Több, mit két évtizede írok verseket. Spontánul jönnek, egy -egy kiváltott hatás vagy lelkiállapot következtében. A gondolataimat sokszor csak így tudom kifejezni. Lírai, epikus és szatírikus verseim hűen tükrözik környezetemet, fantázia és- lelki világomat

 
szombat, 2012. január 28. 20:20 » Te
Tóth Ágnes
Helyzetjelentés

Hullik a vakolat, pereg a máz
Reped a panel s a sok szürke ház
Ablakszemében kigyúl a láz

Gyűlik a szemét a kuka körül
Szaga a kanyarban arcon törül
Guberáns marcsa ennek örül

Sarkon a kocsma sarkon a bár
Öreg és fiatal mind ide jár
Piál, hadovál, csodára vár

Éjjel a kádakban csótány motoz
Hajnalban villamos-konzervdoboz
Zörög s szemedből álmot koboz

Csörren a vekker is már akinek
Most jó a munkanélkülinek
Most jó a munkanélkülinek
kedd, 2015. január 20. 18:09
szomorú,szomorú!
péntek, 2011. december 9. 11:02 » Te
Tóth Ágnes
Nem kopog senki a vers falán

anya vagy, hitves és kenyérkereső
fáradt háziasszony meg tüzes szerető
türelmes álca, női pojáca
dróton rángatott fehércseléd
S mert mindez természetes
nem löknek köszönömöt feléd

vásárolsz, számolsz, ápolsz vádolsz
a lelked örökké nyugtalan
s mert nem fér el benned hát kiönt
a felgyűlt szó hangtalan

és árad, egyre árad
kényszerít keríts egy lapot
hogy üvöltsd feketén a fehérbe vágyad
mert ez a tiszta lap nem hagy ott

és végre te vagy te –egy másik
egy szabadabb egy boldogabb
ki nem szül robotol éjszakázik
lelke könnyű és kivirágzik
szürke agyán a gondolat

és szeretheted ki kell neked
és felhajthatsz öt kupa bort
és zenghet részeg éneked
és rúghatod vígan a port

s ha felnő merszed e jó boron
lázadozhatsz egy pár soron
sorsod ellen te balga nő
nem kopog senki a vers falán
hogy túl nagy bent a hajcihő

lehetsz tündérszép lány vagy lottyatag
szajha s apáca egy perc alatt
állhatsz fejre vagy pőrére
vetkőzhetsz az utca közepén
s egy verslábbal megrúghatod
a főnököd az ülepén

írhatsz még olyan vers arcú váltót
mellyel megváltod egyszer a világot
s ha éned netán a Parnasszusra jutna
nincs az az isten, ki onnan lerúgna

de van egy kis ember, ki ha szólítja neved
mindent félbehagysz, hogy öledbe vegyed
és úgy ahogy vagy, sápadtra gyötörve
megpróbálod átvinni egy boldogabb jövőbe
kedd, 2015. január 20. 18:13
Úgyemlékszem ,ezt elkűldted nekem! Nagyon szépen megfogalmaztad a sorsunkat!Igaza van Icunak tényleg emlékeztet József Attila verseléséhez!
péntek, 2011. december 2. 11:31 » Te
A város és az ünnep

a toronyházakon ünnepi
reklám ragyog
hideg van, fázom
és fáradt vagyok
a város elektronikai
és mechanikai gépezet
olyan, mint Isten kezében
egy hatalmas acél ékezet
amivel, ha eljön az időnk
és ütni fog az óra
úgy sújt le ránk, mint
egy magánhangzóra
autók, villamosok
rohanó emberek
bedarál lassan ez
a betonrengeteg
egy kapu alól fenyő
és kalács illata száll
és összefut máris
a számban a nyál
ó, az hófehér,
harangzúgásos este
fa alatt a jászolban
Jézus kicsi teste
békesség, szeretet
gyertyafények tánca
nagyszüleim arcának
sok mosolygó ránca
ágon aranydió,
fényes aranyalma,
terített asztalon
sütemények halma
fenyőillattal hintett
szép csendes áhítat
amint az ünnep
szentsége mindent átitat. . .

most mentő szirénáz, esik
koldus rángatja kezem
rohanok, számolok és
azon jár az eszem
milyen kifürkészhetetlen
a pénznek (is) útja
nyakunkon az ünnep
s még nem tudom
milyen karácsonyra futja. . . . .
kedd, 2015. január 20. 18:14
A versednek nagy sikere volt Mágocson!
szerda, 2011. november 30. 21:32 » Te
Tóth Ágnes
Városom

Mint kacér leány ha álmos
Nyújtózik lassan a város
Sok tornyán díszén ott ragad
Egy hangulat egy égdarab
Egy simogató mozdulat
Lábánál siet a duzzogó
Gátnak ütköző zöld folyó
Az utolsó busz elhalad
Ő elalszik a csend alatt
De tornyán díszén ott ragad
Egy hangulat egy égdarab
Egy mozdulatlan mozdulat

Nosztalgia

Látod, a táj már nem ugyanaz
Felverte testét a durva gaz
A kerítés széthullt, eldőlt részegen
Dudva közt fekszik bénán, félszegen

A kék színű ház is romokban hever
Kút mellett szomjazik egy rozsdás veder
A bolondos kecskék is messze járnak
Legelgetik az égi bodzafákat

Bozótba, maszlagba, fordult a határ
Sehol egy ember, egy állat, egy madár
Csak a szél ül fáradtan a szúette padon.
Sóhajt, s magát legyezgeti a forró napon.

Honvágy

Az erdő a házakba költözött
Szekrénynek, asztalnak
ágynak öltözött
Éjszakánként hallani, hogy
recseg, ropog, sóhajtozik egyre
Ilyenkor honvágya van s
álmában visszamegy a hegyre.

Tóth Ágnes
Ősz

Állok az esőben egyedül
Mosdik az ősz az ereszen
Valaki Vivaldit hegedül
S feljajdul bennem a szerelem

Falevelek mennek utolsó útra
Haldoklik a nyár a kertben
A természet részvétlen, hisz tudja
Az elmúlás benne volt a tervben

Árvizeket visznek komor felhők
Birkózik velük a Nap
Vadászok cserkészik az erdőt
Csörtetve menekül a vad

Én is futok, szívem ijedten verdes
Levelek hullnak rám zörögve
Látom, távolodik a kedves
Most hagy el engem örökre. . .

Valaki Vivaldit hegedül
Velem az ősz
Én mégis egyedül. . .


Ágak

már egyetlen levél sincs a fákon
ablakomon kinézve mintha rácson
át fürkészném az eget

a Hold kivilágított varjúfészek
a legfelső ágon ül s mint a részeg
úgy imbolyog a szélben

verset írok természetről, őszről
a szőlőskerti görbe hátú csőszről
ki mindig megkergetett

az esőről, mely áztatja a házat
s az eresz alján dézsában mos lábat
míg el nem merül benne

a ködről mi besurran a házba
átöleli a kályhát mintha fázna
s a csempéken kiizzad

a sövényről melyen dér csillog reggel
s aprócska cinkék pletykálnak jókedvvel
a nyárról ami elmúlt

mire benyit a hajnal a kertbe
belealszom a késő őszi versbe
s szerelemről álmodom

Varázs-szőnyeg

Kopott szőnyegen
hajléktalan feküdt,
mosolygott, álmában
házak felett repült.
kedd, 2015. január 20. 18:16
szépek ,szépek,szépek!
34 bejegyzés | 4 / 4 oldal