Negyven lettem, sőt már múltam
Ideje honfoglalni
Hát elindultam...
Tavasszal vége lett a nagy pesti nyüzsinek. Pihi volt. Kényszerű, de el kellett fogadni.
Tornához szokott agyam dolgozott, mit tegyen, mi volna jó, káposzta is kell meg a kecske is. Záporoztak az ötletek... És közben pihentem.
Aztán valami furcsa ötlettől vezérelve eljutottam ide. Kicsi hazánk kicsi szegletébe, kicsi falujának kicsi házába.
Jöttem májusban, "Kempingezem egyet!" felkiáltással. Felpakoltam a felszerelést. Camping mosógép, camping hűtő, camping tűzhely (ez itt a Camping reklám helye), egy pár nyári ruha.
Május van, 5 fok. Azért egy mackónadrágot eltehettem volna.
Ha már itt vagyok akkor kapirgálok egy kicsit a kertben, meg csak szerzek 10 csirkét, hogy valami hasznosat is csináljak. És majd közben pihenek.
Napok telnek el míg valaki benéz...
A kaput zárva tartom.
És közben pihenek.
Jó a csend, nem kell tv, rádió.
Este 10-ig ülök a tornácon, aztán a házban bekapcsolom a tv-t.
Majd befele fordulok és alszom a halk sípláda mellett.
Egyszer felnéztem éjjel az égre. Jééé! Van ég? Vannak csillagok? Jééé! Hullócsillag.
Otthon csak az üstökös méretűeket láttam már.
Hoztam magokat, palántákat, el kell vetni, ültetni. Hova, mit, mennyit? Van amire emlékszem nagymamától, van amire rosszul emlékszem, van amit nem tudok.
Mindegy, csinálom.
Valami csak lesz a gazon kívül is.
A ház öreg. De ennyire?! Időnként arra gondolok, hogy az itt lakó szellemek tartják a vállukon. Még nem ismerem a repedéseket. Hol jönnek elő? Mikor? Miért?
Nem baj. A szakértők azt mondták, hogy a falak erősek, a tető jó. Ha körbenézek a faluban mindenhol ilyen van. Minden ház ezen a ponton reped. A fal jellegzetessége. Ezért tapasztották évente kétszer a házakat.
Megnyugszom.
A ház eddig a tudatomban volt, mára már megszerettem. Valakiknek ez szülői ház volt. Ha a falak mesélni tudnának :). Helyette mesélnek az emberek. Jó hallgatni a történeteket.
Aztán egyszer csak kipihentem magam.
Már kíváncsi vagyok a falura is. Jó kimenni, ismerkedni.
A kertben volt, amikor négy-öt szomszéddal egyszerre voltunk kint. Jó volt beszélgetni.
Ismerkedem a nevekkel, az utcákkal, a helyekkel.
Ha végigmegyek az utcán, már van kiknek köszönni.
A kaput már nyitva tartom.
Úgy, mint mindenki.
Tanulom a nyelvet. A magyart. Jesszum Pepi, szereznem kell egy magyar-magyar szótárt!
De már tudom, hogy mi az, hogy irombás, mi a cimet, a pallat, a kotla, a sukk. És megannyi szó és kifejezés és mondat. Még sokszor visszakérdezek. Baj nincs. Fordítanak nekem.
Azért nekem is akad egy-két aranyköpésem amin sokáig nevetünk és egy így is van jól. No meg időnként a saját kínomon is jókat derülünk.
De nem nevetnek ki.
A termés jó lett. Sokszor inkább azon imádkoztam, hogy ne teremjen többet, mert nem tudom hova tenni. Paradicsomból kb másfél mázsát a kacsákkal etettem meg.
Rengeteget eszek. Zöldséget, gyümölcsöt. Jók a húsmentes napok.
Gyártom a sajtot! Kilószám eszem. Annyira egyszerű és finom.
Kell egy kis mozgás még. Jöhet a thai chi.
Végeredmény mínusz 13 kg. Új ruhatár kell...
Aztán beindult minden és lett 100 madaram és nyulaim és még egy kutyám és macskáim.
Nyulakkal kapcsolatban is van szakértő a közelben. Ha csinálok valamit akkor biztos jön és le-MeO-zza. Figyelem a reakcióját. Ha azt mondja "jól van, rendben van", akkor megnyugodhatok.
Aztán cirkot fejeltem. A napszámosok mellett. Mondták mit csináljak, hol vágjam. Ők akkor is jól vágták, ha nem néztek oda. Én meg hiába néztem, nem láttam. De mindenki biztatott és senki nevetett ki.
Ha meghallom a patkók ütemes dobogását tudom, hogy haladtában a kocsis benéz, biccent, vagy integet, vagy megkérdezi hogy vagyok, mit csinálok, hisz a bakon ülve belátni az udvarba. Nincs idő csak egy-egy szóra, egy mosolyra.
Nem is kell több.
Ennyi elég.
Eredetileg májustól októberig maradtam volna.
A telet otthon töltöttem volna.
Most november van.
Készülök a télre.
Itthon.
Hogy mi vár itt rám?
Sok feladat, munka, némelyik mellett Sziszüphosz elbújhat majd, aggódás, veszteség.
És megannyi öröm és fellélegzés és csend, nyugalom, tanulás és haszon.
A föld aranyat ér, a ház egy kincs.
Sok tervem van, de hát még annyi mindent nem próbáltam, nem csináltam, nem láttam. A ház úgyis megmondja mit kell tennem, csak figyelni kell.
Hogy mi vár még itt rám?
Ha valahol elakadok nem kell félnem, segítenek. Jó szóval, munkával.
Nem vagyok egyedül.
Köszönöm ennek a pár embernek, hogy ezt a "kissé hóbortos pesti leányzót" elfogadják olyannak, amilyen.
Mi hiányzik?
A régi agytorna. No nem az a fajta, amitől éjjel arra ébredtem, hogy dolgozok.
Egy kicsit nyugisabb kell.
Dolgozok is rajta, hisz amit otthon tanultam, azt itt is szeretném kamatoztatni és nem akarom elfelejteni.
Mi hiányzik még?
A családom. Egy része messze van. Egy része még messzebb van. Egy része meg annál is messzebb van, hisz több ezer km választ el minket.
Hogy mit üzenek mindenkinek?
Keressétek meg helyeteket a világban. Mindenkié megvan, de lehet, hogy most nem ott vagy.
Hogy mit üzenek még mindenkinek?
Ne féljetek és legyetek merészek. Időnként hagyjátok el a járt utat a járatlanért.
Így születnek a felfedezések, a nagy rácsodálkozások, az élmények.
Negyven lettem, sőt már múltam
Ideje honfoglalni
Hazaértem...
