Vincze Ottó

Vincze Ottó
képzőművész
(Kisvárda, 1964. szeptember 24.–)
 
Autodidakta művész. 1986: Fiatal Művészek Stúdiója. 1988: Szentendrei Grafikai Műhely; Vajda Lajos Stúdió; ösztöndíj Thüringiába (Német Demokratikus Köztársaság). 1991: Barcsay-díj; 1992: Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület díja; Magyar Hitel Bank Művészeti Alapítványának díja; 1993-1996: Derkovits-ösztöndíj; 1995: Magyar Narancs-díj; 1996: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium díja; Fővárosi Önkormányzat ösztöndíja; 1996-1997: a Schöppingeni Művészfalu ösztöndíja (D); 1997: Schloss Plüschow [a Mecklenburgi Művészház] (D) ösztöndíja; 1998: a Soros Alapítvány ösztöndíja, párizsi tanulmányút; 1999: ösztöndíj, Schleswig-Holsteinische Künstlerhaus Eckernförde (D); DAAD-ösztöndíj, Künstlerhauser Worpswede (D); 1994: "Mythen" Alkotócsoport [Zella-Mehlis (D) - Szentendre]; 2000: MAMŰ Társaság tagja; 2005: Munkácsy-díj. ~ pályáját igen korán kezdte, már 21-22 éves korában a Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál nevével fémjelzett szentendrei konstruktív hagyomány vonalába illeszkedő két önálló kiállítással jelentkezett. Korai munkáinak jellegzetessége: az emblematikus módon leegyszerűsített bábszerű figurák. 1986-1987 körül megszabadult a statikus felépítésű képtől és absztrakt kompozícióit színes, dekoratív, kemény élekkel határolt háromszögekből, trapézokból, villámszerű cikcakkvonalakból, szögletes és emblematikusan íves formákból alkotta meg (Szúrások, 1986; Jelpár és villám, 1987). Tovább folytatva a malevicsi, mondriani, kandinszkiji alapokon álló konstruktív, a geometrikus-absztrakt, ill. a geometrikus-expresszív kép dekonstrukcióját és a logika, a rend, az arány és a tiszta igazság-fogalom vizuális kifejezhetőségének jegyében a fal síkjától többszörösen ellépő kombinációs részelemekre, valamint más-más anyagi minőségekre bontja a műtárgyak koherens világát (Alaposan meggondolva, 1991; Előre megfontolt lépések bizonyos problémák körüljárásához, melyek mégiscsak alapvetőek, 1991). A falra szerelhető kép-installációi vagy földre állítható kép-tárgy együttesei, amelyeknek főszereplői az embert és ideáját modelláló, helyettesítő szabásminták, már a táblakép elanyagtalanításának és térbemozdításának szándékával készülnek. A korábban üvegtáblára felvitt szabásminta levedli hordozóját, s a puha ónhuzalból kikalapált rajz vékony fémpálcikák segítségével kb. tíz centivel kerül a fal síkja elé.
Mesterei: autodidakta.
 
Egyéni kiállítások
1985 • PMKK, Szentendre
1986 • Egressy Galéria Művelődési Ház, Ócsa (kat.)
1989 • Életünk Galéria, Szombathely
1991 • Alaposan meggondolva, Stúdió Galéria, Budapest
1992 • PENTATON [Aknay Jánossal, Bereznai Péterrel, Kis Tóth Ferenccel, Matyófalvi Gáborral], Szentendrei Képtár, Szentendre
1992-1993 • Gallery by Night [Kótai Tamással], Stúdió Galéria, Budapest
1994 • Művésztelepi Galéria, Szentendre (kat.)
1995 • Gallery by Night [Köves Évával], Stúdió Galéria, Budapest
1996 • Utolsó Kép, Téli Galéria, Szentendre
1997 • Galerie F6, Künstlerdorf Schöppingen (kat.) • Constans, Stúdió Galéria, Budapest
1998 • Séma, Óbudai Társaskör Galéria, Budapest • Séma 2, Szentendrei Képtár, Szentendre
2000 • Skulpturenpark, Katzow (D).
 
Művek közgyűjteményekben
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Modern Művészetért Alapítvány, Dunaújváros
Modern Képtár, Paks
Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény, Dunaharaszti.
Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2012. szeptember 27. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 4,076

Forrás:
www.vinczeotto.com
artportal.hu


   





 

a teljesség igénye nélkül néhány gondolat azokról akik maradandót, szépet alkottak.