Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat
|
2012 -
csütörtök, 2012. február 16. 23:04 »
Te
Tóth Ágnes
Emlék Az ablaknál ülök, van időm Érzem az éveket a bőrömön Barátságunkra gondolok Mely halkan ég, és fellobog Az emlék zenélő doboz Valamit ad vagy elkoboz Benne vagy te is, meg a nyár Most látom, sűrű hó szitál.
szerda, 2012. február 8. 13:23 »
Te
Tóth Ágnes
Utolsó járat Szívük öreg óraként ketyeg. totyognak akár a kisgyerek, fogatlan ínyük almát őröl és többet beszélnek az őszről, a télről meg a messzi múltról. már nem hoznak vizet a kútról, gyenge a karjuk és a lábuk, odalett szilaj ifjúságuk. Csak elüldögélnek a padon, melengetik magukat a napon, a bőrük aszalt szilva héja, le-lecsukódik szemük héja, ráejtik fejüket a tájra, majd mintha semmijük se fájna felseperik a gangot, az utat, hátukra veszik batyujukat, s indulnak neki az állomásnak, hol az utolsó buszra szállnak. Bölcs arcukon a mosoly felragyog, s mire megérkeznek már angyalok. Tóth Ágnes (H)azám Ne tépd a szád és ne hazázz E téma fáj és megaláz Itt élnem halnom kellene Ha élni - halni tellene De alig telik semmire És nem számítok senkire A szó s a csend is idegen És cseppet sem hagy hidegen Hisz éget, szúr és fáj nagyon Hogy sehova sem tartozom Többségi törvény meg a jog Védeni engem sose fog Sem ott honom, se itt honom De megvagyok s nem titkolom Már csak a testemben lakom Az házam, hazám, otthonom És felsőfokon autonóm
hétfő, 2012. február 6. 14:40 »
Te
Tóth Ágnes
Az öreg Az öreg piszokul beszívott megint. A kormányt, a telet meg a házmester anyját szidta. Lábszárára piócákat aggatott és így szónokolt a sámlin: „A tél végét meg nem érem, a pénz ritka vendég nálatok, ezért majd feszítsétek szét a két karom, úgy fagyasszatok keményre a hóban aztán négy arasznyi földbe, verjetek le térdig, így nem kell koporsó, sírásó, a fejfa én leszek, tavaszig majd csak összejön rá a pénzetek” később a piócákat vízbe rakta és át piálta a telet.
péntek, 2012. február 3. 13:44 »
Te
Tóth Ágnes
Gyermekkor valami görbe kis utcában kerestem az egyenes utat évekig akkor még azt hittem kék a fű és ezüst bárányok legelik Balogh volt legjobb barátom s a megölt békákat a napra tettük ne a mi lelkünkön száradjanak szeplős fecskéket eregettünk délnek aranyköpéseket írtunk vedlett falakra illusztráltuk és azt hittük értjük is Nagyanyám Nagyanyám napról napra fogyott, mint a kenyerünk, fáradt tekintetével folyton az ajtót leste, öreg csontjai esőt jósoltak, aznap nem esett, de este megjött akire várt s halkan magával vitte. Aznap nem esett, csak anyám könnyei hulltak eső helyett.
|