Idén rádöbbentem egy valóságra.
Ajándék vagyunk mi magunk is. Ajándék az itthon létel. Ajándékok vagyunk egymás számára.
92 és fél éves Édesanyám - 8 éve nem lát, három éve kétszeres combcsont törés következtében teljesen mozgáskorlátozott.
Egy valami nincs számára korlátozva: a szellemisége, és a lelke.
Csel 2,17 - És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

Ó, kedves Karácsony Este!
Hogy mikor jössz, szívünk leste.
Mikor hozzánk beköszöntél,
Ajkainkról vidám dal kél.
Csillag száll a magas égre,
Azt hirdeti, azt ragyogja:
Ma született: a Jézuska!

írta: sasi Szabó Ilike 8 éves korában.
Elmondja: özvegy Juhász Bertalanné sz. sasi Szabó Ilona 92 éves korában.

Ezt a verset tavaly mondta el először. Amikor a reája borult sötétség és a helyhez kötöttség következtében a gondolatok belső világában kereste a Szent Estére való készülést.
Meg is jegyeztem akkor: Édesanyám, most vagyok 63 éves. Soha nem hallottam, hogy mondtad volna. Kilencvenkét éves korodig kellett várnom, hogy ezt a kincset megismerjem?