Molnár Mózsi György 1932-ben született Faddon.
1954-ben elvégezte a pécsi Pedagógiai Főiskola rajz-földrajz szakát. Tanárai Buday Lajos, Gádor Emil, Soltra Elemér voltak.
Példaképe Szőnyi István.
Faddon és Tolnán tanított, megyei képzőművészeti előadóként, felügyelőként dolgozott.
Állandó résztvevője volt a Győri Művésztelepnek, a Paksi és Dunaföldvári Nyári Művésztelepek egyik szervezője a '60-70-es években.
1956-ban és 1974-ben Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott, 1973-ban Baranya megye díját nyerte el, 1975-ben Győr, 1977-ben Szekszárd alkotói díját érdemelte ki. 2004-ben Babits-díjat kapott.
Képei főként dunántúli tájakat, falu- és városrészleteket idéznek föl lendületes festésmóddal, a guache angyaghatásainak érzékeny és változatos alkalmazásával. Kiegyensúlyozott kompozíció, érzékeny és változatos színvilág, a látvány erejét őrző-közvetítő megjelenítés jellemzi.