Magyar imádság
Uram, ki bennünk élsz és lelkünk része vagy,
idő keresztjén százszor megtörettek
immár üdvöt remélve szólhatunk hozzád.
Ki földre küldted egyszülött fiad
és megbocsájtva tűrted azt, hogy érte
annyi újszülöttet meggyilkoljanak-
Uram! Taníts meg szeretni minket,
taníts meg szeretni hóhérainkat!
Lásd, minket is öltek az új Heródesek,
a kínok útján meneteltek a bátrak,
és az út mentén bitófák álltak,
amint keresztek egykoron a Via Appián
Spartacus halála után.
Hazugsághálót fontak a szóból,
kifosztottak az élet-jóból,
pénzé tették eleven hitünket,
s mi úgy vergődtünk, mint a fuldokló halak.
Uram! Taníts meg szeretni minket!
Tanítsd meg szeretni a hóhérainkat!
Uram! A holnap oly bizonytalan,
mókuskerékbe zárva árva életünk.
Zavart idők forgatagában
add meg a lelki békét minekünk!
Add vissza újra élethitünket,
hogy legalább gyermekeinket
tudjuk a fény felé vezetni,
s ne szenvedjék többé a kínzó hatalmat.
Uram! Taníts meg minket szeretni
és sohasem feledni a hóhérainkat!
