Tóth Ágnes Régi ház ( Lászlóné Pintér Erzsébet fotója alá) Mintha laktam volna benne, mintha nagyi nótás kedve most is a ház körül lengne. Mintha lenne futó szőlő, házfalára felnövekvő, Mintha vén diófa volna, mintha bentről nekem szólna. Két kis szemén zsalutábla, szív-ajtaja nyitva-tárva. Zsupfedél lett a kalapja, kémény is díszeleg rajta.

  Remény   Nekem a remény drágakő, Ládában őrzött keszkenő, Csörgő sipka bohócokon, Meleg kenyér a polcokon.   Tenyeremben egy kézfogás, Pohár fenekén áldomás, Fagyokat űző fénysugár, Tengernyi vizen szalmaszál.     Csend A nap a dombon ácsorog, Ásít, majd alácsorog. Szürkül, melletted ballagok, Nem szólok és te hallgatod..