Archívum

 

Munkakeresés, szemfényvesztés

Munkakeresés, szemfényvesztés

Avagy hiába képzettség, hiába a gyakorlat, hiába az önéletrajz, hiába motivációs levél, hiába minden?

A munkakeresés dzsungelében sokan, sokszor hiába döngettünk kapukat. meg se rezdült. Pedig volt tudás, tapasztalat, tenni akarás. Akkor vajon mi lehet az oka a sorozatos kudarcoknak. Ennek járunk most utána.

Kedves sorstársaim, azt gondolom, eljött az ideje az egyenes beszédnek. Az egyenes beszéd most nem egy kis csoport érdekeinek a sajátos értelmezésű kommunikálását jelenti, hanem azt a törekvést, hogy mindent nevezzünk a saját nevén. Egyenesen mondjuk ki, hogy mi micsoda és kész. Kissé túlzás az a ködösítés, ami körülöttünk folyik. Például a rengeteg felhívás és hirdetés mögött nem biztos, hogy valós munkalehetőség van. Ilyen mondatok, hogy:

 - Biztosítsd a saját jövőd!

- Keress pénzt kényelmesen otthonról!

- Valós jövedelem, valós munka!

- Adminisztrátor állás gyorsan fejlődő cégnél

- Irodai munka kiemelt jövedelemmel!

Szinte biztos, hogy nem munkáról és nem valós munkahelyről, főleg nem az egyenes gondolkodás szerinti jövedelemről van szó. Általában jutalékért kiadják a kereskedő, megalázó, házaló munka legnehezebb részét az ügyfelek felhajtását, aminek az ellentételezése nincs arányban a végzett munkával. Ugyanis attól a pillanattól fogva, hogy beteszi valaki a lábát egy irodába, feláldozta a szabad idejét, a családja helyett ott van és azt teszi amit mondanak neki. Ezt nem megfizetni bizony tisztességtelen. Attól a pillanattól fogva, hogy valaki felvette a telefont és embereket kell hívogatnia, már dolgozik, akár köt üzletet, akár nem. Aki szerint pedig ezt a munkát nem éri meg kifizetni az ne vállalkozzon, vagy kössön üzletet saját maga. Ez nem valós munka. A másik hazugság, hogy csak az keres, aki dolgozni akar! Ez nem dolgozni akarás kérdése. Az emberek jobbára zaklatásnak veszik a noszogatásukat és úgyis megtalálják a szükséges szolgáltatásokat, amire nekik szükségük van!

Amikor munkát keresünk nem csak a munkáltatóknak vannak elvárásaik, hanem a munkakeresőknek is. Mégpedig nagyon szeretné, ha az amit csinál egyértelmű díjazásban részesítenék. Továbbá, a tevékenység, vagyis a munka valóban munka lenne, nem pedig valami megfoghatatlan státusz. Ha valaki dolgozik, akkor el is várja megbecsülést először is pénzbeli juttatással, másodsorban pedig erkölcsileg, hiszen nem vagyunk gépek. Rendkívül rossz gyakorlat a bizonytalanságban és a félelemben való tartása a dolgozóknak, hiszen rontja a munkamorált, egymás ellen fordítja a dolgozókat és nem utolsó sorban az egyén egészségét és életminőségét ok nélkül rombolja. A munkaidő pedig kiszámítható legyen. Kit érdekelnek a tőkés befektetőknek az érdekei? A befektetői érdek nem más, mint az indokolatlanul magas profit megteremtése. Ha nem elég a munkáskéz, vegyen fel még egy embert. Ha az sem elég még egyet! Ennyi. Ha pedig nem elég a százszoros haszon, akkor vállalkozzon máshol! Legalább nem viszi ki a pénzt az országból!

Visszatérve a munkakeresésre, Miért nem találunk munkát, holott készek vagyunk dolgozni? Elsősorban nincs ismeretségi háló, ami tenne is valamit a munkakereső érdekében. Pedig ennek kellene a legtermészetesebb dolognak lenni. Hovatovább oda jutottunk, hogy kellemetlen zaklató dolognak tartják a segítségkérést, pedig látni kell ma Magyarországon ez az egyetlen módja egy igazi rendes állás megszerzésének. Az igazság az, hogy valószínűleg az aki elutasítja a segítséget a rokonainak ismerőseinek, az is valaha kapott ehhez hasonló támogatást. A gond az, hogy atomizálódott a társadalom és rendkívül önzővé váltak az emberek. Ennek meg vannak az okai, de hosszú lenne belemenni.

 Másodsorban a munkakereső és a munkát ajánló érdekei nem találkoznak. Hogy mit keres a munkavállaló azt már az elején érintettem, most nézzük, mit keres a munkáltató. A munkáltató, - ha egyáltalán valós az igénye – Olyan munkavállalót keres, aki lehetőleg előre be van idomítva, általa elvárt dolgokra. például: becsületes megbízható munkaerő – ez pontosabban a munkáltató olvasatában azt jelentheti, hogy mindent megcsinál, amit mondanak neki akár tisztességtelen dolgot is, akármennyit dolgozik akár ingyen is és csodálja munkaadóját, még ha buta is mint a föld. Magyarul előbbre helyezi a munkaadója érdekeit a saját életénél. Ez maga a tisztességtelenség!

Elvárja egy cég, hogy amit képes vagy megcsinálni újra megtanítsa neked megalázó módon átidomítson és nem is a munkafolyamat a fontos, hanem a személyiség megtörése. Szégyen, hogy fiataljainkat engedjük ilyen dolgoknak! Továbbá, vállalkozások tömege épül az álláskeresésre a személyügyi un. HR tevékenységre, teljesen fölöslegesen. Nyilván ezeknek az érdeke a ködösítés. Ezért a módszereik között található a specializálás (szintén teljesen fölöslegesen), Idegen szavakkal kifejezett módszerek, amelyek tanfolyam kötelezettek, a magát szakértőnek való beállítás, a pályázati rendszer, ami a közhiedelemmel ellentétben inkább igazságtalan, mint igazságos és a kedvenc az önéletrajz mizéria. Az önéletrajzok formulája mindig változik és hogy hogysem mindig éppen olyan formát ölt, ami másmilyen, mint az álláskeresőé. Lehet akármilyen tartalom, lehet akármilyen rátermett, vagy sikeres abban a szakmában, elutasítják, leginkább indoklás nélkül, személytelenül, felelősségvállalás nélkül. Akkor vajon ki a megfelelő a munkaadó számára? A hirdetésekkel ellentétbe valójábanegyáltalán nem a tapasztalt, megbízható munkaerőt keresik.

A legjobb az olyan húsz év körüli csinos tapasztalatlan, TV sorozatokon felnőtt, a csillogó gazdag világtól elámult kislány, aki formázható a cég számára, megalázó feltételekkel dolgozik, sokszor ingyen, hisz a gyakornoki programok révén lehet csak multinacionális vállalatokhoz bekerülni. Azt a látszatot tartják fenn, hogy ez egy igazságtalan rendszer és csak azért nem kapsz állást, mert nem vagy képzett, nem vagy kitartó, nem vagy motivált, nem vagy csapatjátékos, és nem értesz az önéletrajz és egyéb varázslatos dolgok készítéséhez. Tudni illik, hogy ez nem igaz, ez sajnos hazugság. Ritkán van szükség jól képzett munkaerőre, hiszen általában néhány nap alatt be lehet tanulni bármit, ha megközelítő végzettsége van valakinek. Sőt általában maguk a munkaadók se igazán magas műveltségűek, csak legfeljebb egy mesterségesen kreált „szakma néhány tucat kifejezésével dobálóznak és mantrázzák a néhány mondatos bölcsességüket, amit úgy importáltak valahonnan. Ezek a speciális munkák valójában könnyedén átjárhatóak.

Akkor itt vannak az állásközvetítő és HR cégek, amelyek elfedik lényeget, hogy mit is akarnak. Úgy tesznek, mintha hatalmas kínálat volna a munkaerőpiacon, holott igazából csak saját tevékenységüket biztosítják és a munkakeresőre hárítják, hogy miért nem talál munkát. Őt hibáztatják, eladnak neki egy csomó felesleges segédeszközt, tankönyvet, CD-t, szaktanácsadást, de ha nem szimpatikus a multinacionális rendszernek bizony nem számít semmit.

Összefoglalva, a helyzet rossz, de nem reménytelen. Igaz a gazdaság állapotától sok függ de egy jobb úton indulunk el, ha egyenesen beszélünk megtanulunk igazat mondani ezt el is várjuk, ezen kívűl segítjük egymást. Ez nem korrupció, hanem minimum önzetlenség és jóindulat. A rászoruló embertársaidat segítsd, akkor, amikor szüksége van rá, nem pedig amikor már eladósodott, vagy éhező hajléktalan. Amennyire lehet, ki kell iktatni a nyerészkedő fejvadász cégeket, mindenki jobban járna. Ki kell alakítani egy egységes önéletrajz formát és többet attól nem eltérni nem alkalmazkodni más országbeli elváráshoz, higgyük el, ha kell nekik munkaerő megtanulják értelmezni. Ne hagyjuk, hogy játszadozzanak velünk, az életünkről van szó. Ehhez pedig meg kell találni a közös pontokat nem pedig állandóan vitatkozni és okoskodni, mert az nem visz előre. Sokkal kevesebb vitára lesz szükség, ha igazat beszélünk, és mindent nevén nevezünk.

Szerkesztés dátuma: hétfő, 2014. október 20. Szerkesztette: Gárdos Tibor
Nézettség: 1,408