1953-ban Pápán születtem, itt töltöttem gyermekkoromat, itt végeztem alsóbb iskoláimat is. Igyekvő és érzékeny gyereklány voltam, aki lelkesen ismerkedett irodalommal, festészettel, de nagy hatással volt rám a magyart törve beszélő sváb nagyanyám is. Reál irányban tanultam tovább, s ambícióim nem ismertek határt. A családalapítás, gyermeknevelés minden figyelmemet lekötötte, s ahogy telt az idő, csak néha éreztem késztetést a múló pillanat, egy-egy hangulat megörökítésére. A gyermekeim felnőttek, az egészségem mára megrokkant. Már-már azt gondoltam, csak az idő múlását szemlélhetem, amikor öcsém bíztatására festeni kezdtem. Hálás vagyok neki, s férjemnek, aki anyagilag és lelkileg is támogatva lehetővé teszi, hogy újra átélhessem az alkotás örömét. Rajzolni, festeni soha nem tanítottak, és erre nem vagyok büszke. Magamat képzem, s még sokat kell tanulnom. A festés azonban számomra teljes kikapcsolódás, felhőtlen boldogság, s remélem másoknak is örömet szerzek a képeimmel.
