Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat
|
2012 -
szombat, 2012. április 14. 18:35 »
Te
TÓTH ÁGNES
ÖREGEK A foguknál csak a pénzük kevesebb Elhagyták őket a gyerekek Elhalt a párjuk sok barátjuk Nincs télire meleg kabátjuk Magányosak és védtelenek egyben Csak fél kiló krumplit vesznek kedden Az ablakban ülnek és a postásra várnak A templomba meg a temetőbe járnak Vagy öregek otthonába zárva Remegve várnak a halálra S mert félnek e világtól, mely riaszt A múltban keresnek vigaszt Ahol bár nyomor volt és háborúk is dúltak Kibírták mert ifjak s szerelmesek voltak Most, hogy sok betegség gyötri őket Gyógyír felidézni a szép időket S bár sorsuk nehéz s viszolyognak tőle Mégsem akarnak elfutni előle Úgy érzik nem éltek jól és eleget Még élvezni szeretnék az őszi meleget És esténként arra kérik a Mindenhatót Hogy ajándékozzon nekik még egy napot.
|