Erdélyi Sándor

Erdélyi Sándor

A gyermek- és ifjúkori élmények kitörölhetetlen nyomot hagytak bennem. A vidéki emberek mentalitása, a természettel magától értetődő együttélése még ma is elevenen él az emlékeimben.

Egykori rajztanárom, első mesterem Kraumann Erik volt. Neki köszönhetem, hogy művész lettem. Sajnos túl hamar veszítettem el őt, aki atyai barátom és támaszom volt a kamaszkorom és felnőtté válásom idején. De művészete, embersége, életfelfogása kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem.

1973-ban érettségiztem Pécsett a Művészeti Szakközépiskolában, ötvös szakon. Az ottani tanáraim közül szívesen emlékezem Simon Bélára, Rétfalvi Sándorra, Nádas Évára, Palotás Józsefre és Bérces Gáborra.

A természetábrázoló tanulmányok, rajzok és festmények hosszú sora biztos alapot nyújtott az egyéniségem kifejlődéséhez. Tájképek, portrék és kompozíciók százai után jutottam el a mostani kifejezésmódomhoz.

A színek és formák mellett mindig is fontos volt számomra a felület kialakítása. Az első plasztikus képemet 1978-ban készítettem, a címe "Sáros út", mellyel egy országos pályázaton első díjat nyertem 1982-ben.

1981-ben Budapesten volt az első kiállításom. Azóta közel harminc önálló és számtalan csoportos kiállításon szerepeltem, egy alkalommal Ausztriában is bemutatkozhattam.

Az utóbbi néhány évben művészetem új, erőteljesebb irányt vett. A képeim emóció-gazdagok, rejtélyesek, színviláguk izzó és erőteljes.

Festményeim főként magánszemélyeknél vannak, de számos munkám található holland és osztrák gyűjtőknél, illetve különféle intézményekben.

Tagja vagyok a Független Magyar Képzőművészeti Egyesületnek.

Szerkesztés dátuma: kedd, 2015. július 14. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 521

Forrás:
www.tolnaart.hu


   


Tetszik  



 

a teljesség igénye nélkül néhány gondolat azokról akik maradandót, szépet alkottak.