Tóth Ágnes
Anyám szép fényes madár

Anyám a drága már magasan jár
Tengerkék égen szép fényes madár
Gyémánt a szeme, ezüst a szárnya
Bárhova szállhat nincs sehol árnya

Felszáll a Napra, leszáll a földre
Válik arannyá, lesz fűnek zöldje
Sóhajom felszáll anyám lelkére
Piros madárrá válik estére

Trillázik tavasszal, dúdolgat nyáron
Megpihen ősszel egy csupasz ágon
Ráhull a télre, didergő tájra
Dalától olvad fák zúzmarája

Telnek a napok, múlnak az évek
Anyámnak magamról nem kell meséljek
Mint saját árnyékom, úgy követ engem,
Angyalként óvja a testem a lelkem.

Tóth Ágnes
Naplemente


Nézd, fényes pók a Nap,
Narancsszínű hálót sző az égen,
És fészket rak a naplemente
Az acat elnyílott kelyhében.

(Zsoldosné Belovai Marika fotójához)

Tóth Ágnes

Virágok közt
(Unokanővéremnek, Ashewille-be)

Látod, eső után minden felragyog,
A virágok itt mind földi csillagok.
Micsoda gyönyörű dús szirom világ,
Jó lehet köztük élni egész nyáron át.

És a kert is lélegzik, pompásan virul,
A hibiszkusz cserje kicsit elpirul,
A hortenzia dús feje bólogat,
A Bougainvillea széltől fogadja a bókokat.

Ő mediterrán szépség, trópusi dáma,
Messzire virít futó lila virága.
És a liliom, ó, mily sudár termet,
Az idén sok illatos virágot termett.

Angyaltrombiták harsognak bódító illatot,
Válladra borulva suttogják: - Itt vagyok,
Áthajolnak lágyan a fejed felett,
S a feljáró most mindenütt virággal fedett.

Piros, fehér, sárga, és rózsaszín csodák,
A virágokon viruló színes selyemruhák.
S Te ülsz a buja zöldben, dús illatok között,
Miket egykor palántaként a kezed öntözött.
A teraszon levelek suttognak, és esőcsepp dobol,
Lelkedben csodálat és békesség honol.