Polonyi József: Költő társaimhoz


Ha a kor elszáll feletted,
De tudtál adni szépet, sokat,
Nem baj, hogyha kezed remeg,
Mikor újra tollat ragad.

A gondolat, mit most leírsz,
Szép lesz, s megint tanulságos,
Jó kedvet ad és építi
Ezt a jó fiatalságot.

Reméljük tanít is kicsit,
Tovább viszi bennük a jót,
Amit most leír a tollad,
S rímel a mondani valód.

Mert bizony, hogy te se feledd,
Mit "Öregednek" mondtál egykor,
"Te is voltál fiatal",
Bár az idő más volt akkor.

Hát most erre emlékezzél,
Szépet írjál, okosat!
Ne feledd azt, Te is voltál
Kicsit tudó fiatal.

Botladoztál, tévelyegtél,
Haragudtál és szerettél,
De mindig volt idős barát,
Ki javította a hibád.

Hát Te legyél most, ki tanácsot ad.
Tereld jól az ifjakat!
Ne told le és ne ilyeszd el!
Erőt adj, sok szeretettel!

Ajánlás:
Verset írok, tán nem kéne,
De Te, aki jobb vagy, vélem,
Fogadd meg a tanácsomat!
Jókat írjál és jó sokat!
Építsd őket szeretettel,
Ne pedig vas fegyelemmel!

2015. Buda