|
Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat
|
2012 -
péntek, 2012. szeptember 21. 16:28 »
Te
Tóth Ágnes
Levelek jajgatása A folyó hátán gyenge fények, Őszi oltáron hever sok levél, Ugyanarra gondolunk tudom, Mégis mindkettőnk másról beszél. Magas homlokú kopaszodó dombok, Lankáik vörösödők lágyak, Fel-felvillanó ökörnyálcsillámok, Mint eltitkolt elévült vágyak. Levelek jajgatása talpad alatt, Sebzetten távolodsz a szélben, Állok dermedten mint göcsörtös akác, Tüskéimet töröm le éppen.
hétfő, 2012. szeptember 3. 14:36 »
Te
Tóth Ágnes
Rózsabogár (Zs. Belovai Mária fotójához) A rózsabogár, tündöklő kis ékszer, Smaragdként a mácsonya kontyába fészkel, Zölden ragyog háta a borzos virágon, Mintha azt suttogná: A haját imádom. 
|
||||||||||
