Archívum

"Amikor elérjük céljainkat, nem az a jutalom, amit kapunk, hanem az, amivé közben válunk."
Andrew Matthews

"Ha rossz vonatra szálltál, nem segít, ha a jó irányba kezdesz futni."
Bonhoeffer Dietrich

"Griesbühl újból ráhajtott az autópályára, és keményen rálépett a gázra. - A másik úton legalább egy órát vesztettünk volna! - mondta diadalmasan az eszeveszett száguldás miatt kissé ideges rendőrfelügyelőnek. Az hallgatott, és igyekezett összeszedni magát. Amikor már valamelyest megnyugodott, csendesen megkérdezte fiatal kollégájától: - No és mit nyer azzal, ha nem veszít egy órát?!"
W. Steinberg

"A legméltóbb válasz egy sértésre, hogy higgadtan figyelmen kívül hagyod. Ha képtelen vagy rá, fordítsd visszájára, eltúlozva az állítást. Ha erre sem vagy képes, nevess rajta! Ha képtelen vagy nevetni rajta, valószínű, hogy megérdemelted."
Lynes, Russell (1910-1991), amerikai közíró

"A hozzáállás egyszerű dolog, de amit tesz, az megváltoztatja a helyzetet."
Winston Churchill

"Ha fejlődni akarsz, fogadd el, hogy bolondnak fognak tartani."
Epiktétosz

"Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!"
Sophie Magory

"Az ember igazi jellemét az mutatja, mit csinálna, ha nem félne, hogy kiderül a dolog."
Thomas Babington Macaulay

"Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?"
Robert F. Kennedy

"A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed."
Benjamin Franklin

"Az ember nem annyi, amennyi - hanem amennyi tőle kitelik." /Örkény István/

A Kazinczy-féle nyelvújítás előtt a "TEHETSÉG"-et a magyar nyelvben "ÍGÉRET"-nek hívták... elgondolkodtató...:)

Kedves Anikó, ez mélyen találó..., és szép! Köszönöm :)!
szeretettel puszik és nagyölelés, Katinka

Mi a Mária-információk ennek a forrása, kedves Vanda? Máté Imre bácsa "Jótenger" könyvei..?
Köszönöm :) Katinka

Kedves Hölgyeim és Uraim,
és drága Edith néni:)!

A majki találkozó fergetegesen jó volt! Élménygazdag, pezsgő és felemelő!!!
Bejártam már a fél világot, így bizton állíthatom, hogy a majki magyarvagyok.com találkozó szebbnél szebb helyszínek és programok lehetőségét ajándékozta mindannyiunknak :)!

Pl. ...patakokban folyt a könnyem a hihetetlenül szép templomi énekléstől... (pedig én ritkán könnyezem koncerteken...) amiért őszinte hála és köszönet, Edith néni zeneileg vérprofi munkájának és kóruskájának! Menjetek el, hallgassátok meg őket, mert tiszta szívvel (és komoly zenei képzettséggel) írom, hogy Edith néni kórusa világszínvonalú!!!

...a majki remeteség, a szállásunk, leírhatatlanul kedves épületegyüttesének ódon falai... máris vágyom vissza...:) oly lélekemelően csendhangulatúak... a vastag falakból átragyog egy olyan mély béke és nyugalom... szinte tapintani lehetett a csendböjtöt fogadott egykori szerzetesek harmóniáját és szeretet-erőterét...

...a csapatkánk is szenzációs volt! A karcok számomra nem jelentettek semmi feszültséget, és nem is merülnék bele semmilyen pszichoterrorista, álszent lebaszásba.... mert teljesen felesleges! Inkább őszinte tiszteletem Lóránt felé, aki úriemberként, csendben, a háttérben, egyszerűen kifizette a számláikat... mindenféle emberi játszmázás, hangoskodás vagy számonkérés nélkül! Le a kalappal Lóri előtt. Őszintén.

Edith néni szervezése egyszerűen remek volt. Jómagam nem engedtem, hogy az amúgy kiváló(!) szervezés gyönyörűbbnél gyönyörűbb élménytereit, a szívemet vagy a jókedvemet bárki is befüstölje kéretlen megjegyzéseivel, sötét feszültségekkel tálalt igazság-elemeivel... hiszen lássuk be: ez a magyar kultúránk és társadalmunk sajnos "természetes" része: belerugdosni, teljesen feleslegesen másokba... node semmi baj... idővel megtanuljuk a természetes lelki távolságot és azt, hogy a szavak súlyát és teljes felelősségét az azt kimondókra ráhagyjuk... el kell engedni a fülünk mellett... mert a harcos szavakban minden fél vesztessé válik... mindenki energiát veszít és ha túl sok a sötét gondolatunk, szavunk... megjelenik a sötétség a testünkben: komoly betegségek formájában. minden betegség a Lélek nyelve, mellyel őszinte tükröt tart a sikító jellemhangsúlyaink vérkomoly vakfoltjainak. Minden betegség valójában a Lelked leckéje - és soha senki nem áldozat!!! A betegséged a saját lelked tanítója: arra mutat rá, amire addig szabad akaratodból nem figyeltél, mert tele voltál sötét megjegyzésekkel, szavakkal és kispályás bosszútombolással... szabad vagy. szabad vagyok... de a test őrzi a szavaid sötét rezgését... és ha túl sok hallmozódik fel: egyszerűen belebetegszik... de terapeutaként tudom: mindig van visszaút... az utolsó pillanatig... csak a csodavárás és a mások hibáztatása helyett a saját lelki megtisztulásunkat válasszuk... soha nem a világ a hibás... a világ mindig is esendő és gyönyörű egyszerre.... és az élet annyira rövid... Istenem, miért kell elrontani ennyi sok felesleges és sötét emberi beszólással..? Akárkinek, bárkinek is legyen bármilyen részben is igaza... részigaza... Mert nem éri meg elbaszni az Életet ilyen hülyeségekkel. Mert a világ szép.

A kórus után, a templomban várt még minket két program: részint Welser Gabika kerámiakiállítását láttuk - jómagam vásároltam is egy csudaszép falilámpa-búrát - majd Béres Úr könyvbemutatóját és fiatal barátjának zenei minikoncertjét, kobzosán... Egyszerűen remek volt!!!

Este sokáig hallgatta a remetelak, ahogyan könnyesre kacagjuk magunkat Lórika és Ödön viccein..:DDD....
Másnap elsétáltunk a tatabányai várba, a tópartra... hogy ezek mennyire szép helyek! Hihetetlen! A pazar kilátású kávézó teraszán pedig felköszöntöttük az ország tortájának egy szeletével Juhászné Marikát, akit névnapja alkalmából ezúton is Isten Éltesse :)!!! Szívből örülök, hogy megismerhettelek!

A déli ebédidőben és délutánban szétszéledtünk... a majki remeteség tóparti teraszán, a pazarfinom szarvasragú t mindenkinek ajánlani tudom... akár a búzasört és az almafröccsöt... és...hát, bevallom... hogy életem egyik leglélekmelengetőbb beszélgetését őrzik a vízparti lombok... és a szívem..., mert olyan tiszta szavakat hallottam a Fényről, a Sötétségről... ami minden terapeuta tudásomat űberelte. Lefényképeztem szívemmel ezeket az őszinte pillanatokat... és soha nem fogom elfelejteni...

Annyira meghökkentő, amikor ráébredünk, hogy a nagyvárosi pezsgés mennyire telít sajátos zörejeivel... és jön néhány derék erdélyi ember, akik bár éppoly esendőek, de hordoznak mosolyukban, tekintetükben, jellemükben egy olyan őstisztaságot és nemes egyszerűséget, ami a szó legszorosabb értelmében pofonvágja az ember felesleges érzelmeit... mert leföldel, visszavezet a lényeghez... és megsimogat...

Pici társaságunk mezítláb sétált a majki erdő vadalmafa fái között... azt hiszem, nem csupán a város zaját hagytuk el messzire, a ligetesen nyíló vadgesztenyefák között... hanem a szavaink feleslegét is... ritka szépség lebegett... boldog voltam... sokat hallgattunk és sokat beszélgettünk... jellemcsitítósakat és szívmelengetőseket... ahol pici társaságunkat megkoronázta egy különleges találkozás: a fák egy kedves bányamúzeumot rejtenek... spontán megismerkedtünk egy tisztakék-szemű, nyugdíjas bácsikával: János bátyánkkal... azért járt épp arra, zöld motorán, hogy a megnézze a múzeumkertben nemrég elültetett növendékfákat... Sokat mesélt az elmúlt éra bányászvilágáról... mennyire más világ volt, mennyire más becsület, szorgalom... emberség...

Az esti tábortűzhöz is elhívtuk János bátyánkat, ahol kiderült, hogy Edith nénivel ismerik egymást... A csilis pálinkák és gyümölcsédes, telt merlot gyorsan hatott: jóízűen nótáztuk az éleigenlő magyar népdalokat... nótákat... Jómagam el is aludtam a tűz mellett... huncut volt az a csilis pálinka..:))))... a többiek szeretettel betakargattak... ó, mennyi ízes beszélgetés, nevetés, kedvesség és jószívűség mosolyogta át a búcsúéjszakát!

Hát ennyi... VISZLÁT JÖVŐRE!!!!

Fönt a Maszat-hegy legtetején,ahol érik a Bajuszos Pöszméte,és ahol sose voltunk még, te meg én,ott ül a teraszán Szösz néne.Ott ül a teraszán,vénkora tavaszán,néha kiújul a köszvénye.

 Mint nagy kalap borult reám a kék ég,és hű barátom egy akadt: a köd.Rakott tálak között kivert az éhségs halálra fáztam rőt kályhák előtt.

Én nem futok.Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág.Útszélen; árokparton,A versenyen kívülSzedem a novemberi ibolyát.Én nem futok,Távol a sértő zajtól, bántó fénytőlA Janus-arcú dicsőségtől,Rendezgetem csokorba ibolyámat,Ha valakit tarlómra fúj a szél,A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:Más virág híján, mutatom nekiNovemberben kinyílott ibolyámat.Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.

Ne várd, hogy a föld meghasadjonÉs tűz nyelje el Sodomát.A mindennap kicsiny csodáiNagyobb és titkosabb csodák.

Az életednek van egy titkos csúcsa,Mely rejtve őrzi boldogságod,Egy sziklafok, ahonnan Te az életTöretlen teljességét látod,Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,Mert onnan végtelen a panoráma.