régen, mikor még a kő is lágy volt, kezdtem én e foglalkozást. Akkor, még nem volt ennyi kategória, csupán három. A harmadikkal vezethettél minden 3,5 t felüli járművet, még buszt is azzal a feltétellel, ha volt gyakorlatod három év balesetmentesen. Persze, később „jó pénzért”levizsgáztattak erre is külön. Azért, nem igen szerettünk „ember áruval” foglalkozni, mert igen csak macerás volt. A cég viszont kötelezett rá, mert másképp nem tudta kiadni a szabadságokat a busz sofőröknek.
Így kerültem magam is a képbe, mint helyettesítő sofőr. Tehát ráültem egy TV (Tudor Vladimirescu) buszra, amit egy V8 benzines motor hajtott meg, amit persze nem ilyen súlyra terveztek s e miatt köpött-fújt szegény. Ezek, amolyan lenyűtt buszok voltak melyek vidékre jártak és a vonal végén kellett aludnunk. Nekem történetesen a somlyói járat jutott, ami normális körülmények között nem nagy táv, de az akkori viszonyok miatt és olyan alkalmatosságokkal, igen csak szép teljesítmény volt, ha oda is értünk. Eleve a nadrágunkon lévő zsebekben, előkészítve csavarhúzó, patent (kombinált fogó) szigetelő szalag, megszakító, gyertyák, kondenzátorok, delkó fedő, stb. melyeket előre látóan hordoztuk magunkkal. A busz sem volt kifogástalan állapotban, mert menet közben látni lehetett az aszfaltot alattunk, ha épen volt?! Az ilyen réseket, deszkalappal fedtük, de a por és a sár, gond nélkül talált utat az utazókhoz. Egyszóval nagyszerű tanulási lehetőség volt, ötven-hatvan emberel a nyakadon bűvölni a herkentyűt, hogy életre keljen, mikor megunta a strapát. Azért, elboldogultam vele és megérkezvén Somlyóra, mindjárt szállás után néztem, amit biztosított ugyan a cég,egy üres pajtában ahol, leterített szalma bálákon volt az elhelyezésünk, lehetőleg saját pokróccal, ha ágyneműre is igényt tartottunk.
Másnap arra ébredek, hogy nagy a zsibongás a pajtán kívül. Felkelek, sokat öltöznöm sem kellett, mert le sem vetkőztem, kinézek, s látom, hogy az én buszom körül, igen csak nagy a tolongás. Kimegyek, s próbálom megközelíteni a buszt, de ilyen agresszív tömegen keresztül szinte lehetetlen. Mondom nekik, hogy - én volnék a sofőr! – De, rám szóltak, hogy - csak álljak sorba, mert itt mindenki Váradra szeretne menni! Közben voltak vagy százan. Ennyi meg amúgy sem férne fel! Volt, ott kacsa, tyúk, kismalac, krumplis zsák, persze mindez az embereken kívül. Nagy nehezen sikerült megkerülnöm a buszt, és bemásztam a kis ablakon a volán felől, ahol ajtó sem volt. Imádkoztam, hogy csak most az egyszer induljon el a motor magától, többet soha nem kérek ilyet tőle. Elindult! Lassan kigurultam a plazra, gázt adtam, és ott hagytam az egész társaságot. Váradig, amúgy is megtelt a busz, de a híre is megelőzött a tettemnek, és a továbbiakban eltekintettek a helyettesítéstől. Így szabadultam meg a kényelmetlen kötelezettségtől.
1 bejegyzés | 1 / 1 oldal