1992-ben végzett a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karán. Az egyetem képzőművészeti körében mélyítette el művészeti ismereteit, s itteni tanárán, Soltra E. Tamáson kívül mesterének tartja még Horváth Jánost. Alkotásaiban rézkarcváltozatokat, szitanyomást és fotoemulziós eljárásokat alkalmaz, színes műveit érzékeny festői effektusokkal is gazdagítja, mélynyomású lapjain a lemezt amorf alakzatot kialakítva vágja körbe. Grafikáiban az avantgárd formák finoman keverednek a szimbolikus ábrázolási módokkal, időnként gunyoros hatást keltve.
