Szép

Szász Károly
Hazámhoz

Hirt nem hallok már felőled,
Erdős-völgyes szép hazám!
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bérczet
Sohasem felejthetem,
S kél szivemben vágyó érzet:
Hogy zokogjak kebleden!

Semmi, semmi ki nem pótol,
El nem mossa képedet.
Kérdem a sebes folyótól:
Hogy hagyott el tégedet?
Kérdem a szálló madártól:
Tán kiszáradt a berek,
Hogy tőled ő is elpártol,
Mint a hűtlen emberek?

Gondolom: a nehéz felhő
Arczod özvegyfátyola.
Gondolom: a siró szellő
Egy ismerős furulya.
Gondolom: a virág-illat
Esdő sohajod talán;
S pásztortűz az a kis csillag
Kék havasod oldalán…

Téged látlak minden képben,
Mely felém száll messziről;
S a sik rónán minden lépten
Bérczek árnya leng körül.
Búcsuzó anya fiának
Egy ereklyeképet ad –
S az, habár az évek szállnak,
Mindig kebelén marad.

nagyon szép