Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat
Archívum
|
péntek, 2012. október 5. 09:59
Tóth Ágnes
TE Ha megérinted a kidöntött fákat Fészkeikre a madarak visszaszállnak Kifésülöd hajamból a múltat Sikongva a magasba hullnak A folyót forrásához tereled vissza Tisztuljon a szennyezett föld ha issza Megtörve senki meg ne lásson Jegenyeszobor vagy a tájon Állsz szakadék szélén, magadra várva S úgy mész keresztül, mintha a híd állna.
péntek, 2012. szeptember 21. 16:28 »
Te
Tóth Ágnes
Levelek jajgatása A folyó hátán gyenge fények, Őszi oltáron hever sok levél, Ugyanarra gondolunk tudom, Mégis mindkettőnk másról beszél. Magas homlokú kopaszodó dombok, Lankáik vörösödők lágyak, Fel-felvillanó ökörnyálcsillámok, Mint eltitkolt elévült vágyak. Levelek jajgatása talpad alatt, Sebzetten távolodsz a szélben, Állok dermedten mint göcsörtös akác, Tüskéimet töröm le éppen.
hétfő, 2012. szeptember 3. 14:36 »
Te
Tóth Ágnes
Rózsabogár (Zs. Belovai Mária fotójához) A rózsabogár, tündöklő kis ékszer, Smaragdként a mácsonya kontyába fészkel, Zölden ragyog háta a borzos virágon, Mintha azt suttogná: A haját imádom.
vasárnap, 2012. augusztus 26. 10:47 »
Te
Tóth Ágnes
Anyám szép fényes madár Anyám a drága már magasan jár Tengerkék égen szép fényes madár Gyémánt a szeme, ezüst a szárnya Bárhova szállhat nincs sehol árnya Felszáll a Napra, leszáll a földre Válik arannyá, lesz fűnek zöldje Sóhajom felszáll anyám lelkére Piros madárrá válik estére Trillázik tavasszal, dúdolgat nyáron Megpihen ősszel egy csupasz ágon Ráhull a télre, didergő tájra Dalától olvad fák zúzmarája Telnek a napok, múlnak az évek Anyámnak magamról nem kell meséljek Mint saját árnyékom, úgy követ engem, Angyalként óvja a testem a lelkem.
vasárnap, 2012. augusztus 26. 10:16 »
Te
Tóth Ágnes
Naplemente Nézd, fényes pók a Nap, Narancsszínű hálót sző az égen, És fészket rak a naplemente Az acat elnyílott kelyhében. (Zsoldosné Belovai Marika fotójához)
péntek, 2012. augusztus 24. 18:56 »
Te
Tóth Ágnes
Virágok közt (Unokanővéremnek, Ashewille-be) Látod, eső után minden felragyog, A virágok itt mind földi csillagok. Micsoda gyönyörű dús szirom világ, Jó lehet köztük élni egész nyáron át. És a kert is lélegzik, pompásan virul, A hibiszkusz cserje kicsit elpirul, A hortenzia dús feje bólogat, A Bougainvillea széltől fogadja a bókokat. Ő mediterrán szépség, trópusi dáma, Messzire virít futó lila virága. És a liliom, ó, mily sudár termet, Az idén sok illatos virágot termett. Angyaltrombiták harsognak bódító illatot, Válladra borulva suttogják: - Itt vagyok, Áthajolnak lágyan a fejed felett, S a feljáró most mindenütt virággal fedett. Piros, fehér, sárga, és rózsaszín csodák, A virágokon viruló színes selyemruhák. S Te ülsz a buja zöldben, dús illatok között, Miket egykor palántaként a kezed öntözött. A teraszon levelek suttognak, és esőcsepp dobol, Lelkedben csodálat és békesség honol.
péntek, 2012. június 8. 23:03 »
Te
Tóth Ágnes
Aranykörök arcod párás üvegre rajzolt ábra beleolvadt egy novemberi tájba csak szavad érintése maradt örök emlékeim taván aranykörök
kedd, 2012. június 5. 18:38 »
Te
Tóth Ágnes
Nem szegem. . . Van szavam és van szegem De szavamat nem szegem Nem leszek én szószegő Álnok, hitvány szószevő becstelen Van kedvem és van szegem De kedvemet nem szegem Nem leszek én kedvszegő Búbánattól szenvedő deprimált Van hitem és van szegem De hitemet nem szegem Hitszegő én nem leszek Harminc pénzért nem veszek Hamis csókot. Van arcom és van pofám Ábrázatom nem profán Van képem és profilom Mégsem hízik profiton Fizimiskám
kedd, 2012. május 29. 16:46 »
Te
Tóth Ágnes
Szösszenetek Tengerem Kifordított zsebem Vitorlájával átszelem Fuldokló iszapos tengerem Szórakozottság Az ősz postára tette a fák leveleit, de nem címezte meg őket és tavaszra visszajöttek. Relativitás Mikor gyermekszemek tágra nyílt tükrében Látom óriás magam Törpévé szelídülök Folt Az eső absztrakt ábrát sírt a mennyezetre . . . mint mások goromba szavai bennem Öregasszony Szoknyájáról a ránc arcára költözött Bánat A bánat fekete ruhában jár agyon gyötör ha rád talál a fegyver ellene oly kevés de végez vele egy nevetés
szombat, 2012. május 19. 18:28 »
Te
Tóth Ágnes
O, sole mio... márványok szürke gyöngysora a város, áznak a szobrok, a galambok, a sármos giovannik, signorák, és emlékeim a múltból, valahol turisták halásznak érméket egy kútból, ma nem lesz semmi sírás és visszagondolás, épp a Canal Grande-n visz egy ifjú gondolás, ódon paloták közt evez, és oly imádni való, ahogy ajkáról felcsendül az „O sole mió”.. |