Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat

 

2012 -

csütörtök, 2012. február 16. 23:04 » Te
Tóth Ágnes
Emlék

Az ablaknál ülök, van időm
Érzem az éveket a bőrömön
Barátságunkra gondolok
Mely halkan ég, és fellobog
Az emlék zenélő doboz
Valamit ad vagy elkoboz
Benne vagy te is, meg a nyár
Most látom, sűrű hó szitál.
szerda, 2012. február 8. 13:23 » Te
Tóth Ágnes
Utolsó járat

Szívük öreg óraként ketyeg.
totyognak akár a kisgyerek,
fogatlan ínyük almát őröl
és többet beszélnek az őszről,
a télről meg a messzi múltról.
már nem hoznak vizet a kútról,
gyenge a karjuk és a lábuk,
odalett szilaj ifjúságuk.
Csak elüldögélnek a padon,
melengetik magukat a napon,
a bőrük aszalt szilva héja,
le-lecsukódik szemük héja,
ráejtik fejüket a tájra,
majd mintha semmijük se fájna
felseperik a gangot, az utat,
hátukra veszik batyujukat,
s indulnak neki az állomásnak,
hol az utolsó buszra szállnak.
Bölcs arcukon a mosoly felragyog,
s mire megérkeznek már angyalok.

Tóth Ágnes
(H)azám

Ne tépd a szád és ne hazázz
E téma fáj és megaláz
Itt élnem halnom kellene
Ha élni - halni tellene

De alig telik semmire
És nem számítok senkire
A szó s a csend is idegen
És cseppet sem hagy hidegen

Hisz éget, szúr és fáj nagyon
Hogy sehova sem tartozom
Többségi törvény meg a jog
Védeni engem sose fog

Sem ott honom, se itt honom
De megvagyok s nem titkolom
Már csak a testemben lakom
Az házam, hazám, otthonom
És felsőfokon autonóm
kedd, 2015. január 20. 18:07
ezek bizony szomorkásak,de igazak! szépek a verseid!
hétfő, 2012. február 6. 14:40 » Te
Tóth Ágnes
Az öreg

Az öreg piszokul beszívott megint.
A kormányt, a telet meg
a házmester anyját szidta.
Lábszárára piócákat aggatott
és így szónokolt a sámlin:
„A tél végét meg nem érem,
a pénz ritka vendég nálatok,
ezért majd feszítsétek szét a két karom,
úgy fagyasszatok keményre a hóban
aztán négy arasznyi földbe, verjetek le térdig,
így nem kell koporsó, sírásó,
a fejfa én leszek, tavaszig majd csak
összejön rá a pénzetek”
később a piócákat vízbe rakta
és át piálta a telet.
péntek, 2012. február 3. 13:44 » Te
Tóth Ágnes
Gyermekkor

valami görbe kis utcában kerestem
az egyenes utat évekig
akkor még azt hittem kék a fű
és ezüst bárányok legelik
Balogh volt legjobb barátom
s a megölt békákat a napra tettük
ne a mi lelkünkön száradjanak
szeplős fecskéket eregettünk délnek
aranyköpéseket írtunk vedlett falakra
illusztráltuk és azt hittük értjük is

Nagyanyám

Nagyanyám napról napra
fogyott, mint a kenyerünk,
fáradt tekintetével
folyton az ajtót leste,
öreg csontjai esőt jósoltak,
aznap nem esett, de este
megjött akire várt
s halkan magával vitte.
Aznap nem esett,
csak anyám könnyei
hulltak eső helyett.

4 bejegyzés | 1 / 1 oldal