Major János

Major János
grafikus
(Budapest, 1934. május 8.–2008. június 12.)
 
1947-1950-ig Jaschik Álmos rajziskolájába járt. Pontosan kidolgozott programja volt a hároméves képzésnek. Fontos volt a képekhez írott szöveg megfogalmazása. Innen ered a szöveg tisztelete Major műveiben. 1950-1952: Képzőművészeti Gimnázium, mestere: Kántor Andor. 1952-1954: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bán Béla. Ekkor szocialista realista akadémizmus uralkodik az oktatásban. Majort eltávolították a főiskoláról. 1954-1956: az Orion gyárban dolgozott. A kor hangulatához illő munkáséletből vett jeleneteket rajzolt. 1956–1959-ben Koffán visszavette a Grafikai Tanszékre. Ék Sándornál végzett, mestere az 50-es évek szocialista realista művészetének legjellegzetesebb képviselője, aki a kor szellemiségével ellentmondásban rendkívül liberális, segítőkész főiskolai tanárként segítette tanulmányait. Diplomamunkáin szép nők rajza jelenik meg, akiknek képi megjelenítése ellentétben áll a stilizált kubisztikus környezettel. Később a Nevető lány című lapján a figura expresszívebb lett, arcán megjelenik a kissé szecessziós, elnyújtott, torz félmosoly. A főiskola elvégzése után nagy érdeklődéssel fordult a rézkarc technikai megújítása felé. Ez a módszer a korszak festészetében az ún. visszakaparás vagy cuppantás megfelelőjének számít, s utal a szürrealisták, elsősorban Max Ernst technikai kísérleteire. A grafika minden egyes elemét kü-lön dolgozta fel, sőt más-más technikával, egyiket metszette, másikat karcolta, maratta. A képen belüli önálló egységek megteremtésével a pop art-os képépítkezési gyakorlatot követte, noha 1960-ban nem ismerhette az irányzat nagy művészeinek munkáit. A technikai elemzések révén jutott el a Scharf Móric emlékezete című munkához, mely a korszak főműve. Eredetileg Solymosi Eszter lett volna a középponti figura, de később Major átdolgozta. Rátalált arra a helyszínre, mely azóta egész munkásságán átvonuló legfontosabb inspiráló motívum: a temetőre. A temető ravatalozójának ablaka tárul fel, hogy a női hulla legintimebb testrészét mutassa be, kifordult méhével. Fölötte jelzésszerűen a zuhanyrózsa, melylyel a halottat fürdetik, de utal a gázkamrára is, a felette lévő fal borzolt felülete a gáz asszociációt felerősíti. A kitárt ablakkeret újsággal van beragasztva, mint háborús időkben. Az újságpapíron jól olvasható Hitler és Renata Müller szerelméről szóló híradás. Ez a részlet két változatban készült. A másodikon a sajtótörténeti esemény, amikor az Óriási pánik a zsidó nőegyleti bálon címlap szalagcímében a pánik szóban a két magánhangzót fölcserélték. A botrány frenetikus volt, erre emlékezett ~. Az egymásra tornyosuló sírkövek antropomorfizálódva fallosszá válnak, két oldalát női harisnyatartó övezi, s erősíti fel a szexuális utalást. A felette lévő újság berepedései a szüzesség elvesztésének pillanatát idézik. A kép igazi egzisztencialista alkotás, ahogy az enyészet, a rothadás, a halál, az erotikus és szexuális utalások töltik be. E munkái az akkori Magyarországon még nem ismert Allen Ginsberg gondolatvilágával rokoníthatók. Allen Ginsberg Kaddis Naomi Ginsbergért című poémája és Major Scharf Móric emlékezete című rézkarca között számos ponton szinte meghökkentő egyezés van. Major rézkarca 1966-ban készült, tehát nem ismerhette a beat költészet vezéralakjának művét, mely csak később jelent meg magyarul. A 70-es évek elejétől készíti sírkőfotóit. Kezdetben csak a kuriozitás foglalkoztatta. Maga a sírkő tárgyilagos felvétele rejtett érdekességet, mert vagy groteszk, vagy túl édeskés hangulatot árasztva keltette fel a figyelmet. Volt azonban olyan is, amikor gondosan kiválasztott nézőpont torzította groteszkké a helyzetet. A nő ölébe roskadó férfi szobra hátsó oldalnézetből nem a megtörtségre, hanem inkább szexuális cselekményre utal. Néha a különös tárgyat emeli ki – egy labda, egy iskolatáska, néha a felirat furcsaságait, amelyet bizonyos kihagyásokkal, szövegrészletek kiemelésével manipulál. Grafikáinak szellemiségét önirónia és a groteszk szemlélet jellemzi, s a 60-as évektől a koincidencia téri ellentmondásainak képi formarendszere. Nem az escheri absztrakt perspektíva személytelen tárgyi világa foglalkoztatta, hanem a torz figurák groteszkségét fokozta azzal, ahogy a koincidencia által kapcsolatba kerültek. A 90-es években ez a hatás rendkívüli módon felerősödik, szinte uralja lapjait.
2002-ben Herczeg Klára-díjban (senior) részesült.
Mesterei: Kántor Andor, Bán Béla.
 
Egyéni kiállítások
1989 • Óbudai Pincegaléria, Budapest
1996 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
1997 • Körmendi Galéria, Budapest (kat.) • Goethe Intézet, Budapest
2000 • Dorottya u. Galéria, Budapest
 
Válogatott csoportos kiállítások
1961 • I. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc • Stúdió '61, Budapest
1964 • Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest • Fényes Adolf Terem, Budapest [Bencsik Istvánnal, Keserü Ilonával]
1966 • Stúdió '66, Budapest • Europahaus, Bécs • Sírkőfotók, [~, Donáth Péter, Karátson Gábor], Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest
1965 • Budapesti Műszaki Egyetem R-épület, Budapest
1968 • Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Központi Fizikai Kutató Intézet Klub, Budapest • Grafikai kiállítás, Vignola • ~, Keserü Ilona, Bencsik István, Fényes Adolf Terem, Budapest • Iparterv II., IPARTERV, Budapest
1969 • Magyar kiállítás, Essen
1970 • R-kiállítás, R-épület, Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest • Künstler aus Ungarn, Baukunst, Köln
1971 • Sírkőfotók, Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest
1973 • Balatonboglári Kápolnatárlat, Balatonboglár
1999 • Perspektíva, Műcsarnok, Budapest.
Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. december 30. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,103

Forrás:
artportal.hu


   


Tetszik  



 

a teljesség igénye nélkül néhány gondolat azokról akik maradandót, szépet alkottak.