grafikus-festőművész a "Magyar Kultúra Lovagja" cím birtokosa.
Mesterei: Hincz Gyula, Ék Sándor, Fónyi Géza.
Gépipari technikumot, majd tanítóképzőt végzett, s tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is, ahol munkáit Hincz Gyula, Ék Sándor és Fónyi Géza korrigálta. 1972-75: Virágcsendélet kiállítás (Nord Vijk [NL]), II. díj; 1974: Ifjúsági Centrum, Wartburg, I. díj; 1981: Grafikai Biennálé, Drezda, II. díj; 1994: "Művészetbarátok Egyesülete" aranyplakettje. 1958 óta kiállító művész, közben különböző polgári foglalkozásokat űzött. Mintegy 35 önálló és 75 csoportos tárlaton mutatta be alkotásait, amelyek főként a szigetközi tájjal és népélettel kapcsolatosak. Az olajképfestészet mellett a secco, freskó, a linómetszet és a rézkarc műfajában is tevékenykedik. Képei eljutottak az USA-ba, Irakba, Izraelbe, Svájcba, Hollandiába és Ausztriába is. Több művészeti társulás tagja (Független Magyar Szalon, Művészeti Tárló - Kortárs Művészek Munkacsoportja stb.). Aktívan részt vesz szülővárosa művészeti és közéletében.
Egyéni kiállítások:
1961, 1967, 1974 • Győr
1962, 1964, 1990, 1991 • Mosonmagyaróvár.
Köztéri művei
secco (1968, Vác, görög katolikus templom)
freskó (1968, Mosonmagyaróvár, kórház)
Balaton alkonyatban (freskó, 1975, Bázel, Magyar étterem)
freskó (1975, Haarlem, Árvaház).
