A hódítás!

Miután, korosztályunk elérte azt a fejlettségi fokot, hogy érdeklődése az élet mocskosabb dolgai irányába forduljon, arra az elhatározásra jutottunk, én meg a korombeli barátom, hogy felfedezzük magunknak a világ árnyékos oldalát.
Géza mester, lévén gyerekkori ismeretség, amiért, nagy bizodalommal voltunk egymás iránt, megbeszélve apró titkaink, problémáink megoldható lehetőségeit
Géza barátom a hegy tetején lakot, akit édesanyja „Cuninak” becézett, heves tiltakozást váltva ki drága csemetéjéből, mert hogy, meg nyirbálva érezte férfi létének tekintélyét. Ezért, néha mi is így szólítottuk, ha rosszat akartunk neki. Géza, könnyedén túltette magát az ilyen provokáló rosszindulaton, sokszor fergeteges humorával megnevetve bennünket, bizonyságául felérhetetlen személyiségéhez. 
Ebben az időben kezdtünk érdeklődni a lebbenő szoknyák és ringó csípők iránt! Persze, csak amúgy diszkréten, néha sunyin megsimítva a női biciklik nyergét, remélve, némi feromon molekulák üzenetét felénk, amivel nem igen lett volna, mit kezdjünk tapasztalatok híján. 
Bátorságunkat tupírozva, ezért bementünk egy külvárosi kocsmába (Velencén /Várad külvárosa/) ahova, csak kocsisok cigányok meg mindenféle alja nép járt, gondolván itt nem ismernek bennünket, mert hogy, a jó hírünkre is vigyázni kell, lévén, hogy mindketten még iskolásak voltunk.
Rendeltem két deci narancs pálinkát! Ez legalább édes volt, és elégé erős is. Géza barátom, alias Cuni, mély hangon, hogy hatásos legyen, ráhorkan a csaposra, hogy – aztán, fejenként két deci legyen ám! Az üzemi zaj, hirtelen csöndé vált az ivóban, de kiszolgáltak bennünket.
Felhajtottuk, mint a vizet, fizetünk és irány az ajtó, valahogy nem volt kedvünk tovább cseverészni. Az ajtó is meg lett!- a kettőből, épen a jót választottuk. Géza barátom az első sarokig cipelte a terhét és megszabadult tőle. De, én nem így voltam berendezve! Amit, kifizettem azt hasznosítani, kell, mert különben kárba vész. …hát, kárba nem veszett az, biztos, mert, még másnap is kóvályogtam tőle, mikor is szoknya lesre indultunk kedves haverommal.
A színház előtt volt egy kis virág grupp, amely körül székek sorakoztak. Innen, a kilátás minden irányba megfelelő, az ilyen legénykék számára, akik még csak a szemükkel élvezik az életet.
Gézám, aki már élethűbb körülmények közé regenerálódott, oldalba bök: „Odanézz, milyen csodálatosan szép, medence csontjai vannak!” – mondta ezt, anatómiai felkészültségének, teljes tudatában. - Erre már, magam is odavetem homályos tekintetem. Mit látok? – egy kis túlfejlett fruska, kissé bokában derék lábakon, de a mi ízlésünknek megfelelően. Gézám bökdös, hogy „menyé mán, te vagy a jobb dumás, oszt mutass be neki!” 
Bedobtam a korabeli csajos dumámat, és megszólítom, hogy - „két, szem szaladt végig a harisnyádon!” – ami azt illeti, mondhattam volna, akár négyet is, de mivel magam nem láttam tisztán ez is megfelelt.
A kis angyal szemű, az égre vetve tekintetét, tele torokból röhögött, hogy – nincs is rajtam harisnya! – felkiáltással a levegőbe rúgott, mint egy tenyéssz kanca, az amúgy is kinőtt mini szoknyából, kivillantva alvázszerkezetének minden rejtelmeit, - Géza orra előtt! Barátom ádámcsutkája különlegesen kezdett liftezni, a teljesítmény elismerése jeléül. Magunk közé ültettük, és én azon kezdtem gondolkodni, a még épen maradt szürke állományommal, hogy vajon miért, nézi folyton az eget? Megkérdeztem! – Milyen eget? - kérdi a gyönyörűségem, - Hiszen, titeket nézlek! Ekkor jöttem rá, hogy ez nem egy angyal, hanem a természet fura alkotása. Amúgy rendben volt minden rajta, bár a lőcs lábai kissé túlzásba vitték e jelenségét, de két deci pálinka után (amit, igaz, hogy tegnap ittunk!) mit, számit hogy kicsit kora éret a szépségem. Közben kedélyesen vihorásztunk és etettük a galambokat, miközben a démon előre hajolva, a galambok érdekében! - felfedte „medence csontjai” beépített domborulatait, ábrándozó tekintetünk előtt. Géza, közel az ájuláshoz! Én viszont, kritikusan tisztuló szememmel, észre vettem egy sárguló foltot a kipufogó környékén, amit annak tulajdonítottam, hogy vagy ritkán jártak arrafelé, vagy befosott. Gézának nem akartam kedvét szegni, ezért kihátráltam a hódítás területéről, és barátomra bíztam az ügy további intézését. Magam elmenvén fagylaltért, mert, ha már, kövér a lúd, enyhítsünk a gondokon.
Mire visszajöttem, a kislány menni készült! Kérdőn nézek Gézára – mit, szúrtál el? Mondja, hogy a ladynak haza kell menni, mert most hozzák a téli tüzelőt és azt be kéne hordani, Géza barátom már, meg is ígérte, hogy segíteni fogunk, mert egyedül lakik a mamájával. Mentünk, nyalogatva a fagylaltot, s közben a kislány fel lebbenő szoknyájában, valamint gacsos lábán lévő félre taposott cipőkben gyönyörködve. Ö ment elől, néha hátra vetve kacér tekintetét, (az égre) és fagylalttal sminkelt ábrázatát, ami így fagyival hűtve, egész elviselhető volt.
Alig, két órán belül be is hordtuk a fát. Mentségére legyen mondva, az anyukája meg ő is segített. De, úgy egy óra múlva már nem igen tudott érdekelni a hajladozásuk, de azért befejeztük, mert így neveltek bennünket.
Búcsúzóul, megszántak minket egy - egy almás pite darabbal és utunkra engedtek, hálálkodva a kifejtett energia többletünkért. A szöszit, meg beparancsolta anyukája tanulni! (mert, gondolom ráfért!) Még jó, hogy nem kellett fel is aprítani, azt a fát! - gondoltam!
Ballagtunk lehangolódva! Azért, megjegyeztem Gézának, hogy legközelebb csak egy központi fűtéssel rendelkezőt nézzen ki magának, mert ez így, nem állapot!
Így végződött, erotikus találkozásunk a felnőtt világgal.