|
Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat
|
2012 -
vasárnap, 2012. október 28. 12:25 »
Te
Tóth Ágnes
Halottak napjára (Férjemhez) Lent te vagy az elvillámlott élet, Én fent a dörgésig még egy picit élek, Ez a gyertyaláng neked fényemlék, Vergődik a szélben, mintha csak én lennék, Mintha már nem sírnék, mintha nem nevetnék, Mintha a tavaszban hulló levél lennék. 
péntek, 2012. október 5. 09:59
Tóth Ágnes
TE Ha megérinted a kidöntött fákat Fészkeikre a madarak visszaszállnak Kifésülöd hajamból a múltat Sikongva a magasba hullnak A folyót forrásához tereled vissza Tisztuljon a szennyezett föld ha issza Megtörve senki meg ne lásson Jegenyeszobor vagy a tájon Állsz szakadék szélén, magadra várva S úgy mész keresztül, mintha a híd állna.
|
||||||||||
