Archívum

Új versek
(témákra válogatás nélkül)


Vén halászné kesergése

Nagylyukú hálómból miden hal kisiklik,
én nem értem ezt a sok nyomott pasit!
Ők viszont a kést lazán belém merítik,
szívemből darabkát mind-mind kihasít.

Idehordja őket valami kisértés...
Udvarolna? Nem? Hát akkor mér' van itt?.
Udvarom körül már nincs egy szál kerítés,
mégis a sok férfi ki- meg beszökik.

Egy halat se tudtam még puhára főzni.
Meggyőződtem én: a hal csak sülve jó.
Alágyújtok mindnek, égjen mind a férfi!
Jaj, de jó ízű ez! Nincsen arra szó!


Limerick

Kurtafarkú kismalacka
beleszorult egy palackba.
Ebből lett a galiba!
Kiírták a kupira:
"Disznókodás elhalasztva."


Őszi tavasz

vén hegylábak
erdőt tárnak
száraz fának
ága támad


Kertek

A menny felé, a hegyre
kapaszkodunk csak egyre,
visszanézünk talán:

ott lenn ezernyi színfolt,
de Olyan kert csak egy volt,
ha volt egyáltalán.


Nagyapám

Én nem ismerhettem. Az apám is alig.
Fényképek sem őrzik barnult vonásait..
Mondták: "A Hazáért!" meg hogy "Megjön őszre!"
de ki sem vihették már a temetőbe,

mert ahova vitték, ott lángok lobbantak,
fények gyulladtak és gránátok robbantak.
Elégett a fényben. Hamvát sem találták,
testét elnyelték a tűz-vágta barázdák.

...Nyoma sincsen már a tépett harcmezőnek.
Mélyrétegek felett dús olajfák nőnek.
Kicsi lett a világ, béke lett azóta,
aranyló zöld gyöngyük eljött asztalunkra.

Találkoztunk végre. A sors furcsán fordul.
Sosem hallott hangján nagyapám ránkmordul,
mosolyogva dörmög ránk az ünnep-esten:
"Vegyétek, egyétek! Ez itt az én testem."


Blogátok - egy sértett júzernő dala

Megátkozlak, lúzer alak!
Nem lájkoltad a blogomat!
Posztolhatok én itt neked,
csak vakarod a tök...fejed!

Küldhetek én ezer szmájlit,
neked csak a szekszájt számít!
Valódi szerelem helyett
lököd ott a kommenteket!

Nem olvasod imélemet,
de a csetrúm, az kell neked!
Adhatok akárhány linket,
csak balhé köt össze minket!

Én itt most bosszút esküszök,
mielőtt még kikészülök!
Kimásolom avatárod,
abból lesz a vudu-bábod!

Ráklikkelek majd naponta
a virtuális fa...rodra.
Nem érti meg, aki ott lesz,
enter közben mért üvöltesz.

Könnyed ettől jól megered,
itathatod az egered!
Ez lesz az év háttérképe,
de ne hidd, hogy ezzel vége!

Nikknémedet jól letiltom,
rádküldöm a virusirtóm,
fészbukra baltával megyek,
s megosztom vele a fejed!

...oszt profilostul kiváglak,
sírhat a netvörk utánad!
Nem térhetsz te oda vissza,
nincs, aki visszakopizza!


Gazdaságpolitika

Tovább nem kéne félned,
meghoztuk új reményed,
mert más lesz itt az élet,
- a hír dehogy hamis! -

mert túljutunk a gondon,
és lesz ebéd, ha mondom,
és hús is lesz a csonton,
ha jól lerágva is!


Góliát

Tiéd már mindkét térfél,
úgy érzed, célhoz értél.
Szabályos küzdelemben
nincs több ellenfeled.

A nézőket lenézted,
de sípolt már a Végzet,
s hozott a pályabíró
egy új ítéletet,

...és megdöbbenve látod,
hogy lettek új szabályok,
így most egy szürke Dávid
is végezhet veled.


Csendesen

Csendesen szólj, ne kiabálj.
Még elröppen a szép sirály,
pedig kezedből enne már.
Csak csendesen. Ne kiabálj

.
Öreg bika

Bűvölő tehén-tekintet? -
a farkammal csak legyintek.
Álldogálok a dombtetőn,
nézek lefelé megvetőn.

Láttam én már sok-sok marhát,
"fehéret, feketét, tarkát",
ismertem sok nőstény barmot,
varázsuk soká nem tartott.

...voltam én is friss legényke,
vágtattam ki a zöld rétre.
sosem-volt idők kezdetén
ott várt énrám a Szent Tehén.

Illatos, dús, feszes tőgye,
ringó fara, meleg bőre
bennem él még égőn, fájón,
nélküle én már csak fázom.

Őt már régen elvesztettem.
Jöttek százan, jöttek ezren...
Révedezve, csendben állok.
Talán még csodára várok?

Milyen jövő várhat énrám?
Megtalállak, örök Évám?
Álmodom, jön a Sors, bárdja
lesújt majd, s egy közös tálba

tört húsunk egybedarálja.


Télapó két éjszakája

Feltettem ezt a képet. Úgy illik, Télapót.
Elhoztam mind a szépet, hintem hozzá a jót,
de több immár a munkám, mert itt a sok gyerek,
kiraknak kiscipőket, játékos képeket,

és úgy illik mutassam, hogy bölcs, erős vagyok,
hogy meg se kottyan még a nagy halom dolog,
és elbeszélgetek még soká éjfél után,
de hosszú volt a nap, hát elszunnyadok talán,

és újra álmodom a nyári éjszakát,
hogy ifjú tűz vagyok, te meg csak ugrasz át,
csak talpad égetem, és közben önmagam,
mert hogy szíved égjen, annak biz ára van,

s míg döngenek-csörögnek ős sámán-dobok,
táncolsz énfelettem, míg el nem lobbanok,
parázsba omlok, immár pislogó a fény,
táncos lábaiddal nyomot tiporsz belém,

hiába átkozódom, hamvamba hull a szó,
lángok fénye nélkül maradtam rőt fakó,
és én tudom csupán, hogy egyszer elhagyod
a nyári éjszakákat, de én még itt vagyok,.

és fellobbanva újra százezer helyen
öröklétemben bízva égek majd szüntelen...
...de közben itt a reggel, és rúg belém a szó:
hagyd azt a kurva álmot! dolgod van Télapó!

s a tűnt lángok helyére szelíden hull a hó.


Vallomás

Szeretlek én, sőt imádlak!
Ó, szent ideálom!
Érted ég nekem a napfény,
te vagy üde álmom,

nevedet imámba fonnám,
elrebegném százszor!
Nem mondok le soha rólad -

hacsak nem dohányzol.


Hódolat

Vagyok szürke vagyok lusta
hatvannyolc év megtaposta
rég lehervadt mákvirág
ki unja már a bájdumát

mást nem várt csak tiszta hangot
talált egy arany harangot
gyémánt szórta színeket -

Gyémántom, köszöntelek!.


Haverom a Sátán (dalszöveg)

Haverom a Sátán
(beceneve Kálmán).
Hívtam egy szép nap, úgy estefelé.
Dorka, kicsi párom,
eljön a barátom,
könyörgök esengve, ma csöndbe legyé'!

Bekopog a Sátán,
vigyor a pofáján,
úgy lesi nőmet a rusnya szemét!
Köszörüli torkát,
fűzögeti Dorkát,
miközben elmegyek újra borért.

Visszajőve látom,
sehol a barátom,
a Dorka benyelte az ócska dumát.
Ott rohan a Sátán,
Dorka meg a hátán,
bevágja a pár a pokol kapuját!

Hát vigye a Dorkát,
a csini boszorkát!
Jól tudom én, mi jön ott ezután:
mint a tüzes orkán,
kifakad a torkán,
átka betölti a poklot, azám!

Azóta a Dorka
főnök a pokolba'
az abszolut ördög, a női vezér.
Menekül a Sátán,
szinte bekakálván,
hangja szegénynek az égig elér:

"Megjavulok végre,
esküszöm az égre!
Pokol feje voltam, a ménkű belé!
Szakítok a ranggal,
leszek inkább angyal,
csak ne kerüljek a színe elé!"


Kis Karácsony

Hogy szebb legyen az ünneped,
egy kis fenyőfa mit tehet?
Neked áldozza életét,
fénydíszt visel pár este még.

Hogy szebb legyen az ünneped,
ezüst halacska mit tehet?
Neked adja az életét,
belőle lesz szerény ebéd.

És mit tehet fáradt anyád?
Neked teríti asztalát,
és minden jót előteremt,
hogy szebb legyen az ünneped.

Látod fiam, a vén világ
feléli lassan önmagát,
és mire felnősz, meglehet,
hogy nem is lesz több ünneped.


Körmagyar (a cinke.hu irodalmi portálra)

Táncra, Cinke! Dalra, Szarka!
Fogjunk össze, kart a karba!
És ha egynek ott a sarka,
nem lépünk rá készakarva!

Néha botlik egyik-másik,
lépésekről elvitázik,
de ha eljön majd a béke,
táncolunk, egyszerre lépve!


Baromfiudvarlás

Vén kakas, tartsd vissza magad!.
Jön a csupacsibecsapat,.
és ha lenne egy rossz szavad,:
összecsípik a farkadat!

És te ifjú baromfiú,
csak ne legyél nagyon hiú,
mert ha rádszáll négy-öt-hat tyúk,
kilapulsz, oszt' megláthattyuk!


Autóbaleset

Találkozásunk fuvallat-szerű volt,
kis koccanás két agg járgány között.
Felhőtenger felett egy sajkányi égfolt,
...mert hát a két roncs összeütközött.

Nem volt közöttünk hangos gépzihálás,
felforrt hűtő, örjöngő fék-sikoly,
csak csendittas ölelkezés és hálás,
gyengéd szavak közt egy-egy félmosoly.

Főútjainkra később visszatérve
külön-külön még felsejlett nekünk,
hogy Biztosítónknak tagadni kéne,
hogy nem volt ki mind a négy kerekünk.

Ajánlás:
Ez mind hamis. Ne hidd el egy szavát sem!
Téged nem ért kár, hűséges kicsim.
Emlékezzél csak! abban az időben
nekem már sajnos rég nem volt kocsim.


Véletlen?

Véletlen vetett elém, és fájdalom visz el.
Így fogsz járni mindig, ha a Sorsban nem hiszel.
A város tömve néppel, minden lakója más,
mitől lett mégis Egyetlen az a találkozás?


A Munka

Igen, a Munka... azt mi még becsültük.
De fölé nyomultak becstelen, ócska trükkök.
Érvényesülni csak az tud, aki lop,

vagy legalábbis, kik síkosra nyalnak
- hogy is mondjam: szépen? - egy-két mocskos talpat.
Én itt tisztán éltem. Másképp nem fogok.


A zárótárgyalás

Mit tegyek? Az elfogyott derűre
hogyan borítsak bohóckalapot?
A levegő megfagyott jóelőre,
pedig tudom, hogy bűntelen vagyok.

Miért mutassak rá a zord időre:
"A bűncselekményt ő követte el!"?
A védelemhez szükség vón' erőre,
a puszta érv senkit sem érdekel.

Vitatkoznék előre elveszetten,
hogy meggyőzzem szóval a Halált?
A csontos bíró ott trónol fölöttem,
ő már ítélt, és csak röhög, ha lát.

Féljek? Visszavigyorgok szerényen,
ettől ő is megenyhül talán,
és enged még pár viccet elmesélnem
a legesleg-utolsó szó jogán.


A Lény

Ármányos küzdelmei közben önmaga általl is tönkregyötörten,
most már fekete lyukként lapít.

Maga-kotorta kozmikus űrben, csillagködök által meg nem tűrten,
éhesen nyeli önnön fényeit.

Mélyen bújik a dimenziótlan, nem-létező valótlan valóban,
teleszkópon fel sem mérhető.

Csak onnan tudni a barbár Lényről, elátkozott hihetelen tényről,
hogy védi a gyilkos térerő,

meggörbülnek az egyenes fények, és a karjában e fekete Lénynek
meghalnak fénylő csillagok,

bénultan, vagy akár még úgy se, belezuhanva a vak feledésbe,
többé már egyik sem ragyog.


A lírikus

A lírikus kopott kabát,
ki kifordítja önmagát,
a bélésével kérkedik,
mindent megír ő, mégpedig
ha hírnevet, vagy pénzt akar,
vagy nőt akar igen hamar,
és ha nem jut néki más,
jön halál s feltámadás,
vagy jéghideg, vagy földmeleg,
csak jaj, a nép ne értse meg,
hát hogy venné ki az magát,
ha látnák, ő csak egy kabát,
és benne ott árválkodik
az ész, ki mindig második,
de fájdalom és jajszavak
zsebéből majd' kihullanak...

Kétségbeestél, kis szivem?
Elárulom, hogy nincs ilyen.
Ez csak torzkép. El ne hidd!
Hát persze, hogy nem létezik!


Hajlékonyan

A szerencsém határtalan,
nem vagyok már hajléktalan!
Bár az éjjelt földön töltöm
- pontosabban Mátyásföldön -,
ott lett nekem egy kis tanyám,
négyen osztozunk egy banyán.
Neki egy srác - nem tévedés! -
a félfogára is kevés.
Ezért aztán nemsokára
sor kerül mindkét fogára.
Megmondom itt nagyon nyersen,
azon megy köztünk a verseny,
ki maradjon a negyedik,
aki közben reménykedik,
hátha megüti a guta,
pedig tudhatná a buta,
a banyát a vére hajtja,
nem olyan szélütős fajta.
Azt tervezi, hogy jövőre
új szintet húz a tetőre,
amit szintén bérbe adhat
pár újabb hajléktalannak.

Azt mondják, segít a konyak,
attól leszünk hajlékonyak.
Hát én inkább józan leszek,
sürgősen nyúlcipőt veszek,
alszom majd a hidak alatt,
mert annyi eszem még maradt,
nem égetem tovább magam,
inkább leszek hajléktalan!


A Föld

A Föld egy izzó kődarab,
a kérge vékony hártya csak.
Ott élek én és ott a lét,
kiszabva énem börtönét.
Mert körbefont a földi múlt
minden porából összegyúrt
halandó, gyenge férfitest,
mely fogva tart, el nem ereszt.
Mi volt a testem? kardvirág,
sirály, halak, vagy almafák?
És meddig hord e kődarab,
eltűrve szédült álmomat,
hogy megmarad, hogy nem hal el,
hogy volt miért, hogy élni kell,
és egyszer majd e megszülő
és éltető, majd megszűnő
izzó golyó, a meggyötört
közös anyánk, e drága Föld
körül ölel, s én átadom
a testtel végső sóhajom.
Mi lesz belőlem? Tán madár,
fűszál, fatörzs, fűben bogár,
vagy édes fürt szőlőhegyen?
Ha cefre lesz, hát hadd legyen!
Majd lesz belőle tűzital,
mely torkot és agyat kimar,
vagy ihlető, elringató
italból ébredt drága szó.
Én arra vágyom, vers legyek,
ajkadra bízva lelkemet,
őrizve még a hangomat,
nem hagyva azt, hogy elfogadd:

a Föld csak izzó kődarab.


Megfontolva

Metgfontolva kell haladni -
- vallom mindenkor
Fiatalon is lehetsz bölcs,
nem számít a kor.

Ám a minap ott a parkban
hogy megláttalak,
tarkómig szerelmes lettem
semmi perc alatt.

Nem lehet, hogy nagyhirtelen
megváltozzam én!
Jobb lenne, ha ezt a dolgot
áttekinteném!

Egyfelől mi van, ha engem
semmibe veszel?
Átkoznám magam, hogy egy lány
lúzerként kezel.

Másfelől mi van, ha később
én leszek hülye,
aki szabadságát érted
sem cseréli le?

És mi van, ha sárkány leszel,
mint már annyian,
ráadásul melléd áll majd
lányom vagy fiam?

Az ember végül úrrá lesz
minden kételyen,
háttérbe kerülnek elvek,
győz az érzelem!

Döntöttem, s kicsit megkésve
vágtatok Feléd.
Sejtésem sincs, mire ment el
közben ötven év!


Havas hajnalon

Fehér levél és szürke ég -
kicsit maradj velem ma még!

Aztán ha kell, eredj, hagyom.
Szerettelek, kicsim, nagyon!

Aztán ha kell, mert ott lebeg
a rém a ciprusok felett,

az álom-őrző itt marad,
nem várva újabb álmokat.


A kisember

Nyikorogva
csikorogva
kamatot nyög,
s adókat.
Cipekedve
liheg egyre,
füle-farka
lekókad,

Hálistennek
vannak tervek,
miket az Úr
melenget:
fő terhéből
- életéből -
tíz-húsz évet
elenged.


Változás

Szőke volt,
kék szemű,
felhőket
kergető,
kék egű
tiszta szél,
...s lám mi lett...


Küldetés

Tárt karokkal álltam eléd, szép széles világ,
ölelni készen ellenséget és barátokat.
De pont illettem egy keresztre, már csak ott találsz.
Hát sajnálom emberek. Az ölelés elmarad.


A Kos szava

Bárányom, hallgass!
Hegy lábán farkas,
hallása éles,
csendben bújj édes!
Védelek nyájam,
támadnak hányan!
Kemény a homlok,
én még nem omlok.
Míg itt a lélek,
amíg csak élek,
farkastól védlek,
nem és nem félek!
Báránykám, könnyed
tudom, nem könnyebb...
Eddig nem sírtam -
a harc már itt van!
Ha győz a farkas,
akkor majd sírhatsz.


Janó manó

Hej, az Árpád-híd alatt
úszik egy kopott kalap,
benne hajózik Janó,
a békés hajómanó.

Illemtudó a kalap,
rajta háromszín szalag.
Tudja pontosan Janó,
így szabályos egy hajó.

Már a Margit-híd alatt
Janó egyre boldogabb.
Zeng a dala: "Hej, hahó!
Így hajózni marhajó!

Billeg a kalap nagyon,
fölborulni nem hagyom!
Az utam dallal telik,
le a széles tengerig!"

Valahol Bezdán alatt
várta egy manócsapat.
Nem hallani több hahót
- megölték szegény Janót.

Valahol Bezdán alatt
úszik egy szakadt kalap,
rajta háromszín szalag ...

... suttogják, hogy amiatt.

Üzenetek
Itt gyűjtöm össze az itt-ott olvasott bejegyzésekre rögtönzött, verses reagálásaimat.


Vígasztaló ( egy szomorú költőnőhöz)

Én észrevettelek, felejthetetlenül.
Mert mit ér a bánat, ha folyton benned ül?
Esőcsepp és könnycsepp majd megsemmisül -
és tiszta páraként felettünk szétterül.


Az utolsó előtti búcsú (Károly bátyánknak)

Suttogj neki, ha itt a végső óra,
suttogj és ő figyelni fog a szóra.
Ne sírj, csak üzenj a másik világba,
csókoltass mindenkit, aki már várja.

Suttogj neki, ha itt a búcsú végre,
suttogj és mutass fel a magas égre.
Mondd el neki, a találkozás közel,
az utolsó búcsú soha nem jön el!


Annamarcsi

A gondolat csapongó, a rím botladozó -
a mi lányunk tanul még verset írni.
Magam sem értem, de annyira jó,
hogy kedvem támad vele együtt sírni


Tóth Ági Kukac-dalára

Hangulatom nagyon vacak:
almámban két kukac kacag.
De már dicsekszem is nyomban,
hogy nekem KÉT kukacom van!


Tóth Ági szúnyog-karikatúrájához

A szürke szúnyog szerényen
lapított a könyvszekrényen,
Ott ült, szuronyát szegezve,
de kiderült aljas terve.
........ Most lapos ám, agyonverve!


Egy beszólogatóhoz (egy másik fórumon)

Okvetetlenkedni könnyű ám nagyon,
hát hogyan hihetted, hogy én ezt hagyom?
Kilökni - most még - senki sem akar.,
ajánlom, magadtól állj odébb, hamar!


Speciális süketség

Ezt az érzést sajnos régen ismerem:
a gondolat zenét hiába is terem,
és fejemet akár a falba is verem,
te csak magadat hallod. Édes istenem!


Körmagyar (a cinke.hu irodalmi portálon egy Ghymessel foglalkozó bejegyzésre)

Táncra, Cinke! Dalra, Szarka!
Fogjunk össze, kart a karba!
És ha egynek ott a sarka,
nem lépünk rá készakarva!

Néha botlik egyik-másik,
lépésekről elvitázik,
de ha eljön majd a béke,
táncolunk, egyszerre lépve!


A világvége-hangulatkeltésről

Ott a vég előttem. Csak terelgetem.
Ebből a világból nincs mit mentenem.
A bort? a nőt? a verset? a zenét?
Minek mentsem... vár az este még!


A pesszimista verselőkhöz

Míg a fiatalok itt haldoklanak,
mert frászt hoz rájuk bíbor alkonyat,
én csak rohangálok, na meg cipelek,
hogy jóllakottan sírjon a gyerek.


Hópelyhek

Hó, hó, hó! Hópihék, rengeteg!
és mind-mind más, akár mi, emberek.
És rengeteg a kinyújtott tenyér,
a hópihékből akárhány belefér,
és mégis van csak egy, egyetlenegy,
amely beleillik. Ne mondd, hogy egyremegy.


Reménytelenség?

Nem félek, amíg itt vagyok,
de féltem azt a holnapot,
amelyben én már hallgatok.

Nem tűröm én a csendeket,
nem tűrhetem a bentrekedt,
mennyekre méltó kincseket.

Itt hagytam volna bár neked
e semmi örökségemet,
ha nem kell, hát magam megyek,

és szórom szét a végtelen
mezőn, ahol az Értelem
még megmaradt, s én nézhetem

az űrből azt a kort, melyen
már nem fog a Reménytelen.
Nincs cím? de van Cél, gyermekem!

Emlékművek
Öregfiúnak már több alkalma is volt végső búcsúzásra.
Szeretteim emlékét én így sirattam el.


Egy tanár emlékére (apámnak)

Minden élet véges élet.
A tűz kialszik, bárhogy égett.
Füstje elszáll, mint az álom.
Jó apánk, hát isten áldjon.

Nélküled jön el a holnap,
földi pályád megfutottad.
Béke van már, nincs mi fájjon:
jó apánk, hát isten áldjon.

Hittel éltél, és tudásod
tiszta szívvel adtad át.
Száz fiad volt, száz leányod.
Most mibennünk élsz tovább.

Körbeállnak kis virágok,
vén platánfák őrzik álmod.
Barna csend ül minden ágon.
Jó apánk, hát isten áldjon!


Furcsa gyász (emlék arról, hogyan vesztettem el a szüleimet)

Cipőm alatt a hó ropog,
most végre én szabad vagyok.

...mert többé nem tilthatja meg,
hogy térdig is havas legyek.

...és ordibálok, mint a vad,
mert ordibálnom is szabad.

...pedig jókedvre sincs okom,
hogy nincs több büntető pofon.

...mert attól van e furcsa gyász,
hogy rám már csak apám vigyáz.

...mintha nem élne még anyám
az utca túlsó oldalán.

...és tudom, hogy most sír szegény,
mert tőle így elváltam én.

...én nem vagyok egy rossz gyerek,
néha szólalni sem merek.

...csak dugdosom a konyhakést,
közben a rettegés emészt.

...nem kell segítség, oltalom:
akármi jön, bevállalom!

...vernék a pofám szerteszét,
csak fognák még egymás kezét!

Nincs családom többé nékem...
- s végigzuhanok a jégen.


1991 (kedves apósomnak)

...Hát végetért a sok színes történet.
A fáradt testből ellobbant az élet.
Mi lett belőle? csöppnyi por meg pára,
s a hó csak hull utolsó lábnyomára.

Emlékké vált a sok-sok kedves óra,
nem ballagunk már jókedvvel a tóra.
A sör, a kávé, kis finom pogácsa,
a szék a kertben már hiába várja.

De tudjuk azt: a lélek nem ég el,
akit szerettünk, eggyé vált a fénnyel.
Velünk marad, velünk a napsugárban,
a csillagfényben és a gyertyalángban.


Az öreg hajó és a tenger (nagybátyámról)

Vén gőzös lábal az élet vizén.
Sellő sehol, sem csábító szirén.
A végtelen nagy, kékesszürke víz
egyértelműen egy irányba visz.

És végtelen nagy, kékesszürke ég.
A gép dohog, de nincs már szén elég.
Elérkezett a bölcs, a szép halál:
a szén kifogy, a gép csendben megáll.


Rendhagyó szonett
(anyósomról, aki saját fiaként szeretett)

Ma reggel nyugatról kelt a nap,
és torz mosollyal nagy göröngyös arcán
csak vigyorgott a földi hangyák harcán,
amint a fűben héroszt játszanak.

És minden másképp lett, mint azelőtt:
az ég ölén felhőtlen szél visongott,
az oxigén meg szétmarta a torkot,
és vitte-vitte-vitte az erőt.

A gondolat meg járt csak körbe-körbe,
és rám- meg rámszólt: "Törpe, törpe, törpe!
Hát istenségnek képzelted magad?

Hiába voltál éber álmú testőr,
most látnod kell: a kín-gyötörte testből
a fájdalom még utolsót harap."

Meredten néztem ernyedő kezére,
és ekkor épp a delelőre érve
harangzúgással kialudt a nap.


Rossz barátom

Rossz barátom, a Halál
nyakra-főre idejár.
Minden áldott hajnalon
bekopog az ablakon.

Nyakra-főre jár ide,
nézi, ébren vagyok-e.
Ha talál egy kulcslyukat,
beszökik és hívogat.

S mert hiába hívogat,
viszi a barátokat.
Azt ígéri, ha mennek,
várnak rájuk a mennyek.

Elvitte ő hamarost
a Pétert meg a Lajost,
s ne hiába járjon itt,
hát vitt egy másik Lacit.

A Rudit egy rossz napon
kilökte az ablakon.
Az Árpi... az makacs volt,
sokba telt, míg behódolt.

A többiek - ki tudja,
meddig tart a tivornya?
Rossz mulatság az élet,
többeknek már elég lett.

Megegyeztünk néhányan,
nem sokan, csak egy páran,
amíg kitart a borunk,
csakazértis maradunk.

Dumálunk erről-arról,
a régi szép lányokról.
Nekünk szebbeket, mint ők
nem adhat a Teremtőnk.

Mámor száll a fejünkbe,
fel sem merül, megyünk-e.
Rossz barátunk, a Halál
ha akar, idetalál.


Cora

...úgysem tart
örökké
e bolond élet,
nincs mit tégy,
komolyan
bólints rá.

Bökversek
Kérek mindenkit, hogy a nagy disznóságok korában a poén kedvéért néhol fogadjon el egy kis malacságot!


Mosás 1.

Mosókonyhánk lakat zárta.
Letörték, eltűnt a katlan.
Így lett a mi mosókonyhánk
katlantalan és lakatlan.


Mosás 2.

Egy mosónő tereget,
és eközben ereget
friss tavaszi szeleket,
reng tőle az emelet.


Alkoholizmus 1.

Ez az alak huligán,
de árt neki a Maligán.
Jól berúgott Aligán,
és most viszik taligán.


Alkoholizmus 2.

Az ivászat nagy átok,
ettől szenved atyátok.
Elisszák a barátok
ingetek és gatyátok.


Reumás kéményseprő

Jajj, mi ez a goromba
nyilallás a karomba?
Az ember az én koromba'
ne nyúlkáljon koromba!


Hal-dal

A ponty-fiú mogorva.
Mérgelődik morogva,
mert ponty-lány körül forogva
ráakadt a horogra.


Kivonulás Irakból

Mik ezek a darabok?
Hát merénylő arabok!
Megyek, mert ha maradok,
én is fűbe harapok.


Válság idején

Tudják azt a tehenészek,
mért ment tönkre a tenyészet:
kettőt elvitt az enyészet,
az APEH meg az egészet.


Az igazságszolgáltatás korlátai

Nincsen az a hatalom,
amely jogi alapon
visszaadná kalapom,
ha elvitte a Balaton.


Tinódi tragédiája

Tinódi sok levest eve,
végin mégis éhenhala,
mivel elfogyott a leve,
s nem maradt más, csak a vala.


Nyelvlecke

Bulizásra hangolva
egy szőke nő tankolna.
Karcsú, mint egy angolna
- ezt most fordítsd angolra!


Női békefenntartó

Csodálkozom Alizkán:
új helye Afganisztán,
nyakában kis talizmán,
nagy lőtt seb a farizmán.


Diagnózis

Behoztak egy részeget:
mivel bunyó része lett,
a szemorvos nézze meg,
mitől kapott vérszemet!


Ingatlanközvetítő barátomhoz

Kedves Elek,
nem értelek!
Ez egy telek???
Leseggelek...


Tündi-bündi versike

- Hol a pasid, Tündike?
- Bevágták a Büntibe,
mert részt vett egy tüntibe.


A szúnyogcsípés tüneti kezelése

Akarod-nemakarod,
szétvakarod a karod.


A fene megette

Zöldséges az almát vígan méregette.
Hazahozva láttad: már a féreg ette.
Kisfiad a részét sírva kéregette.
Ő a könnyét nyelte, míg a mérgedet Te.


A költészet árthat is

Szétlapult a margarin,
mert rácsücsült egy sanda rím.


Agglegénysors

Telve fojtott szenvedéllyel
az agglegény szenved éjjel.
Nappal ezért - szinte kéjjel -
dolgait b@ssza szerteszéjjel.


Epilógus

Próbálkoztam versekkel,
igaz, kissé nyersekkel.
A lapoknak egy sem kell,
elkergettek vert seggel.

Eszperente-versek


Az eszperente-versciklus végére (rögtönzés)

Nekem hebegnem kell e rengeteg
E-tenger felett. Lelkem meg-megremeg.
mert e sejtelmes eszme-fergeteg
felett nyelvem s nyelvetek szelleme lebeg.


Fohász névadómhoz

Rettenthetetlen Ember: vedd fel fegyvered.
kegyetlen seregek keltek ellened.
Egyetlen perced sem vesztegetheted,
jer, szent fejedelem! Mentsd meg nemzeted!

Állat-versek
Csak semmi pátosz! Most nem komoly irodalom lövetkezik, csupán egy kis játék. Akiknek ez nem elég nemes, láthatnak tőlem egyéb témákat is.


Hangyatörténelem

Seregbe gyűltek a forradalmi hangyák,
hogy elnyomatásuk szó nélkül ne hagyják.
Mozgalmukból minden elnyomót kihagytak,
a királynőt is persze. Így aztán kihaltak.


Amiről a bárányok hallgatnak

Felesleges sok irka-firka,
a legtöbb férfi cirka birka.
Következésképp a barik
jó része farkastól származik.


A csiga

A csiga tudja jól, hogy puha a teste,
néha mégis kijön, tág teret keresve.
Azután rájön, hogy biztosabb a háza:
a szabadságtól a hideg is kirázza.


A ló

Bárki látja, nagy ló vagy.
Négy lábad van, és jó nagy,
ám ez kevés, hogy el ne ess:
a botlás esélye kétszeres.


Alkoholizmus

Jól beittam nálatok,
ez kihozza az állatot.
Kiből-mit az isten ád:
belőlem a mormotát.


Visszafogolt udvarlás

A lajhár egy lassú, gyáva állat,
de azért kapaszkodik utánad.
Imád ő, de nincs szerencséd véle,
jól megvénül, mire utolérne.


A bagoly

Vén szerzet már. Nem szívesen villog.
Szunyókál csak, néha bölcsen pislog.
Ne bízz benne! mert vésd jól az észbe:
éjjel támad, és lenyel egészbe'!


Tanmese az erőfölényről

Az elefánt dög nagy állat.
Lehet, nagyobb állat nálad.
Összetör, mit ki nem állhat:
porcelánboltban a tálat...
Böszme állat! lépsz még párat,
s közrefog a közutálat.


Disztichon a légyről

Egyszer a légy-apa így szólt kissé gyáva fiához:
"Légy te vagányabb légy! Muslica-lelkű ne légy!"

Férfi és nő


Csajozós dumák

Csajozós duma 1.

Az én lelkem egy tágas, szép szoba.
Ami csak kell, az mind befér oda.
Áttekinthető és rendben tartható -
öreglegénynek már csak így a jó.

Tudom: a nagy lelkek híres várak,
hol tág termek, büszke tornyok várnak.
De a pincebörtön azokkal tele,
akiket pedig szeretni kellene.

Az én váram csak egy derűs szoba,
Bátran jöhetsz, nem zárom rád soha.
Szeretni is csak őszintén tudok
(bár ezegyszer lehet, hogy hazudok).

Csajozós duma 2.

Értem én, ez már modern világ,
de engedd magadhoz a romantikát!
Szerelmedért én meghalok, ha kell!
(Ez sem igaz. Jó, hogy nem érdekel.)

Csajozós duma 3.

Tudod, szép vagy, szebb a napnál,
nincsen senki szebb náladnál,
én rádnézni sem merek!
(Ebből hát nem lesz gyerek.)

Csajozós duma 4.

Őrző angyalomnak szántak az egek.
Bűnös ember vagyok, beleremegek.
E hatalmas kegyet én nem érdemlem meg!
(mert kapnék még hozzá egy hatalmas segget.)


Házassági hirdetés

Szép és szenvedélyes szőkéket szerettem
hosszasan, hevesen és hűségesen,
mégis itt vagyok, mert fekete a lelkem,
a "szőke" dolgokat én nem tűrhetem.

Ám a feketékkel jöttem csak zavarba!
Akit ők várnak, az gazdag és magas.
Aki hozzám illik, kicsi, telt és barna,
tőle jön telemre termékeny tavasz,

Valamit magamról: szemem zöldesszürke,
hajam gesztenye, és még nem őszülök.
De önfejű vagyok, nincs ki elviselje.
Meggondoltam. Egy frászt! Mégse nősülök!


Kapuzárási keringő

Van úgy, hogy ötvenöt körül
a férfi szépen meghülyül..
Otthagyja megkopott nejét,
úgy hívja őt a nej: szemét!

Közben azért imádkozik,
hogy hátha visszaváltozik,
hogy többé nem cicákra hajt,
és végül visszakapja majd.

De hát a szinglicsaj-tömeg
azt búgja: "Nem vagy még öreg!
Fenének kell a kockahas,
így vagy te szép és férfias!"

"A pénztárcád azért dagad,
mivel jó harcos-fajta vagy.
A pénz csak harci trófea,
szaga a győztesek szaga."

"Túlteng a férfihormonod,
attól magas a homlokod,
a nők a vonzerőd miatt
zuhannak hasra és hanyatt."

Pedig de más a nyers való!
Elkélne pár őszinte szó.
Jóember, néz tükörbe hát,
értsd meg, mit mond egy jóbarát!

Igaz, kicsit irígykedik,
de hinti bölcs intelmeit:
"Hogyhogy nem gondolkodtat el,
mért pont efféle ipse kell,

és nem egy őszes vasutas,
aki még tényleg férfias,
vagy épp egy nyugdíjas tanár -
ne légy már megszédült szamár!"

"Gatyád csak hastájon dagad,
nem lent, a hormonok miatt,
a híres homlokod pedig
hátul leér a seggedig."

"Tovább már nem tagadhatod,
félted legkurtább végtagod,
pedig ha csak utána mész,
és elvész mind a józan ész,

előbb-ütóbb, hiába no,
zárul előtted a kapu,
s amit követsz, te vén teve,
először pont azt csípi be!"


M.

Volt egyszer egy helyes lányka,
jártunk a tánciskolába.
Karcsú, csinos, arca piros,
jókedvű és nagyon okos.

De nem volt szerencsém véle:
kicsi volt a mellecskéje.
Azt hittem, én különb vagyok,
én majd nagyobb csöcsűt kapok.

(Kaptam is, vagy két év múlva.
Azt mondták rá, német qrva.
Szép is volt, de pudvás alma,
nem szempont a keble halma.)

Visszatérve a lánykára
nem vált a kor a kárára.
Én eközben bölcsebb lettem,
de mi haszna, megvénültem.

Mára ő már nagy-nagy ember,
elbújhatok az eszemmel.
Önmagamon végignézve
neki volt nagy szerencséje!


A bukás

Érett gyümölcs vagy. Le kéne tépni,
illatos húsodba marni éhesen -
falánk ördöggé tettél, édesem.

A jófiúból előtört a Férfi,
átélem újra, mit tesz tűzben égni -
az angyalok közt nincs többé helyem.


Elbocsátó üzenet

Lelkedbe néztem,
mély kútba láttam.
Mélységes mélyén
poklot találtam.

Azt hittem régen,
tűz-hordó láva,
de már csak kátrány,
katlanba zárva.

Felszíne síma
sötét tó tükre,
de ami ráhull,
elvész örökre.

Jó lenne tudni,
miért hívsz most engem.
Mély kútba esni
nincs túl nagy kedvem.

Ne kérj tanácsot:
magadnak ástad.
A lelked poklát
tartsad meg másnak.

Nem kellenek már
fullasztó titkok.
A katlan-tűznek
a füstje is sok.

Végleg lelépek.
Nincs többé viszlát!
Találtam kutat,
friss vízűt, tisztát.

Igaz, hogy nem mély,
nem is ezt várom.
Fölé hajolva
magamat látom.

Mindent tud rólam,
és én is róla.
Bár az a mély kút
emlék se volna!


Júlia és Rómeó

Szép zsidó lány, szép goj fiú:
ez Capulet, az Montague.
Megpillantják egyszer egymást,
és nem látnak soha már mást.

Rögtön érzik, ez a végzet.
A bálterem semmivé lett.
Keringőznek, szép galambok,
de már megírva a sorsuk.

Ős gyanakvás, régi átok:
népeik nem jóbarátok.
Egyik vértanúkat gyászol,
másik tart a hamisságtól.

Elmúlt annak ötven éve,
nem ölelték egymást mégse.
Csóktalan, tiszta szerelmük
fel sem ébredt, máris eltűnt.

(Drága Ágnes! Drága László!
Ez az élet -
ez a zárszó.)


Flört

Bennem ne bízz, én sem bízom magamban.
Az Itt és Most hazudni kényszeríthet,
és tiltakozz bár hangosan vagy halkan,
a perc erősebb lenne, mint az élet.

Ne higgy nekem, a hit becsaphat, hidd el!
Szavam felett már nincs többé haialmam.
Nem élhetünk tovább egy hamis hittel,
ez rászorít, hogy magam visszatartsam.

Ne érints meg. Ha testünk összeérne,
sodródnánk előre, mint a bomba,
kritikus tömeggé teljesedve
megfékezhetetlen láncreakcióba...

Csak semmi érzés. Gondolat se kell több.
Itt hagyjuk abba. Nem megyünk a csínbe.
De tudva tudjuk, így hiába döntök,
mától mással más lesz már a csókok íze.


A libák szerint...

Testes férfi:
- ha van pénze: "Bájos mackó!".
- ha nincs pénze: "Hájas disznó!"

Sovány férfi:
- ha van pénze: "Karcsú, sudár!".
- ha nincs pénze: "Rozzant agár!"

Jóképű férfi:
- ha van pénze: "Őt akarom!".
- ha nincs pénze: "Hiú barom!"

Ronda férfi:
- ha van pénze: "Milyen nagy ész!".
- ha nincs pénze: "Rakás penész!"

Vicces férfi:
- ha van pénze: "Derűt fakaszt.".
- ha nincs pénze: "Bunkó paraszt!"

Zord férfi:
- ha van pénze: "Komoly bölcs.".
- ha nincs pénze: "Gyomorgörcs?"

Heves férfi:
- ha van pénze: "Úgy kívánlak!".
- ha nincs pénze: "Durva állat!"

Gyengéd férfi:
- ha van pénze: "Szív, hatalmas!".
- ha nincs pénze: "Dögunalmas."

Beszédes férfi:
- ha van pénze: "Eszét osztja.".
- ha nincs pénze: "A szót fossa."

Hallgatag férfi:
- ha van pénze: "Komor bika!".
- ha nincs pénze: "Hülye kuka!"

Végkövetkeztetés:
- ha van pénzed, jól rádragad,
- ha nincs pénzed, ásd el magad!.


A legszentebb zene

A női test hangszer. Olyan, mint a hárfa -
felzendül a férfi-ujjak futamára.
De akit e játék hidegen hagyott,
azt ütni érdemes csak, mint a nagydobot.


Öreg bika

Bűvölő tehén-tekintet? -
a farkammal csak legyintek.
Álldogálok a dombtetőn,
nézek lefelé, megvetőn.

Láttam én már sok-sok marhát,
fehéret, feketét, tarkát,
ismertem sok nőstény barmot,
emlékük soká nem tartott.

Voltam én is friss legényke,
vágtattam ki a zöld rétre,
sosem-volt idők kezdetén
ott várt énrám a Szent Tehén.

Illatos, dús, feszes tőgye
ringó fara, meleg bőre
bennem él még égőn, fájón,
nélküle én már csak fázom.

Őt már régen elvesztettem.
Jöttek százan, jöttek ezren...
Révedezve, csendben állok.
Talán még csodára várok?

Milyen jövő várhat énrám?
Megtalállak, örök Évám?
Álmodom, hogy a Sors bárdja
lesújt majd, s egy közös tálba

tört húsunk egybedarálja.


Válás után

A gyűlölet virága
kinyílik nemsokára,
mert csak voltál nekem,

de most még friss a vágyam,
becézgetnélek lágyan,
kegyetlen kedvesem.

Idézném bár a múltat,
osztozkodásba fullad
a borzas fájdalom.

Ez itt a nyers valóság.
Mint egy lepréselt rózsát
arcodba vághatom:

Amit megadtál egyszer,
lehet netán ezerszer,
az többé nem tied!

Tested vágtázó kedvét,
forró ölednek nedvét
azt vissza nem veszed!

Jöhet megannyi holnap,
akárkik átkarolnak,
nekik tagadhatod,

de tömbacélba öntve
tudod, hogy mindörökre
enyém a tegnapod.


Rejtély

Milyen érdekes:
régi párom harminc év után
kezemet nézte presszónkban, Budán.
A kéz vén, eres

és bütykös is már itt-ott,
és ő mégis szépségét dicsérte,
pedig én nem tettem semmit érte.
Ki érti ezt a titkot?


Net chat
(modern ballada)

Izzasztó magányos az éjjel,
Az ember néha leszámol az ésszel.
Tiszta a szíve, de puszta az ágya,
dús ölelésre vágyna, hiába.

Vágyna a szépre, vágyna a jóra,
asszonyi kézre, símogatóra.
Kínjától szabadulni szeretne.
Így többé ne jöjjön az este!

Már tizenegyet kondul az óra,
pillantást vet a Szent Monitorra.
A browser képernyője kitárva,
ablak nyílik a gépi világra.

Annyi magányos nő szeretetlen...
Társra találni nem lehetetlen!
Egy éve regisztrált a randivonalra,
a net chat csábítón hívogatja.

Vágj bele bátran! - mondja magának -,
tárd ki a szíved, oszlik a bánat!
Hát írja, csak írja, ki ő, mire vágyik,
hátha profilja egy nőt odacsábít.

A túlvégén a bájt-zuhatagnak
szintén nyitva egy árva kis ablak.
Ám ez az ablak lassan tárul,
egy nő a szövegre zavartan bámul.

Kicsit csúnyácska és öregecske,
de ujjai végén táncol a lelke.
Polkát táncol a billentyűkön,
hátha a pára csalt csak a tükrön?

Ő fiatal még, kész szerelemre!
És ha leendő társa kereste?
Visszariadna, de újra meg újra
csak nekilódul a táncnak az ujja,

Pattog a labda-szöveg oda-vissza,
éled az érzés, pattan a szikra.
Olvas a férfi, néz leigázva:
nőiesen lágy szó, puha párna.

Túl síma így ez! - a férfi bekattan,
rusnya gyanú rak fészket az agyban.
A profillapján csak egy fantom az arca,
(szégyenlős-e, vagy csalt a ribanca?)

Durva a kétely: hátha nem is nő,
csak homokozna a semmirekellő?
Vagy ha a szomszéd ostoba kölyke
szórakozik, hogy szemberöhögje?

Meglehet az, hogy újra becsaptak,
te meg baromarc a saját neved adtad!
Gonoszul lök még egyet a hintán,
kurtán-furcsám elköszön aztán.

Ébred a nő: nem mozdul az ablak,
magva szakadt a drága szavaknak.
A képre meredve a könnye kicsordul,
vár kicsikét még, végre lekapcsol.

A férfi meg ott ül. Néz a sötétbe,
visszazuhanva magánya ölébe.
Görcsben a szíve, mert tehetetlen.
Sírna, ha bírna - de Férfi a lelkem.

Okostojás-versek
Néha nem tudom legyőzni a csábítást, hogy oktatgassak vagy kioktassak másokat. Mentségem legyen, hogy előttem már számos "oktató" jeleskedett.


Ismeretlen árva emlékkönyvébe (1960-ból)

Van már e könyvbe próza, vers beírva,
alatta sorban ismerôs nevek.
Ismeretlenül vetem papírra:
kisleány, ma én köszöntelek.

Nézz most körül! Tekints a földre, látod:
kék ég, vidám dal, illat és erô,
ez mind tiéd. Ez mind saját világod.
A boldog élet itt elérhetô.

Én nem tudom, hogyan keresd a szépet,
ködös jövőnkbe semmi sem mutat.
Csak azt tudom, a legnagyobb ígéret:
az Élet áll előtted. Jó utat!


Költészet és informatika

A líra is csak közlések sora,
a gondolat nem lehet mostoha.
Mert őrületből van itt épp elég,
nem kéne versben hozzátenni még.

A líra is csak közlések sora,
az átlagolvasó nem ostoba.
Nem hagyja ő, hogy a józan eszét
Egy költő-klón verssel verje szét.

A szenvedély ha éget vagy vad is,
lehet kusza, de nem lehet hamis.
A lírából a hazug szavak
hihetetlenül kihallanak.

Ha tételednek ellent mond az értelem,
nem igazolja semmi érzelem,
és tiltakozhatsz bármilyen vadul,
törlésre kerül. Irgalmatlanul.


Az öntelt

Mindent tudsz arról, milyen a világ,
de tudtál-e arról, hogy büdös a szád?

Itt egyedül csak te vagy, aki lát,
de látod-e néha szemedben a csipát?

Itt te tudod csak, mi is a gyönyör,
de milyen bika az, aki ilyen ökör?

Nagyságod előtt leborul a nép,
mert hülye vagy, de a nép az még hülyébb.


Figyelmeztetés

Szeresd az élőt. Az élőt szeresd.
Mert a bűnbánó gyász már csak annyi,
mint rég elment hajó után rohanni,
tavaly leégett házat oltani.

Keresd az élőt. Az élőt keresd.
Mert rátalálni egy hideg keresztre
csak annyit ér, hogy szemedet meresztve
bámulhatsz bénán. Mit sem érsz vele.

És mindig újra: az élőt szeresd.
Mert téged is csak élő tud szeretni.
Halott anyád fel nem támasztja senki,
és túlvilág sincs. Most legyél neki.


Fatalizmus

Árnyékod át nem lépheted.
Előtted is,
mögötted is
bástyát emelt a végzeted.


Facebook-bejegyzés

Okosak voltatok: szemétre dobtátok
a hervadt szekfűt és tulipánvirágot.
Szarkamadárékat messze kergettétek,
a romlott narancsot most le ne nyeljétek!

Jókedvű versek


Pszichológus

Áll egy lélek utcasarkán.
Na most merre? - réved bambán.
Jobbról-balról jöhet bármi!
- hát kezd lefele ásni.


Szavatosság

Az vagy, ami a kajád:
ami jó volt, rég lejárt.
A többi ócska műanyag.
Te megrohadsz, az megmarad.


Életművészet

Habzsolod az életet, barátom.
Hatalmas az étvágyad, belátom.
Ha egyszer az életed lezárod,
dönthetsz majd: kisz@rod vagy kihányod.


Futógépen

Ha a hasad
majd széthasad,
épp itt a gép,
gyötörd magad!

Kivert a víz?
Tovább ne hízz!
Nem kell vacak
pocsék pocak!

Ha rongy a láb,
ne add alább!
A far, a kar
fogyni akar.

Ez ám a harc!
Torz már az arc.
Jaj, itt a vég!
Elég, elég!!!

Ha fáj a háj,
és sír a zsír,
az agy kihagy,
kínverset ír.


Elhagyatottan

Merre keressem? Merre találom?
Elfog a kétség, elhagy az álom.

Merre találom? Merre keressem?
Jaj, csak az óra kondul a csendben.

Egykor enyém volt. Tán soha többé.
Szikla-valóság válhat-e köddé?

Itt vagyok őrlő kínba bezártan.
Nélküle nincs lét kinn a világban.

Hirtelen aztán - oly hihetetlen! -
ott a megoldás árva kezemben.

Vége a kínnak. Feltör a torkon
a boldog üvöltés: megvan a kulcsom!


Ajándék bor egy filozófusnak

A Lét határozza meg a Tudatot:
Ha megiszod ezt a lét, beborui a tudatod.


Mese Szent Pistáról

Miről híres Pista bácsi?
Elmondom, te kis kiváncsi:
bizarr korunk extrém szentje
hogyan jutott fel a mennybe.

Pista bácsi kiskorába'
gyakran nem ment iskolába.
Nem volt lusta, se nem suta,
hanem egyszerűen: buta.

Nem változott, mire felnőtt,
lett belőle buta felnőtt,
s ahogy korban ment előre,
buta öreg lett belőle.

Nem ismert ő határokat,
törvényeket, szabályokat,
nem tanulta meg a KRESZt se,
mert őt senki ne fékezze!

Legújabban - bizony úgy fest -
kedvenc terepe az úttest,
ott éli ki szabadságát,
autósok átkozgatják.

Ugrándozik, mint a kecske,
egyszer arra, egyszer erre,
meg is ússza általába',
... aztán egy busz eltalálja.

Ahogy lelke száll felfele,
pilótákat ijesztgetve,
még útközben, ahogy azt kell,
elüti egy helikopter.

Végül eljut fent a mennybe.
Mit tehet a Jóistenke? -
mivel nincs más bűne neki,
gyanakodva beengedi.

De még nincs vége a dalnak!
Az angyalok szívbajt kapnak:
Pista bácsi ott folytatja,
ahol alant abbahagyta.

Mert ő bizony nem változik,
a Tejúton ugrándozik,
Nem néz jobbra, nem néz balra,
míg egy szekér el nem kapja.

Illés, annak vezetője
értetlenül néz előre.
Ilyen itt fenn még nem esett:
közlekedési baleset!!!

Illés a fejét vakarja.
Pislog erre, pislog arra.
Nem vétett a menny-KRESZ ellen,
mégis ott fekszik egy szellem!

Ám nem sújtja Isten ujja,
mert van néki szemtanúja:
mindent látó Jóistenke,
bár neki is új a lecke.

"Mi legyen most, Pista fiam?
Tartunk tőled mindannyian!
Visszaküldelek a földre,
őrangyalnak, mindörökre.

Van ott egy pár autós tahó,
őrületes száguldozó.
Őrzésüket én rádhagyom,
- ne vigyázz rájuk oly nagyon!"


Anti-poézis

Furcsa a fűzfapoéta világa:
míg kint kavarognak a színek,
odabent a habókos agyába'
mekegve keverednek a rímek.

Nem menekülsz, ha egy rímre talál
Nála nem veszhet el egy se.
Ezzel a verssel etetve talán
megbetegedne a kecske.


István-napi köszöntő

Nászuram ott fent az égben!
Kedves vőm! Kisunokám!
István király napja eljött,
hát emelem a kupám!

Rubintszínű egri borral
töltögetem poharam,
és köszöntök véle sorban
minden Istvánt, aki van.

Rokonok és jóbarátok,
szomszédok, mindannyian!
Jókedvvel ürítem rátok
a második poharam.

Töltök én biz, töltök újra,
Istvánokból van elég!
Iszom én minden magyarra,
megvan a bor fele még!

Ez a nap most a mi napunk,
minden magyar ünnepe,
egybefonódik a lelkünk
és őseink szelleme.

Ürítgetem a poharat,
bár érzem, hogy kókadok,
de itt nem hagyhatom abba,
mert a névnap nagy dolog.

Sorba veszek minden Istvánt,
szent királyt és vértanút,
másnak ne hagyjunk a borból,
össze kell most tartanunk!

...Hát azért már fogytán a bor.
Egye fene, kitöltöm.
Ellenségeinket is, ha
békén hagynak, köszöntöm.

Itt most véget ért a lista
A fejem már szédeleg,
Ürítem végső poharam...
...a ruhámra, b@sszameg!


Bé-literációk

Búbánatos bordal:

Béla bétyám bambán bámul,
bedőlt Badacsony borátul.
Bömböl barátnője, Bora:
bántja béna bájvigyora.

Boldogtalan Brumi:

Bús, bozontos barnamedve
barlangjában bentrekedve
botladozik bocskorában,
beleszorult bocs-korában.

Bombariadó (bal-Kaida bejelentés):

Barátaim, büszke banda!
Bátran fel! Barikádharcra!
Burzsujoknak berobbantjuk
büdös bel-budai bankjuk!.

Bocsánatkérés:

Bensőmből biztat bizsergőn:
béküljünk, bájos barátnőm!
Bár borzongok, be ne intsen -
belerúgok, bizonyisten!.


Fodor Kálmán születésnapjára

Tudja meg az egész világ,
köszöntse őt vers és virág:
örökifjú jóbarátom
ma harmadszor huszonhárom!

Koccintson rá a szép család,
szomszéd, ismerős és barát,
és kertje legszebb virága,
okos, bájos unokája!

Kutyák, lovak, magyar tájak,
s minden amit gépe láttat,
minden, amit megörökít,
keze nyomát dicsérje itt!

Maradt még pár verssor bennem.
Félreteszem, van miért tennem:
legyen majd mivel köszöntsem
a huszonhármat, negyedízben!


Blogátok - egy sértett júzernő dala

Megátkozlak, lúzer alak!
Nem lájkoltad a blogomat!
Posztolhatok én itt neked,
csak vakarod a tök...fejed!

Küldhetek én ezer szmájlit,
neked csak a szekszájt számít!
Valódi szerelem helyett
lököd ott a kommenteket!

Nem olvasod imélemet,
de a csetrúm, az kell neked!
Adhatok akárhány linket,
csak balhé köt össze minket!

Én itt most bosszút esküszök,
mielőtt még kikészülök!
Kimásolom avatárod,
abból lesz a vudu-bábod!

Ráklikkelek majd naponta
a virtuális fa...rodra.
Nem tudja majd, aki ott lesz,
enter közben mért üvöltesz.

Könnyed ettől jól megered,
itathatod az egered!
Ez lesz az év háttérképe,
de ne hidd, hogy ezzel vége!

Nikknémodat jól letiltom,
rádküldöm a virusirtóm,
fészbukra baltával megyek,
és megosztom hülye fejed!

Végül profilostul kiváglak,
sírhat a Netlog utánad!
Nem térhetsz te soha vissza,
nincs, aki visszakopizza!


Jankó bajai

Eejött a teél, a zimankóu,
eetörte ja lábát Jankóu.
Köllött vóun neéki egy mankóu,
de nem vóut rá ölég bankóu.
Hogy meért nem vóut ez se frankóu? -
Vitte ja sok peízt a kankóu!


Randivonal

Internetnek nagy a haszna,
ide gyűlik, aki
barátkozna.

Van sok nő itt, aki facér,
sorba állnak ők a
férfiakér'.

Van finom nő és van durva,
hirdet is itt sok-sok
kalandvágyó nő ma.

Van férfi is aki ráér,
töri magát a
párkapcsolatért.

Van, ki bátor, van, ki mamlasz,
van ki jobb- és van, ki
baloldalra szavaz.

Gyertek hát, sokféle népek!
Rondák, átlagosak, szépek!
Gyertek bátran, nem kell félni,
itt lehet csak jót
kommunikálni!

Önarckép


Nihilista vers - kamaszkoromból

Sem-mi_se é-des, sem-mi_se drá-ga.
sem-mi_se fon-tos, sem-mi_se szent.
A vé-rem-ben_már lán-gol_a mág-lya.
s min-den_e mág-lyán ég_ide-bent.

Eg-nek_a szí-nek, ég-nek_az é-vek,
ég_az_i-dő_és ég_az_a-nyag.
Lán-gol_az ég_is, lán-golok én_is.
lel-kem száz kis_a-tomra_ha-sad.

Már_csak_a dal-lam, már_csak_a rit-mus,
szól-na_he-lyettem,_de sen-ki_sem ért.
Nincs_soha vé-ge,_hisz nem_va-gyok én_se,_ki
tud-ja,_ki har-col még_maga-mért.


Elégia
(egy régebbi érettségi találkozónkra)

Már néhány napja kéretem magam,
most összeszedtem, mint már annyian,
hogy mit hozott a több mint negyven év -
(majd szóljatok rám, hogyha már elég.)

Az indulásnál láttam száz utat.
Melyik a legjobb, isten tudja csak.
Hát mérnök lettem. Rég volt, jaj de rég -
(de szóljatok rám, hogyha már elég.)

Fegyelmezetten tettem dolgaim,
lett szép családom, boldog napjaim,
egy fiú, egy lány, egy feleség -
(de szóljatok ám, hogyha már elég!)

Aztán meguntam, hogy csak ballagok.
Az élet olykor fordul egy nagyot.
Rámtört, mint másra, egy új kergeség.
(hát szóljatok rám, nem volt még elég?)

Még én sem értem, hogy történhetett:
hajnalig rágódtam bájtjaim felett.
Feljött a nap, de szürkébb lett az ég -
(észre sem vettem, mikor lett elég.)

És akkor jött egy jóságos doki,
hogy megvakítson. Sikerült neki.
Azóta nincs gond, mert eltart a nép -
(nem szóltatok, pedig már épp elég.)

Nincs semmi dolgom, hát gondolkodom.
Hogyan lett volna jobb, azt nem tudom.
Hogy jóra adtam-e az életem felét -
(vagy többet is. Nem több ez, mint elég?)

Mert igazán csak az tetszett nekem,
ahogy a nap vonul tovább a kerteken,
és zöld a fű, az ég meg tiszta kék -
(de szóljatok rám, hogyha már elég.)

Az jól esett, hogy meghallgattatok.
Itt abbahagynám. Nem vidám dolog.
Mesélni valóm az sajnos lenne még -
ha nem is szóltok, nekem most elég.


Macho

A férfi-bánat: jéghegy.
Csúcsát láthatod csak.
De tart a messzi délnek,
és egyszer, majd, elolvad.


Ver az isten

Itt állok csendben,
közben ver az Isten.
Rettentő öklét
a gyomromban érzem.

Itt állok árván,
legyőzött sátán.
Tudtam is mindíg,
pokoltűz vár rám.

Angyalok jönnek,
szemükben könnyek.
Vígasztalásul
a lelkembe döfnek.

. . .

Itt állok csendben,
elment az Isten.
Fájdalamam eltűnt.
Már semmim sincsen.


Kisunoka

Az élet végtelen.
Parányi értelem
egyszer csak hirtelen
semmiből itt-terem,
itt ül a térdemen;
nincs is mit kérdenem,
nincs mit megértenem:
az élet már ilyen.


Húszéves tavasz

Ohé! ohé! ohé! ohé! ohé! ohé! ohé!
Havat tiporva vágtatok az ifjú fény felé!
Hahó! hahó! hahó! hahó! hahó! hahó! hahó!
A könnyű szél hajamba túr - szeretni volna jó...


Úton a szinguláris pont felé
(egy hitetlen senki sírverse)

Isten áldjon, szép napfényem!
Szürke felhők jönnek értem.
Nem gyötörnek: átölelnek,
holt lelkemmel messze mennek.

Oda, hol csak köd világít,
Sok helyett a Semmi számít,
jónak-rossznak nincs hatalma,
ott hagynak majd, mélyen alva.


Újpesti nosztalgia

Nem tudom, hogy merre-hogyan.
Utcáimnak hűlt helye van.
Többé már nem barát az út,
a sarkon túl nem áll a kút,
még az égbolt is másmilyen,
eltűnik fent a semmiben.

Merre mész? és merre jártál?
Kit keretél? mit találtál?
- kérdésemre nincs felelet,
itt már senki nem emleget.
Szerelmeim, barátaim
árnyékok a múlt falain.

Megvallom, már fáj a séta,
mégis megyek néha-néha,
ürügyeket keresgélve,
sebet tenni múlt sebére,
mert kell a régi fájdalom,
hogy még éljek. Nagyon-nagyon.


Figyelj!

Ne higgy a fájdalomnak - az gyakran becsap.
Ne higgy a félelemnek - az agy trükkje csak.
De résen légy nagyon, ha sírás fojtogat!


Öreges ősz

Siratja az ég a napot -
- bennem lopakodó fagyok.