Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat

 

2016

szerda, 2016. július 13. 11:13, Nézettség: 904

Tóth Ágnes Régi ház ( Lászlóné Pintér Erzsébet fotója alá) Mintha laktam volna benne, mintha nagyi nótás kedve most is a ház körül lengne. Mintha lenne futó szőlő, házfalára felnövekvő, Mintha vén diófa volna, mintha bentről nekem szólna. Két kis szemén zsalutábla, szív-ajtaja nyitva-tárva. Zsupfedél lett a kalapja, kémény is díszeleg rajta.

szombat, 2016. július 2. 19:56, Nézettség: 505

  Remény   Nekem a remény drágakő, Ládában őrzött keszkenő, Csörgő sipka bohócokon, Meleg kenyér a polcokon.   Tenyeremben egy kézfogás, Pohár fenekén áldomás, Fagyokat űző fénysugár, Tengernyi vizen szalmaszál.     Csend A nap a dombon ácsorog, Ásít, majd alácsorog. Szürkül, melletted ballagok, Nem szólok és te hallgatod..

szerda, 2016. január 6. 12:44, Nézettség: 1366

Tóth Ágnes Ősz a Hargitán (Fodor István fotójához)   Pipált az ősz és köhögött. Pöfögtette a füstködöt, mely odafent a Hargitán kis karámokra ült lilán. Magában meg csak nevetett, hogy pipafüstjében tehenek legelnek sárga füveket, s nem látta, hogy a völgy ölén, füstjét szabdalja már a fény.

szerda, 2016. január 6. 17:13
Ködben- Fodor István fotója

szerda, 2016. január 6. 17:17
Aszat a hóban- Fodor István fotója

vasárnap, 2016. december 25. 22:51
Nagyon szép fotói vannak Fodor Istvánnak én is láttam egy párat egy kiállitása alkalmából közölték .
3 bejegyzés | 1 / 1 oldal