Emberek!

Ti is naponta szenvedtek
És mégsem figyeltek:
Egymásra.

Csak rohantok,száguldtok,
Kezet sem nyújtotok:
Egymásnak.

Hová jutottatok?
Megteremtettétek a poklot:
Egymásnak.

Ha továbbra is így tesztek,
Nem lesz időtök:
Egymásra.

Kínok közt,egyedül,
Távoztok bolygónkról:
Egy , másra!

Búcsú az elmenőkhöz

„Neked két hazát adott Istened,
Nekünk egy volt, az is elveszett.”
Ezt arra szántam, ha majd elmenet,
Megálltok és visszanéztek a Királyhágó felett.

Aki elmegy, kicsit meghal,
Mert lelke egy darabja itt marad,
Valahol a Hargita alatt,
Hol csak fenyő és kőszikla akad.

Úgy érzed , üresen mész tova,
Pedig kísér egész életed.
Viszed gyermekkorodat,
S emlékét, aki a kezedet fogta.

Itt, nyomor volt és kincs helyett,
Ma sincs más , csak szeretet.
Rád mosolyog az idegen,
A lelkét is megosztja veled.

Lassan elindultok lefelé,
Vár egy otthon oda kint.
Szemedbe mégis könny szökik
És megöleled gyermeked.

Még intenek a kék hegyek,
Szembe jönnek fellegek.
Vígasztalon kisüt a Nap.
Gyertek máskor is Gyermekem…
.
(„”az idézet ,a Gólyából van,) NEM 2013-12-12