Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat

 

2012 -

szombat, 2012. április 14. 18:35 » Te
TÓTH ÁGNES
ÖREGEK

A foguknál csak a pénzük kevesebb
Elhagyták őket a gyerekek
Elhalt a párjuk sok barátjuk
Nincs télire meleg kabátjuk
Magányosak és védtelenek egyben
Csak fél kiló krumplit vesznek kedden
Az ablakban ülnek és a postásra várnak
A templomba meg a temetőbe járnak
Vagy öregek otthonába zárva
Remegve várnak a halálra
S mert félnek e világtól, mely riaszt
A múltban keresnek vigaszt
Ahol bár nyomor volt és háborúk is dúltak
Kibírták mert ifjak s szerelmesek voltak
Most, hogy sok betegség gyötri őket
Gyógyír felidézni a szép időket
S bár sorsuk nehéz s viszolyognak tőle
Mégsem akarnak elfutni előle
Úgy érzik nem éltek jól és eleget
Még élvezni szeretnék az őszi meleget
És esténként arra kérik a Mindenhatót
Hogy ajándékozzon nekik még egy napot.

kedd, 2015. január 20. 17:59
Nagyon szomorú! de sajnos van így is!
1 bejegyzés | 1 / 1 oldal