péntek, 2012. július 13. 13:47
A bocskorszíj!
Volt egy időszak, gyerekkoromban, mikor Remetére vetett a sors bennünket. Édesanyámmal és Nővéremmel. Én fiatal legényke lévén, könnyedén fogadtam az ilyen megpróbáltatásokat, és spontán beilleszkedtem a korabeli gyermek közösségben. A háború utáni időben nem voltak túrkálók ahol divatos gyerek cuccokat szerezhetett a kedves szülő, így aztán háziszőttes dukált a lurkóknak. Szép volt az is, sőt szebb, mint a mostani gyári tucatforma. Házi posztó, vászon ing, sujtásos posztó nadrág, lajbi vagy ködmön az időjárásnak megfelelően. Csizma is járt volna hozzá, de a háborús körülményekre való tekintettel, még a cipőtalpnak valót is jegyre adták. Lévén a székely egy problémamegoldó, furfangos népfajta, bicikli külsőből, meg tehénbőrből készített bocskort magának. Ezért aztán a falu utcáin, olyan nyomok voltak mintha nagyot fejlődött volna az iparosodás. Nekem is ilyen csinos kis bicikli bocskor jutott, meg is voltam elégedve vele, csak az a fránya bocskorszíj ne hiányzott volna olyan nagyon. Ugyan is az én fűzőm zsinegből volt, elmaradva a divatos minőségtől.
A kertünk végében volt a malom, egy székely család kezelésében, kiknek egy hasonló korú gyermeket hozott a gólya. Ezzel a legénykével igen jól összebarátkoztam és sok közös huncutságnak a részese lettem. A malomkereket facsatornában vezetett víz hajtotta meg, amit ha félre toltak, megállt a malom és a víz a göbenőbe zuhogott ahol súlyánál fogva kimélyítette a talajt. Ide jártunk mi fürödni, meg a csatornába csúszkálni. Ez volt az /Élmény park őse/! Lehet, hogy felnőtt szemmel ez veszélyes volt és ezért tiltották, de nekünk ellenállhatatlan szórakozás. Ha ilyenkor elkapott a molnár (a barátom apja) akkor dörgedelmes szavakkal illetett bennünket. Úgy min, „szíjat hasítok a hátadból te büdös kölök” Ezt a kijelentést én az 5-6 éves fejemmel szószerint vettem, és gyanúsan méregetni kezdtem a barátom hátát, hogy vajon kitelik é belőle a bocskorszíjam Majd üzletet ajánlottam neki! Lévén ő maga is furfangos székely, mindjárt ráállt az ajánlatra, némi almáért meg ringlóért cserébe, megígérte, hogy ha bekövetkezik a dolog nekem, adja a hátáról a bőrt. Vártam türelmesen, s közben igyekeztem mindenféle rosszaságba belerángatni a barátom, hogy minél hamarabb a jussomhoz jussak! Mit ne mondjak, végül is zsinegfűzővel nyűttem el a bocskort de a gyümölcsösünk legalább nem termett hiába!
Volt egy időszak, gyerekkoromban, mikor Remetére vetett a sors bennünket. Édesanyámmal és Nővéremmel. Én fiatal legényke lévén, könnyedén fogadtam az ilyen megpróbáltatásokat, és spontán beilleszkedtem a korabeli gyermek közösségben. A háború utáni időben nem voltak túrkálók ahol divatos gyerek cuccokat szerezhetett a kedves szülő, így aztán háziszőttes dukált a lurkóknak. Szép volt az is, sőt szebb, mint a mostani gyári tucatforma. Házi posztó, vászon ing, sujtásos posztó nadrág, lajbi vagy ködmön az időjárásnak megfelelően. Csizma is járt volna hozzá, de a háborús körülményekre való tekintettel, még a cipőtalpnak valót is jegyre adták. Lévén a székely egy problémamegoldó, furfangos népfajta, bicikli külsőből, meg tehénbőrből készített bocskort magának. Ezért aztán a falu utcáin, olyan nyomok voltak mintha nagyot fejlődött volna az iparosodás. Nekem is ilyen csinos kis bicikli bocskor jutott, meg is voltam elégedve vele, csak az a fránya bocskorszíj ne hiányzott volna olyan nagyon. Ugyan is az én fűzőm zsinegből volt, elmaradva a divatos minőségtől.
A kertünk végében volt a malom, egy székely család kezelésében, kiknek egy hasonló korú gyermeket hozott a gólya. Ezzel a legénykével igen jól összebarátkoztam és sok közös huncutságnak a részese lettem. A malomkereket facsatornában vezetett víz hajtotta meg, amit ha félre toltak, megállt a malom és a víz a göbenőbe zuhogott ahol súlyánál fogva kimélyítette a talajt. Ide jártunk mi fürödni, meg a csatornába csúszkálni. Ez volt az /Élmény park őse/! Lehet, hogy felnőtt szemmel ez veszélyes volt és ezért tiltották, de nekünk ellenállhatatlan szórakozás. Ha ilyenkor elkapott a molnár (a barátom apja) akkor dörgedelmes szavakkal illetett bennünket. Úgy min, „szíjat hasítok a hátadból te büdös kölök” Ezt a kijelentést én az 5-6 éves fejemmel szószerint vettem, és gyanúsan méregetni kezdtem a barátom hátát, hogy vajon kitelik é belőle a bocskorszíjam Majd üzletet ajánlottam neki! Lévén ő maga is furfangos székely, mindjárt ráállt az ajánlatra, némi almáért meg ringlóért cserébe, megígérte, hogy ha bekövetkezik a dolog nekem, adja a hátáról a bőrt. Vártam türelmesen, s közben igyekeztem mindenféle rosszaságba belerángatni a barátom, hogy minél hamarabb a jussomhoz jussak! Mit ne mondjak, végül is zsinegfűzővel nyűttem el a bocskort de a gyümölcsösünk legalább nem termett hiába!
