Fotográfus, néprajzi gyűjtő. Plohn Illés fia. Kora gyerekkorától Hódmezővásárhelyen élt és apja 1868-ban megnyitott fényképész műtermében sajátította el a szakmai ismereteket. Apja 1911-ben bekövetkezett halála után átvette a műterem vezetését is. Tornyai János és Endre Béla festőművészekkel, valamint Kiss Lajossal, a kiváló későbbi Kossuth-díjas néprajztudóssal fennálló barátsága indította el a néprajzi fényképezés útján. Kellő rendszerességgel készítette felvételeit tanyákról, mezőgazdasági munkákról, állatokról, népművészeti tárgyakról. 1922-ben állította össze ezekből hat önálló egységből álló album-sorozatát. Többször kezdeményezte az albumok nyomdai úton történő publikálását, sajnos eredménytelenül. Végül fotómásolatokból összeállított albumokat bocsátott ki és terjesztette elsősorban a múzeumok körében. Összesen mintegy háromezer, túlnyomóan néprajzi felvételt készített. Az idős mester sajnos nem tudta elviselni a deportáló marhavagon embertelen körülményeit. A háborús események folytán a gyűjtemény mintegy felére csökkent. Élettársa és örököse 1952-ben 1635 db felvételt adott el a Tornyai János Múzeumnak. Sokan, sokszor használtak fel kiadványokhoz felvételeiből már életében is, de jellemző a fényképezés mostoha szerzői jogi helyzetére, hogy nem egyszer fel sem tüntették a szerző nevét. Készített felvételeket Tornyai Jánosnak a Juss-ához, a Csizmahúzáshoz készített életkép beállításairól is. Külön fejezetét képezi munkásságának az a 154 felvétel, amelyeket 1902-ben Kossuth születésének 100 éves évfordulóján az akkor még Vásárhelyen élt 1848-as honvédekről készített, díjtalanul. A túlnyomóan 70 év körüli öregeket minden fotótrükk és kozmetikázás nélkül örökítette meg. A karakteres, gondbarázdált arcok megrázó emberséggel, hol riadtan, hol öntudattal néztek a fényképezőgép objektívjébe. A 13 x 18 ill. 18 x 24 cm-es üveglemez negatívokról a Tornyai János Múzeum 100 x 70 cm-es nagyításokat készíttetett. Ezekből a Magyar Nemzeti Galériában és közel harminc város múzeumában, művelődési házában, valamint a Risorgimento Konferencia alkalmából Bolognában is kiállításokat rendezett. A Zrínyi kiadó 1992-ben önálló albumban jelentette meg a honvéd fotókat. Kisebb válogatást a néprajzi felvételek nagyításaiból is láthatott a közönség. Egykori műterme helyén álló Andrássy utcai épületen dombormű őrzi emlékét Návay Sándor szobrászművész alkotása.
