Áldott békés, Istentől megszentelt, boldog Karácsonyt!
Olvassuk együtt a Születés történetéből:
Lukács írása szerint való Szent Evangélium 2. fejezet
11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó
akarat!
Magyar nyelven beszélő, magyar szívvel dobbanó testvérem, aki ülsz otthon, aki éppen úton
vagy, akár a nyílt tengeren, egyedül vagy többed magaddal - a Felvidéken, az Őrségben, Kárpátalján, a Királyhágón innen és túl, a Délvidéken, a ködös Albionban, az Óceán túlsó partján - -
Üzenetedet, bár a véletlenen múlt csupán, a hír-folyam sodródó hullámain, mint egy palackba zárt üzenetet, kifogta szívemnek hálója, hogy érezzed, az üzeneted valahol, (az én szívemben is) partot ért. A puszta gondolat, mely e percben összeköt, akkor válik valósággá, amikor testet is ölt a kéznyújtásban, a szükség és a megsegítettség állapotában, egyaránt.
Tudom, hogy ez a karácsony sokak számára, öröm, a csillogó gyermek szemébe nézve. De talán
számodra fájdalmas, mert elveszített édesanyád arcát keresed a fenyőfa alatt. Keresed a
párod, akivel együtt kezdted nevelni gyermekedet. Keresed a barátot, akivel megoszthattad gondolatodat. Keresed a társad, aki rútul becsapott, és rájöttél, hogy csak kihasznált, és egyedül hagyott. Keresed az otthonodat, amit felépítettél, a falakat, a tetőt, a pincét, és csak FALAKAT találsz, ami elválaszt otthonodtól, PINCÉT, amelyből nem tudsz kimászni, és TETŐT, ami eltakarja előled az otthon és a család melegét.
Ezzel a válasszal kívánok egy parányi fénysugarat nyitni a szívedben. Tudva azt, hogy december 25-én a vadászattal foglalkozó, tehetősebb, (igen, csak a tehetősebb) magyarok december 21-én, vagy ma, 2012. december 25-én napkeltekor - azaz 07:35-kor - azért engedtek kerecsen sólymot, a Fény felé, hogy a felreppenő Turul madár szárnycsapásai mintegy példázzák lelkünk magasba szárnyalását az éppen ébredő, a feltámadó, a sötétséget legyőző Fény fel. A FÉNY felé, amely mint örök és megújuló reménysugár, bevilágítsa reményt, szeretet, életet váró és boldogság után epekedő szívedet.
E felébredő, feltámadó, a győzedelmes FÉNY megjelenésének napjára tették a Bibliát jól ismerő egyházatyák a gyermekként az emberlét útját járó, majd a Lét és Tudat útján a szenvedést sem megtagadó, EMBERNEK FIA megszületését. A Krisztus FELTÁMADÁSÁNAK ezt az erejét, így az ÉLET-nek értelmét elénk hozó titkát csak a magyar embernek lelke értette meg igazán, az egész világon.
Ezt fejezi ki a világon egyedül állóan a Szent Estét meghatározó szavunk: "karácsony ". Ami a kerecsen szónak, szomszédink nyelvi nehézségeiből fakadó kiejtése révén "karaccsan" majd belágyulva "karacsany" - azaz KARÁCSONY hangképet hordozó szavunkban, mint a FÉNY, a MEGSZÜLETÉS, a SZÁRNYALÓ UJJONGÁS és ennek nyomán a MEGÚJULÁS örök áldásaként a GYERMEKÁLDÁS szent titkát kifejező hangulatát. Azért, hogy az EMBERNEK FIA, Mária elsőszülött gyermeke, az Úr Jézus Krisztus is szent érzéseinket betöltse.
Ezzel az ismerettel logikus és gazdagabb gondolatvilágú emberré leszel. A FELTÁMADÁS és a FELKELÉS, újrakezdés a Bibliát igazán ismerők számára - rokon értelmű kifejezések. Ne feledd: FELTÁMADÁS nélkül, nincs Karácsony! Én tudom, hogy kész vagy felállni, újrakezdeni és átélni, a FELTÁMADOTT, a szívedben megszületett Úr Jézus Krisztusnak az erejét!
Most, állj meg, vess egy pillantást (ha van, a fenyőfádra, annak mesterséges fényeire), és menj az ablakhoz, tárd ki azt és a szívednek ablakát, 07: 35-kor, szívd be a friss levegőt, és röptesd lelkednek madarát, reményeidnek, kívánságaidnak és szerte áradni kívánó szeretetednek madarát a valódi FÉNY, az ég felé, a felkelő, a felhők mögött is tündöklő NAP felé. Szárnyaljon a kerecseny sólyommal lelked is KARÁCSONY megszentelt napján, amit a felemelt két kezem áldása áraszt reád.
A kételkedést, az ármányt szívedbe ejteni akarókkal, a susárlókkal és a sötétben huhogókkal semmit ne törődjél. Ujjongó és bátor szívvel mondd velem együtt, mondd utánam a VII. századi ősi latin himnusz szövegét, amit 1597-ben Debrecenben fordítottak magyarra, azt az ősi himnuszt, amely fenti
szavaimnak igazságát támasztja alá:
KRISZTUS, KI VAGY NAP ÉS VILÁG, MINKET SÖTÉTSÉGBEN NE HAGYJ! IGAZ VILÁGOSSÁG TE VAGY,
KÁRHOZATRA MENNÜNK NE HAGYJ!
Dicsőség légyen Atyának, ő szent fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, örökkön-örökké!
ÁMEN.
Áldott békés, boldog Karácsonyt! Két kezemnek áldásával!
Az Úrnak 2012. esztendejében, Álom havában
sir vitéz B. Juhász Levente
M.V.D.
Ö. P. V. Tábori Püspök
