Iskoláit szülővárosában, a gimnázium 7-8. osztályát Győrben végezte. 1831-ben ő volt Moson vármegye küldöttje a bécsi magyar testőrgárdában. Az 1840-es években műkedvelőként sajátította el a festészeti ismereteket a bécsi Művészeti Akadémián. Szále a testőrség 1848. évi feloszlatása után Magyaróvárra költözött és 1858-ig a vármegye szolgálatában állt. Megromlott egészsége miatt 48 évesen nyugdíjba ment. A piarista rendházban kapott lakást. Idejének java részét utazással és festéssel töltötte. Sok ausztriai és dunántúli témájú tájképe ismert, s megfestette Magyaróvár és környéke jellegzetes részeit is. Végrendeletében jelentős vagyonát a város szegényeire, a kórházra és a piarista kollégiumra hagyta. Ötven darabból álló festménygyűjteménye a piaristáktól 1950-ben kerül a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum tulajdonába.
Szále János leginkább romantikus tájképeket festett, témáit a Dunántúlról, illetve Ausztriából vette. Tájképeit azóta többször is kiállították Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyei múzeumokban. Mosonmagyaróváron utcát neveztek el róla, emléktáblája a piarista gimnázium épületén van.
