Archívum

péntek, 2019. június 14. 17:25 Tóth Ágnes 2019-június 7.-től a nagyváradi magyarságnak saját Szent László himnusza van. A himnusz szövegét Tóth Ágnes váradi költő írta, zeneszerző és előadó Heinczinger Mika, a magyarországi Misztrál együttes zenésze.

Tóth Ágnes Régi ház ( Lászlóné Pintér Erzsébet fotója alá) Mintha laktam volna benne, mintha nagyi nótás kedve most is a ház körül lengne. Mintha lenne futó szőlő, házfalára felnövekvő, Mintha vén diófa volna, mintha bentről nekem szólna. Két kis szemén zsalutábla, szív-ajtaja nyitva-tárva. Zsupfedél lett a kalapja, kémény is díszeleg rajta.

  Remény   Nekem a remény drágakő, Ládában őrzött keszkenő, Csörgő sipka bohócokon, Meleg kenyér a polcokon.   Tenyeremben egy kézfogás, Pohár fenekén áldomás, Fagyokat űző fénysugár, Tengernyi vizen szalmaszál.     Csend A nap a dombon ácsorog, Ásít, majd alácsorog. Szürkül, melletted ballagok, Nem szólok és te hallgatod..

Tóth Ágnes Ősz a Hargitán (Fodor István fotójához)   Pipált az ősz és köhögött. Pöfögtette a füstködöt, mely odafent a Hargitán kis karámokra ült lilán. Magában meg csak nevetett, hogy pipafüstjében tehenek legelnek sárga füveket, s nem látta, hogy a völgy ölén, füstjét szabdalja már a fény.

    Tóth Ágnes Mintha öröktől fogva (Kovács Emil Lajos festménye alá)   Játszik egymással a fény és az árny, s az útra, mint tépett madárszárny úgy hullik le az épületek árnya, mintha öröktől fogva arra várna, hogy újra felfoghassa régi lépteid, ha meglátogatod Szatmárnémetit.

Tóth Ágnes
Kék madár

A fényképen egy lány nevet,
Tizenhét vagy tán húsz lehet,
Egy hintán száll az ég felé,
A haja bomlik száz felé,
Vele repül a kacagás,
Lobogó sálja szárnycsapás,
Valahonnan már ismerem,
Érinteném, de nem merem,
Tudom ő az, a Kék madár,
A képről int és messze száll,
Már csak az üres hinta leng ,
Esteledik, és szél kereng...

Új versek 2013   Tóth Ágnes Úton   Még út áll előttünk, Kétoldalt nyárfák havaznak, És mi kitartóan ballagunk, Háttal a tavasznak.   Mikor   Mikor erősek voltunk és szépek, Vállunkon tücsök muzsikált, Zsebünkben madárka fészkelt. Hajunk közt virágok nyíltak, Szemünkben kis csillagfények. Mikor erősek voltunk és szépek.

Zsoldosné Belovai Mária fotója alá.

Tóth Ágnes

Naplemente

A lélegzet is elakad,
ahogy a lemenő nap fennakad
az ágak közt, mint égi fény,
tűzglória a fák fején,
aranylabda a víz színén....

Tóth Ágnes
Levelek álma

Ó, mily szívtelen szerető az ősz,
lecsókolja a leveleket a fákról,
majd rozsdás kardjával hasogatja,
míg vérszínt gyöngyözve lángol
a sok szűz avar a fák alatt.
És zörögve sírnak mind,
izzadnak fanyar szagokat,
Elpihennek az anyaföld ölén,
S álmukban visszavarrják
az ágakra magukat.. . .

Őszi képregény

Sír október, halkan felzokogva,
vért hullat a csipkebogyókra,
felhőket sebez kardjával az ősz,
s anyám kertjében jócskán elidőz.

Csókolja a krizantém ajakát,
mint pártában maradt szűz nyakát
a megbódult szerelmes vénlegény,
s a kert akár egy őszi képregény.

Heveset dobban szíve a fáknak,
ára lesz minden dobbanásnak,
szél zörög át a száraz bozonton,
míg ellángol a Nap a horizonton.

Aztán színes gyöngyszemként lepereg,
s éjjel a kert ölén szendereg.
a sok elsárgult, barnult, rőt levél,
s reggel mind arra ébred, hogy fehér.

Tóth Ágnes
Halottak napjára
(Férjemhez)
Lent te vagy az elvillámlott élet,
Én fent a dörgésig még egy picit élek,
Ez a gyertyaláng neked fényemlék,
Vergődik a szélben, mintha csak én lennék,
Mintha már nem sírnék, mintha nem nevetnék,
Mintha a tavaszban hulló levél lennék.