(Budapest, 1917. szeptember 18. – Budapest, 1988. április 25.) olimpiai bajnok tornász. 1935-től a budapesti VII. kerületi Levente Egyesület, 1945-től a Munkás Testedző Egyesület (MTE), majd 1950-től 1956-ig a Budapesti Vörös Meteor tornásza volt. Az elsők között alkalmazott gyakorlataiban modern, akrobatikus elemeket.

A magyar motorcsónak sport legeredményesebb versenyzője. Pályája 1980- ban indult, amikor László „Cinke” Ferenc elhívta egy edzésre. Csapláros Laci felajánlotta a saját hajóját kipróbálásra. Az addigi autóversenyzőből így lett a vízi sportok szerelmese. A ma már nem aktív versenyző Ausztriában él, de havi rendszerességgel hazajár Bajára.

(Újpest, 1949. április 23. – ) olimpiai bajnok ökölvívó, edző. 1957-től a Békéscsabai Építők Előre, 1965-től a Magyar Pamut, 1967-től a Budapesti Vasas versenyzője volt. Mindvégig papírsúlyban, illetve a 48 kg-os súlycsoportban versenyzett. 1968-tól 1980-ig szerepelt a magyar válogatottban.

(1942. április 23.) asztaliteniszező. Tizenhárom évesen az Alumínium SC játékosaként kezdte az asztaliteniszezést. 1959-ben a legjobb magyar ifjúsági játékosként részt vehetett a felnőtt Tízek-bajnokságon. 1960-tól, már a Betonút sportegyesület játékosaként tagja lett a magyar válogatottnak.

(Netecs, 1915. április 15. – San Francisco, 1997. január 16.) úszó, edző. 1930-tól a Pécsi Atlétikai Club ifjúsági sportolójaként Várnagy Elemér tanítványa volt. Első ifjúsági magyar bajnoki címét 1931-ben szerezte. 1933-ban meghívták a berlini olimpiára készülő válogatott keretbe. 1934-től az UTE (Újpesti Torna Egylet) úszójaként versenyzett. Az 1934.

(Nagyvárad, 1906. november 5. – Budapest, 1944. november 4.) háromszoros olimpiai bajnok vívó.   Banktisztviselőként 1926-tól a VAC (Vívó és Atlétikai Club), majd 1930-tól a Tisza István Vívó Club vívója volt. 1934-ben az Egyesült Izzó főtisztviselője lett és sportpályafutását az UTE (Újpesti Torna Egylet) vívójaként folytatta.

(Bácskapalánka, Jugoszlávia, 1982. június 24.) szerb–horvát származású magyar olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok kajakozó. Janics Natasa Milan Janić olimpiai ezüstérmes (1984) horvát származású kajakozó gyermekeként a egykori Jugoszláviában született, és szülőhazája színeiben több aranyérmet is nyert, mielőtt Magyarországra költözött. 2008.

(Budapest, 1943. április 14.) háromszoros olimpiai bajnok vívó, orvos, rákkutató, sportvezető.   1958-tól a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1967-től 1979-ig mindkét fegyvernemben magyar válogatott volt, de kiemelkedő eredményeket párbajtőrvívásban ért el.

(Budapest, 1912. január 3. – Budapest, 1990. október 15.) háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, tőrvívó, sportlövő, edző. 1929 és 1932 között a Ludovika Akadémia hallgatója. 1930-tól a Honvéd Tiszti Vívó Klub vívója. Vívóként valamennyi fegyvernemben versenyzett. 1930-tól a honvédség tisztje, 1944-ben őrnagyi rangban leszerelt. 1934-től a magyar kardvívó válogatott tagja.

(Miskolc, 1976. április 5.) háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó.