Autodidakta művész, tehetségére bajai rajztanára, id. Éber Sándor figyelt fel, aki tanítani kezdte. Az I. világháború idején katonai szolgálata során orosz hadifogságba esett, és több mint öt évet töltött Szibériában, ahonnan csak 1921-ben tért haza.

1962-ben születtem Budapesten. Alkotási folyamatom gyermekkorom óta tart. A művészetek több területét kipróbáltam, grafikát, festést, kerámiát, drótszobrászatot, üvegfestést, tipográfiát stb. A festészetben célom a tovatűnő pillanatnyi lelkiállapot, emberi érzelmek, kapcsolatok megragadása.

(Győrszentmárton, 1894. február 3. – Budapest, 1977. november 9.) festőművész, grafikus. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Révész Imre volt. Az 1920-as években Olaszországban járt tanulmányúton. Dolgozott a kecskeméti és a pécsi művésztelepen is.

Kaposváron születtem. A középiskolai tanulmányaim idején a Balázs János Képzőművészeti Körben Gerő Kázmértól és Ruisz Györgytől kaptam a művészeti képzést. Ezt követően a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szereztem tanári diplomát földrajz és rajz szakon. 1982-től foglalkozom általános iskolás gyerekekkel.

Főként festményeket festek, ugyanakkor nem áll messze tőlem a PC grafika, ezen belül az ipari minták szerkesztése, vagy más dizájn cucc, illetve a zeneszerkesztés sem. Jó szórakozást!

Tanulmányait Bécsben, az Iparművészeti Akadémián végezte, majd hat éven keresztül Tilgner Viktor mellett dolgozott. 1901-ben Budapestre költözött, 1909-től a Műcsarnok kiállításainak is résztvevője volt. A Százados úti művésztelep egyik kezdeményezője volt, 1911-től egészen haláláig munkálkodott itt.

A fény, a mindent meghatározó és éltető fogalom, a napfény a művészetnek ez a megfoghatatlan illúziója, melynek keletkezését, eredetét keresem képeimen. A fény láttatása, vibrálása és színné válása az alkotás folyamán mintha a megvilágított felületeken keletkezne, s így mint jelenséget ábrázolni a feladatom.