A parasztcsaládból származó festő már gyermekkorában megismerkedett az élet nehézségeivel. A második világháború befejezése után festő – mázoló szakmát tanult. 18 éves koráig eszébe sem jutott, hogy művészet létezik a világon. Ekkor került kezébe a Ludas Matyi egyik száma. A szórakoztató hetilap rajzai indították el benne azt a gondolatot, hogy ő is tudna hasonlókat rajzolni. Mind maga, mind környezete meglepetéssel vette észre rajzolótehetségét. Ekkor indult el Fügedi Jenő a művésszé válás útján.
A csendes, szerény, halk szavú fiatalember mindent megragadott, hogy képezze magát. Kijárta az amatőr művészet iskoláját. Pályáján az első segítő kezet Frantisek Chrastektől és a komáromi származású Pleidell Jánostól kapta. De sokat tanult Dušan Valockytól, Várakozó Ottótól, Rudolf Filótól és Zmeták Ernőtől is. 1971 és 1974 között rendszeresen részt vett a hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep munkájában, majd évente más alkotótáborokba is ellátogatott. Közben számtalan önálló és közös kiállításon mutatkozott be a nagyközönségnek. Több rangos elismerésben részesült, s képei nemcsak Európa-szerte díszítik lakások, kiállítótermek falait, de eljutottak a tengeren túlra, Amerikába is. A jubiláló művészhez mindig közel állt az önképzés és a testedzés, mert azt vallotta, hogy csak ép testben lehet ép lélek. Gazdag művészettörténeti könyvtárából tanulta meg, hogy több ezernyi év eredményeit nem szabad eltékozolni új elméletek múló divatjáért. Fügedi Jenő széles skálájú alkotóművész. Ceruza- és tusrajzok, pasztellek, akvarellek, olajképek gazdagítják életművét, de alkalmazta a kombinált technikát is. Annak FŰGEDI2ellenére, hogy alkotásain realista módon ábrázolja a bennünket körülvevő világot, képei mégsem „fotók”, hanem bennük van a festő által megfogalmazott művészi többlet. Tájképein megörökíti Komárom immár lebontott épületeit, régi utcáit, a hidat, a Vág és a Duna partját, a kikötőt, Komárom környékének fehér falú parasztházait, Szlovákia szépségeit, hegyeit, Magyarország, Csehország különféle tájait. Csendéletei is szuggesztív hatással vannak a nézőre. Életművében külön helyet foglalnak el önarcképei. Számtalan változatban festette már le saját magát: kalapban, sapkában, szemüveggel, különböző nézetből, mégis megunhatatlan sorát nyújtja önvallomásainak. Valamennyi képen ott van a jóságos, elrévedő, kutató szempár, az anatómiailag tökéletesen kidolgozott arc, s a művész egyéniségét meghatározó szakáll és bajusz. Több száz önarcképével egyedülálló művésztársai körében.
