1 - Természetx

Amikor nagyon szomorú vagyok, egy fantáziavilágot hívok segítségül, ezt a képzeletbeli életemet szövögetem gondolatban, amiben mindig minden úgy van, ahogy az életben nincs, de ahogy szeretném, ha lenne. Ezzel vigasztalom magam, amikor a valóságban nem találom a boldogságomat.
 

1 - Természetx

Tetszik 1 Szász Endre kedveli
Szász Endre

 Minél tovább élsz, annál több szomorúságot kell hordoznod magaddal...1
1 / 82
Hiszed, hogy a boldogságba is beleőrülhet az ember?
2 / 82
Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.
3 / 82
Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.
4 / 82
Csak itt, a tundrán, meg talán a tajga mélyén és a sarkvidéki lakatlan szigeteken ismeri meg az ember, mi az igazi egyedüllét.
5 / 82
Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok, hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá. Valaki...
6 / 82
Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem?  Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád...  Te vagy az Életem!
7 / 82
Csak az marad magára, akinek nincs kit szeretnie.
8 / 82
A magány a pesszimizmus melegágya.
9 / 82
A sivatagban a hang csak a homokhoz ér el.
10 / 82
Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni...
11 / 82
Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni...
12 / 82
Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni...
13 / 82
Lehetünk egyedül, de attól még nem leszünk magányosak, és lehetünk emberek közt úgy is, hogy ugyanakkor magányosak vagyunk.
14 / 82
Ha a többiek megvonják tőlünk a szeretetüket, a figyelmüket és az elismerésüket, akkor miért nem vagyunk képesek egyszerűen azt mondani nekik: erre nincs szükségem, elég vagyok magamnak?
15 / 82
Hidd el, hogy jobb nekem így egyedül. Én nem bírom el, hogy csak perceket kérjenek el tőlem, és az egész utálatos életemet pedig rám hagyják.
16 / 82
Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.
17 / 82
Gyakran gondolt a magányra. Az évek múltával megtanulta, hogy ez a legrombolóbb az ember valamennyi baja közül.
18 / 82
Csak akkor vagyok valóban szabad, ha tudok egyedül lenni anélkül, hogy magányosnak vagy elveszettnek érezném magam.
19 / 82
Valamennyien magányosak vagyunk, és azért tapogatózunk a sötétben, hogy megragadjuk valakinek a kezét.
20 / 82
Éjfél után, amikor Isten egy kozmikus viccnek tűnik, és senki sem figyel senkire, nincs-e mindannyiunknak szüksége valakire, akit megérinthetünk?
21 / 82
Az élet ott kezdődhet, ahol a magány véget ér.
22 / 82
Mindenféle elzárkózás melegágya a kívülállók gyűlöletének. (...) És ennek keserű a gyümölcse.
23 / 82
Ha valaki egyedül van, és azt mondja, hogy nem szeretne egyedül lenni, az nem mond igazat. Az ember azért van egyedül, mert nem akarja, hogy valaki kihasználja.
24 / 82
A legveszedelmesebb dolog a világon, ha valaki szellemes, de egyedül, egy zugba elhúzódva.
25 / 82
A szabadság magányos dolog.
26 / 82
A lelkében még mindig a magány fekete szele fúj.
27 / 82
Egyedül vagyok... lelkembe zárt hiányod társaságában.
28 / 82
Amikor a barátság megszűnik, akkor egy űr keletkezik, amely utat enged a szörnyű magányosságnak, ami a külső világból jön, s amely olyan, mint a hideg űr a planéták között.
29 / 82
Szabad az életem, akár a madáré, de néha magányosnak tetszik.
30 / 82
Az embernek nagyjában-egészében igen rossz társaság a saját személye; ha bármekkora időtartamig önmagát kénytelen elviselni, mély undor és nyughatatlan szorongás alakul ki benne, úgyhogy szinte bármi áron menekülni szeretne.
31 / 82
A világban úgy bolyongok, mint a vízcsepp, Mely más cseppet kutat a tengeren, Beleesik, hogy társát megtalálja, S keres, amíg maga is elvegyül.
32 / 82
A magány fontos túlélő mechanizmus. Az anyatermészet szándékosan beledrótozta a magányérzetet az emberi agyba, hogy a fájdalmat, melyet ez az állapot okoz, megtanuljuk elviselni.
33 / 82
A magány nem csak akkor érződik, ha elszakadunk a másiktól, sokkal jobban fáj, ha nem búcsúzhatunk el.
34 / 82
Így van ez! Mindig az marad egyedül, akit szeretnek.
35 / 82
A magány nem akkor érezteti magát, mikor egyedül vagyunk, hanem mikor a ránk leső vadakkal szemben is egyedül vagyunk.
36 / 82
Az egyedüllét csak akkor viselhető jól, ha igazán szereted önmagad.
37 / 82
Az egyedüllét még nem magány. Inkább a lélek diétája a társasélet nehéz lakomái közt.
38 / 82
El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok...
39 / 82
A világűrben senki sem hallja a kiáltásodat!
40 / 82
Hála volt benne és szomorúság. Hála a szépségért, amit Isten a világnak adott, és szomorúság, mert akivel mindezt a szépséget megosztani érdemes lett volna, nem volt többé ezen a világon.
41 / 82
Senki nem volt, akivel beszélgethettem volna, bár talán így sokkal jobb, magányosan a félelmeimmel.
42 / 82
Amikor valaki csak a saját testének korlátain belül tudhat valamit, az olyan, mintha nem is tudná. Amikor a munka csak arra jó, hogy a túlélést biztosítsa, az a legszörnyűbb magány.
43 / 82
Vigyázni kell, hogy a magány ne fajuljon egyedüllétté! A magány vállalt forma, az egyedüllét kialakult, maga a kudarc.
44 / 82
Nincs magányosabb érzés, mint amikor a gondosan begyakorolt felajánlkozást kapásból visszautasítják.
45 / 82
A sötétzárka sem tesz annyira magányossá, mint a hazugság.
46 / 82
Az élmény valódi volt. Belőle sugárzott, és megváltoztatta, melléje vont egy másik embert. Magánya átszakadt, szeretett megint, (...) tudott újra mosolyogni, újra nevetni!
47 / 82
A magány őrjítő és borzasztó és maró kiúttalanságon át vezeti el az embert az egyedüllét békéjéhez.
48 / 82
Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszűnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek.
49 / 82
Az éjszaka falun sokkal komorabb, mint az ismerős zajokkal teli, közönyös városban, ahol biztonságban érzi magát az ismerős, megszokott tömegben. Nincs magányosság... de itt...
50 / 82
Tudom, hogy nem kellek, hogy nincs szükség rám... Tökéletesen tisztában vagyok vele. Ha a dolgok másként alakultak volna, ha megtalálnám a helyem az életben, minden másképp volna. Tényleg egészen másképp. Nem az én hibám, hogy nem találom a helyem...
51 / 82
Ha valaki magányos, akkor csak azzal foglalkozik, hogy élete története azzal végződhessen: "boldogan élt".
52 / 82
A tömegbe lépsz és csak állsz egyedül, Majd egy porszem leszel, ami elvegyül.
53 / 82
Akármilyen rossz és bűnös is egy lélek, a társasága sokkal jobb, mint a magány.
54 / 82
Valami vinnyog... Kint vagy idebenn? Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem? Egy hang nyüszít bennem órák során át, meg-megszakítja együgyű sirámát, majd újrakezdi... Mért zokog vajon e táguló s szűkülő fájdalom?
55 / 82
Vadállatot gyötörhet így a honvágy, mely ketrecébe hozza zöld vadonját. Minden árva élőlény így vonít, ha érzi, hogy elvesztett valamit, s legfojtogatóbb akkor lesz magánya, amikor a sosem-voltat kivánja.
56 / 82
Még, ha fel is nősz, a magány soha nem hagy el, csak könnyebben viseled el.
57 / 82
Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember.
58 / 82
A szerelemnek nincs sok helye egy olyan házaspár életében, akik lényegében azzal vannak elfoglalva, hogy néma önsajnálatban rágódjanak a sorson és kételkedjenek az igazságban.
59 / 82
A magányos lény ösztönösen vándor, hát az leszek. A helyváltozással mindig együtt jár a jobbulás reménye.
60 / 82
82 kép | 1 / 2 oldal