Pászthory Lajos

Sárváron születtem 1935-ben, egy iparos család öt gyermekének utolsó tagjaként. A fegyelmezett, kemény munkát Édesapám kovácsműhelyében korán megtanultam. Örömmel töltött el a kovácstűz és az izzó vas látásának élménye, az üllő és kalapácsok ritmusos zenéje. Egyben megismertem a munka, az új tárgyak létrehozásának boldogító érzését is. Röviden szólva, gyermekkori indíttatásom lényege ebből állt…

Sokat rajzoltam, festettem, agyagból, fából figurákat készítettem. Gyermekkoromban talán szobrász szerettem volna lenni. De hát fehér hollóhoz fogható azon emberek száma, akik életük teljes vonulatát egyetlen cél érdekében élhetik meg. Igen tudatos elhatározás, és sok-sok szerencsés véletlen találkozása kell ehhez. De ami az én tudatosságomat illeti: minden bíztatás és buzdítás ellenére is meglehetősen bátortalanul foglalkoztam a szobrászat tanulásának gondolatával. Pedig Majthényi tanár úrnál sokat mintáztam és faragtam. Így született 12 éves koromban a Dózsa-fej, (mely egy pályázatot követően a Tretyakov képtárba került) és megannyi állatfigurám.

A szerencsés véletlenekkel ugyancsak hadilábon álltam. Édesapám a „nép ellenségének” számító kisiparos, egyik féltestvérem apáca… Csak megemlítem, hogy az 1950-es évek elején járunk. A „fényes szelek”, valamint a „vas és acél országává válás” jegyében az én utam szükségszerűen az ipar területére vezetett.

Kitűnő bizonyítványom ellenére középiskolába nem vettek fel. Géplakatos tanulóként kezdtem. Később a mesterképző, a Bánki, majd a műegyetem következett. Aztán tervezőmérnökként, majd az ország legnagyobb szerszámgépgyártó vállalatának vezetőjeként fejeztem be ipari pályafutásomat.

Ha most így 72 évesen visszatekintek, azt látom, hogy nálam a szobrászat és a festés iránti egyre erősödő vágy több évtizeden keresztül keservesen gyönyörű megpróbáltatások során teljesedett ki. Örömmel tölt el, ha megkésve is, de találkozott nálam az egyre tudatosabb elhatározás és a szerencsés véletlenek sora. A műszaki világ meg a képzőművészet békés házasságban, jól megfért bennem. A konstruktőri és a műszaki vezetői tevékenységem során a világ több kontinensének számos országában jártam. Ilyen alkalmakkor, ha tehettem, a múzeumok kép- és szobortárak, kiállítások látogatása szerves részét képezte programjaimnak. Sok-sok időt tölthettem a hazai intézményeken kívül drezdai, berlini, amszterdami, párizsi, pekingi, chicagói, stb. világhírű és rangú múzeumok falai között. Ezen látogatások során szerzett élményanyagok a csodálaton kívül belém oltották a bármi áron való alkotómunka szükségességét, melynek révén egyszer talán sikerül rátalálnom arra az útra, amely elvezet a sok-sok festő és szobrász üstökös jobb megismeréséhez.

Jómagam egyébként számos szakkörben, szabadiskolában, egyesületben dolgoztam. Nagyszerű mesterektől tanulhattam: Majthényí Károly, Jaksa István, Eigel István, Thuróczi Zoltán, Janzer Frigyes, Terestyényi Endre, Dulity Tibor vittek a szakmai tisztesség és az alázattal végzett festői-szobrászi munka világába.

Ami pedig érdemi munkámat illeti, elmondom, hogy a mintegy fél évszázados budapesti élet után egy kis dunántúli községben, Bejcgyertyánosban élek, és általában itt dolgozom. Itt a természet adta végtelen nyugalom, a táj szépsége minden tekintetben biztosítja a zajló világtól való elhatárolódás lehetőségét, azaz az érdemi alkotó munka – számomra nélkülözhetetlen – feltételét. Az elmúlt 10-15 esztendő során mintegy 25 kollektív és önálló kiállításon vettem részt. Ezek döntő része Budapesten volt. Itt többek között a Budatétényi Művelődési Központ, a Polgár Galéria és Aukciós Ház, a Budapesti Kongresszusi Központ és belvárosi intézmények adtak otthont munkáimnak. De kiállíthattam Tőserdőn, Tiszaalpáron, Kölesden, Szigligeten, Kiskunfélegyházán, Adonyban, Érden, Bükön, Bejcgyertyánosban és Sárváron is. Képeim és szobraim eljutottak Ausztriába, Németországba, Svájcba, Hollandiába, Oroszországba, Kínába és az amerikai kontinensre is.

Szerencsére ma már csak a képek és szobrok töltik be életemet. És, hogy mindezt gondtalanul művelhetem, - az elmondottakon túl – feleségemnek köszönhetem.

 

Szerkesztés dátuma: péntek, 2014. február 28. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,319

Forrás:
festomuvesz.hu


   





 

a teljesség igénye nélkül néhány gondolat azokról akik maradandót, szépet alkottak.