Yelena című fényképével a magyar fotográfia történetében abszolút rekordot állított fel, mellyel ez idáig 6 kontinens 46 országában több mint 365 díjat nyert. Ez a teljesítmény a FIAP (Nemzetközi Fotóművész Szövetésg) adatai alapján világviszonylatban is egyedi, mivel a FIAP nem tud még egy fényképről, amelynek ennyi díja lenne a világon! Szabadúszó.

„Az vagy, ami a munkád, nem több és nem kevesebb, az eltűnő időből ez őriz meg, emberségednek ez ad alapot, arcod redőibe vési föl nevedet, amelyet te hordasz, amely te vagy magad, egyedül a munkád által örökre” /Bárdosi Németh János/   Mindig hittem a művészet emberformáló erejében, a humánumban. Abban, hogy a munkámon keresztül megszólíthatom az embert.

Néhány éve kezdett szobrászattal foglalkozni. Az autodidakta művész első szobrát Édesapjáról készítette mészkőből. Néhány kisebb munka után Szatmári Juhos László szobrászművész műhelyében készítette el első bronzszobrát. Ez a szobor 1995-ben a Babits Mihály Művelődési Központban rendezett gyűjteményes amatőr kiállítás pályadíját nyerte el.

Szülei: Farkas Ferenc és Kovács Erzsébet. A szegedi Tömörkény István Gimnáziumban érettségizett, 1965-ben. Főiskolai tanulmányait is szülővárosában, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végezte, 1967–1971 között, ifjúkori mestere Tápai Antal. 1971–1973 között Szekszárdon általános iskolai tanár volt. 1973–1975 között középiskolai pedagógusként dolgozott.

1963-ban születtem Nagykanizsán, majd egy Tolna megyei kis faluban nőttem fel.Jelenleg Kapospulán élek feleségemmel. Fiaim Attila és Gergő a filmszakmában dolgozik. A rajzolás végigkísérte eddigi életemet, majd 1996 óta a színek világában próbáltam megörökíteni a számomra érdekes és rám érzelmileg ható dolgokat autodidakta módon.

Szombathelyen születtem (1942), de Szekszárdon jártam iskolába 1948-1960 között. Apám régi szekszárdi családból származik, szívesen fogadta a megbízást hogy az alakuló OTP vezetője legyen. Akkor (1948) hárman voltak, amikor nyugdíjba ment mint az OTP Tolna megyei fiókjának igazgatója, több mint 120 munkatársától búcsúzott.

1992-ben végzett a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karán. Az egyetem képzőművészeti körében mélyítette el művészeti ismereteit, s itteni tanárán, Soltra E. Tamáson kívül mesterének tartja még Horváth Jánost.

  Tanulmányok: Budapest, Képző- és Iparművészeti Gimnázium 1955-59, tanára: Somogyi József. Budapest, Képzőművészeti Főiskola 1959-64, mesterei: Szabó Iván, Pátzay Pál. Díj: Derkovits-ösztöndíj, 1974-77. 1965 óta Dunaújvároson él és dolgozik, 1986-tól Dunaföldváron van műterme. Egyik alapítója a Dunaújvárosi képzőművészeti tárlatoknak.

  1993. óta folytatok képzőművészeti tanulmányokat. 1994-95-ben Szekszárdon alakult egy Szabad Képzőművészeti Iskola, ahol Szatmári Juhos László és Baky Péter irányítása alatt folytattam tanulmányokat. 1997-ben felvételt nyertem a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségébe. 1998-tól több közös kiállításon vettem részt munkáimmal.

A MŰVÉSZET FILOZÓFIA, A MŰ A DISSZERTÁCIÓJA 1949. január 28-án születtem Bátán. Kisgyermekkori élményeim Nagymányokhoz kötődnek. Iskoláimat Szekszárdon kezdtem, ahol szüleim is születtek és tanultak. A Garay János Gimnázium matematika-fizika tagozatán érettségiztem. A kőfaragásban a legtöbbet a Süttőn tanultak jelentik nekem. 1980-tól Várdomb a világ közepe számomra.