1Móz 1,31 - És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Milyennek látom a világot? - Mint gyermek, akkor is szépnek láttam, amikor édesapám nem volt velünk. Nagyobbik testvérem kérdezte: "Hol van édesapánk?"
Édesanyám megsimogatta a fejünket, és az ő drága édesanyai hangján így nyugtatott minket: "Édesapátok kenyere keres"
"De sok kenyeret fog már keresni" - mondták nagyobbik testvéreim

Ezt a párbeszédet mostanában sokszor elmondja Édesanyám, 94. évébe lépően. Arra az időre emlékezik vissza, amikor Édesapámat internálták.
Hazafinak lenni, a hazában. Hitvallónak lenni, az egyházban.
Igen. Én a kettő között azonosságot fedeztem fel. Ne áltassuk magunkat. A Biblia is erre tanít. Mégis, maradok hazafi, és maradok hitvalló.
Mind a kettő szenvedést jelent, ha igazán akarjuk megélni.
Akkor válik gyönyörűséggé, széppé és jóvá az Isten által megteremtett világ, ha nem csak a gonoszok találnak egymásra, ha nem csak a gonoszok fognak össze a gonoszságra.
A világ akkor igazán szép, a világ akkor igazán jó,
- amikor a jók ráébrednek arra, hogy szükség egymást keresni. Amikor a jó hiányát érzi a jónak. Amikor a jók egymásra találnak.

Ehhez szükséges, hogy a fájdalom helyére elvigyen a lábunk. Igen, Jézus sírjához.
Meglepetésben lesz része ott mindenkinek. Az elárult, a főpapi udvarban arcul csapott, a negyedes fejedelem udvarában csodát és mutatványt nem mutató - hallgató, Pilátus előtt magát nem védő, a kereszten a 22. zsoltárt kiáltó Embernek Fia, Jézus, nem található meg a sírban. Nincsen ott, hanem feltámadott!
A Feltámadott Úr Krisztus Jézust megtalálva találjuk meg egymást, jó a jót, jók a jókat. Amikor elég sokan találjuk magunkat az üres sír előtt, és ismerjük fel egymást, akkor a kígyó, a farkas, és a sárkány is megszelídül.
Áldozó csütörtökről péntekre virradó hajnal van.
Akár csak azon a hajnalon, amikor " A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról." ( Jn 20,1)
Édesanyámat sikerült fájdalmai mellett elnyugtatnom. Csönd van.
Összeteszem kezem azokért a keresztyénekért, akik a keresztyén világban készült fegyverek ropogása közben adnak hálát, egy-egy átélt, túlélt éjszaka után.
Sok templomban elhangzott ma: Jézus felment a mennybe. Nekem azért Itt dobog a szívemben Jézus mondata:
Lk 17,21 - Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Továbbra is keresem azokat, akik érzik, akik tudják, akik megtapasztalták és tovább is adják: "Isten országa ti bennetek van."

(B. Juhász Levente M.V.D.)

"... békesség Istentől ..." (Fil. 1:2)
Ritkán lehet olyan gondolatokkal találkozni, amelyek tovább gondolkodásra késztetik az embert. Találtam ilyen mondatot a ten-"Magadról" szóló soraid között.
Bár legmagasabb végzettségemet tekintve sokan behatároltnak vélik a velem való beszélgetés lehetőségét, én szeretem az elfogadható és tapasztalatok alapján való értelmes gondolkozást.
Miután benéztem az oldaladra, az idősebb jogán szeretettel köszöntelek!
Barátsággal - Levente bátyád

Kunitzer Szonja - eredeti nevén, akit a Füles című rejtvényújságból Kun Erzsébet néven ismertünk.
Egyetlen sor sincs a könyvében arról, hogy bárki, a családjukból templomban megfordult volna.
Mégis, sok-sok plébános, s a második kiadást jegyző Szent Gellért kiadó is a hitnek és a szeretetnek sugárzását jelzi az írások mögött.
Meglátásom, hogy az egészséges emberségben sokszor gyönyörködik az Úr!

Családjának megható történetében - és az ahhoz kapcsolódó korrajzban pedig mindannyian gyönyörködhetünk.

Fájdalmas mese.
Meg ne sértselek. Meg ne bántsalak. Távol álljon tőlem.
Bennem igazítást igényel. Nagyon is.
Talán szebb, ha végig a kis molekula vágyait követem?
Miért? Mert az elképzelt gondolat, a kis molekula szintjén - molekula marad.
A fűszálba integrálódva, még mindig ugyan az az épülő molekula.
Amikor a Bárány le-legeli, a kis molekula ugyan az marad, de a Bárány már önálló tudattá lesz.
Aki - élni akar. Nem "feláldozódni".
Mondd, most, hogy szembe megyek a megálmodott történettel, megvetsz?
Mondd, most, hogy tiltakozik bennem valami, eretneknek tartasz?
Mondd, most, megcsóválod a fejed, és azt kérdezed, miért nem fogadom el Henri Boulad jezsuita páter kis tanító meséjét, és Kerényi Lajos atya által tolmácsolt tanítást?
Én ugyan még mindig a kis molekulánál tartanék, aki, mint építő elem, ugyan az a vízben, a fűszálban, a bárányban, s az összest megevő emberben, de ....
És ennél a "de" szócskánál álljunk meg.
Miért?
Mert nem véletlenül írtam a bárányt Báránynak.
Talán van valami különbség? Talán azt gondolod, hogy a kisfiú ragaszkodása miatt írnád így?
Nem! Hanem azért Bárány az én számomra, mert a két páter, a mesében "advent" és "Jézus" szavakat is használt. Így már bibliai hasonlatokat keres az elmém. És én, bocsáss meg nekem, de ebben a mesében nem találom meg Jézus felé a kapcsolatot.
A Bárány, ugyanis, a Bárány Jézus, nem akar "ember" lenni, mert már az.
Túlontúl ember, sőt, több, mint az átlag ember.
Miért?
Mert elszenvedi az igazságtalanságot, tudja, ki igazságtalan vele szemben, ki ítéli őt igazságtalanul halálra, meghal az igazságtalanságban, életét adja az igazságtalanságban – értem és érted.
Miért? Azért, hogy tanulj.
Tanulj valami többet.
Mit kell megtanulnom? Már 1981 esztendeje tanítják az igazságot!
Miért 1981 esztendeje? Mert 2014-et írunk, és Jézus kb. 33-ban lett megfeszítve, a kivonás eredménye, 1981.
Nem értem. Ha te tanulod az 1981 esztendeje hirdetett igazságot, mégsem ismered fel, hogy a fenti történetben a kisbárány - nem lehet egyszerre áldozat is, meg megváltás is, meg emberé alakuló vágyakozás is?
Nem érzed, hogy sántít, és nem azonos a Biblia tanításával?
Te, te tényleg eretnek vagy! Te, szembe mersz szállni egy jezsuita atyával, és egy másik atyával?? Nem gondolod, hogy ennek kárhozat lesz a vége?
Nem gondolom. Egyáltalán nem gondolom.
Nem-e? Te, te szégyentelen!
Már miért lennék én szégyentelen?
Mert kétségbe mered vonni a bölcsek tanítását.
Én? Én nem vonom kétségbe, hogy ők jók, és jót akarnak, de egyáltalán nem Biblikusak.
Te, te, már nem is tudom, hogy mit mondjak neked! Te, te, neked nem is lesz karácsonyod, ha így folytatod!
Nekem? Már hogyne lenne. Nekem, lesz karácsonyom. De most én kérdezek tőled, egyetlen egyet.
Na, jó, Egyet kérdezhetsz, de csak egyet!
Kérdezek is. A kérdésem pedig a következő:
"Én úgy tudom, hogy a Bárány Jézus az igaztalan ítélet, a keresztre feszítés után, a sírbatétel után - FELTÁMADT. A te mesédben, a kisfiú által siratott - direkt kicsi betűvel írom – vajon a bárány, "feltámad"???
Hümmm. Micsoda kérdés. Nem erről volt szó!
Hát miről?
Arról volt szó, hogy a... az izé..., szóval a .... hogy is mondjam, szóval a 0 molekula fűvé, a fű báránnyá, a bárány emberré akar lenni.
Közbevágok: Az ember pedig végül – Istenné válna? Ez lenne a karácsony üzenete?
Már megbocsáss, kedves tanító mester, nem gondolnám, hogy ez az egyre magasabbra törés, minden esetben célravezető lenne. Én olvastam Tompa Mihály "Virág regék" című vers ciklusát, amiben a kis ibolya mindig más, egyre több akar lenni, végül inkább marad ibolya.
mek.oszk.hu/01100/01101/html/03.htm#388
-

TOMPA MIHÁLY: AZ IBOLYA ÁLMAI.

Ah én boldogtalan, kicsiny virág!
Ki élek búsan, észrevétlenűl:
Nem jő én hozzám szellő, napsugár
A pillangó is rajtam átrepűl;
Csak néha látom a kéklő eget,
Ki szeretettel adta színemet,
Fölém kinyulnak a sötét galyak;
Elém irígy, rút fűvek állanak,
Még a szép világot sem láthatom:
Ah, én boldogtalan vagyok nagyon!

Szép tavasz-estén a kis ibolya
Sorsa felett imígy panaszola,
S irigylő gondolattal átfutott
Szegfüt, violát, rózsát s liljomot.
A hold fölebb fölebb, majd délre hág,
S még ébren van a merengő virág;
A lágy szellőben ingó bokrokon
Reszketve omlik szét az éji fény,
Végre elaludt e gondolaton:
Ah, bár vadrózsa tudnék lenni én!

Beteljesült. Álmában rózsa lőn,
Vadrózsa, nyílt s szellős halomtetőn;
Üdvözletére lepkék jöttenek,
Fejét ringatták dalló lágy szelek.
Előtte délibábos messzeség,
Felette a menny, nyájas, tiszta kék,
Az ég kék földjén arany súgarak,
Melyek reá, ragyogva omlanak.
Örült, hogy hintáztatta a szabad
Légben a karcsu ékes ágakat.

Boldog volt a virág s szólt csendesen
Látván virágit, lombját s tövisét,
»Virág, lomb ékesít; a tüske véd,
Szépség, ifjúság, hatalom velem!«
De nemsokára a vidék felett,
Tornyosúltak setétlő fellegek;
A sebes zápor gyorsan megered,
Leverve róla szirmot, levelet.
Majd zugó szél üvölt, - vadrózsa árva
Fejét a föld szennyes porába mártva.
S mig álmodnék kevélyen, boldogan:
Ifjúság, szépség, veszve, veszve van!
Ő puszta kóró, él, de halva már,
Reá undok pók hálót kötni jár;
De íme látja, hogy csak álmodott...
Oh, - felsohajt: vadrózsa nem vagyok!

És ujra csendes, holdas este lett,
És ujra mély ábrándba mélyedett:
Ah, a mező olyan vad, néptelen!
Belől, a kertben volna jobb nekem:
Holott hű gond s szorgalmatos kezek,
Ápolgassanak és növeljenek,
A hajnalkának boldog élte van:
A gyámvesszőre felfut magasan,
Ha a rút szél jön, megkapaszkodik...
S elszenderűlvén ígyen álmodik:

Hajnalka volt. Virággal teljesen,
Sugár szil ágait ölelte fenn,
Amelynek erős, lombos alkata
Zugó szelekkel zugva dacola.
És boldog ő! midőn virága hull:
Utána fájó szívvel nem sohajt,
Eljő a hajnal, visszadja majd...
S egy elvesztettért tízzel gazdagul.

De megdördűl az ég nagy hirtelen,
Villám cikázik bús felhőiben;
Egy pillanat... s az égi tűz lesújt,
Csapása tör, ront, - izzó lángja gyújt...
A büszke szilfa forgács és szilánk, -
Ledönté, meggyujtá az égi láng;
Szegény virág! indája fonnyad, ég...
De íme látja: hogy csak álmodék,
És hosszú, halk lélekzetet veszen:
Ah, jó hogy nem vagyok hajnalka sem!

És harmadizben szállt alá az est;
Ábrándba mélyedt ismét örömest
Bokor tövében a kis ibolya.
S most a fehérliljomra gondola.
Ah, oly magasan nem jó állani!
Oda járnak az ég villámai,
Melyeket a fennség magára von...
Legyek én, legyek fehérliliom!

S meglőn. Álmában úgy látá magát:
Mint a kert karcsú fehérliljomát,
Magasan nem állott mások felett,
De látott napsugárt, kéklő eget.
S ő, ez átváltozásnak általa
Igen kevély, igen boldog vala!
Mert minden illat s bűbáj, ami csak
Kebledben rejlik, oh jó anyaföld!
S mit a napsugár szirmaikba szőtt
A tavasz ifju szép viráginak:
Mindaz egy-magán egyesűlve van!
És áll a liljom büszkén, boldogan.

A kertbe három ifju hölgy jöve,
Telvén a sok virágban öröme,
S megszólal egyik ékes hajadon:
Ah! milyen bájos ez a liliom!
Ugyan törjük le...! s szörnyü félelem
Fogá el a hallott beszédeken;
Szorongásban telt aztán élete...
Ha nyílt az ajtó: ő már reszkete.

A kertbe majd egy gyászos nő belép,
Könnyek borítván bánatos szemét,
Málvát, rozmarint, szegfüt szaggata,
És - letörve volt a kert liljoma...!
Gyászos terítőn, benn halvány halott,
Halavány kis leányka nyúgodott, -
Ennek merev kezébe adta őt,
Hol irtózata s kínja egyre nőtt.
Keskeny koporsót hoztak azután,
Belé-záratván a virág s leány;
Rögtön setét lőn... ő a holttal... ah!
- Hullván a hajnal hűvös harmata,
Felébredt, és szólt a virág, szegény:
Hála, hogy vagyok kis ibolya én!

Jobb nékem itt a bokrok enyhiben
Szerényen élni s észrevétlenűl;
Hol szaggató kéz és zápor nem ér,
És a vihar bántatlan átrepűl.
Fedezz el, lágy fű s leveles bokor!
Folyjon kis éltem, amikép folya:
Ne legyek én rózsa, vagy liliom;
Legyek illatos szerény ibolya!
-

Ebből is látszik, hogy jobb mindenkinek a saját bőrében maradni ….
Ej, haszontalan, Tompa Mihály egy eretnek ember, egy, egy, egy ......
Igen. Egy református lelkész.
Hogy merészelsz ....
Úgy merészelek, hogy a Bárány nem akar meghalni.
Nem-e?
Nem. "Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár" (Mt 26:39)
Hö, hö, te ismered a Bibliát? No csak.
Igen, ismerem. Egyik felmenőm, boldog Báthory László pálos szerzetes, aki 1437-1457-ig remeteként a Nagy-Hárs-hegy egyik barlangjában élt. Már 1486 körül lefordította a Bibliát, aminek egy példánya Mátyás király Corvinái között volt, amíg a török dúlása nyomán el nem tűnt, illik hát ismernem. Hamarabb fordította le, mint Károli Gáspár, de ott is volt két felmenőm, egy apai meg egy anyai. A Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem támogatta a fordítást, a másik Báthory, Báthory István (1555 – Ecsed, 1605. július 25.) országbíró pedig, akinek zsoltár versei, szentháromságról való elmélkedései kéziratban fennmaradtak, aki hajdúival vigyázta 1586 és 1590 között a vizsolyi nyomdát, hogy amíg készül a fordítás, a császári fogdmegek össze ne törjék az eszközöket. Báthory Gábor által emelt szarkofágja a nyírbátori templomban ma is látható
Te, te, te, minek is nevezzelek, hogy miket nem mondasz ...
Mondok én, még többet is.
A Bárány, azért bárány, mert "Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját." (Csel. 8:32)
Miket beszélsz itt össze vissza! - Holnap vendégek jönnek, és nekik enni kell adni vacsorára, értsed már meg!
Én érteném, ha a fenti mondatnak nem volna előzménye.
Előzménye? Mit gondolsz te? Még el is kell készíteni a vacsorát, ne akadékoskodj már.... Ember akar lenni a bárány, hát nem érted? A bárány pedig emberré akar lenni, hogy két lábon járjon, gondolkozzon, építsen … Te leszel az oka, hogy nem teljesülhet a kívánsága ....
Kedves atyák, ha megengeditek, csak folytatnám,
Miért, mit akarsz még?
Mert az előbbi idézetnek van egy ősibb változata.
Ősibb? Miről beszélsz?
Más mondom is. "Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!" (És. 23:7)
Vagy, a kis bárányt kínozni akarjátok?
Butaságokat beszélsz! ki akarja kínozni? Megenni akarjuk! Meg Te is....
De akkor szerinted, a Biblia is butaságokat beszél?
No, no! Hogy merészelsz ...
Úgy merészelem, hogy Jézus "kínoztatott, pedig alázatos volt ...", mint Bárány!
Ne zavarj össze, most nem Húsvét van, most Karácsonyra készülünk!
Jó, akkor még egy kérdés:
Már megint kérdés. Az előbb kérdeztél, és kérdezhettél.
Igen, de most már muszáj kérdezni, mert enélkül a kérdés nélkül, és a válasz nélkül nem lehetne Karácsony se!
Na, na. Mi lehet az a kérdés, amire gondolsz?
A kérdésem az. Hogy ugye, a megfeszített Jézus - a sírba tétel után - harmadnapra FELTÁMADT. Na most , a kis molaekula, a fűszál, a kis bárányka hogyan fog a hasunkból FELTÁMADNI?
Te, te, te tényleg haszontalan vagy! Most nem a Feltámadásról beszélünk, hanem a születésről!
Születésről? Nem a kisbárány haláláról? és a vacsoráról? Amit a vendégek megesznek, mert a bárányka ember akar lenni - bárányt evő emberré?!
Hű, hol az a nádpálca! Hol van, hadd poroljam ki a feneked, mert ez már túl tesz mindenen. Ki beszélt it bárány evő emberekről???
Már pedig a Te Meséd, erről szólt. Hogy a kis molekula fűvé, a fű báránnyá, a bárány pedig az őt megevő emberekké akar - akar-na lenni. Márpedig ilyen tanítás nincs a Bibliában. Jézus Nem Akar a Gyilkosokkal azonosulni.
De akar és vállalja, hogy a bűnös emberekért meghal, életét áldozza, hogy nektek életetek legyen. És ezt azzal támasztja alá, hogy az Atya Őt Feltámasztja a halálból Ha fel nem támadt volna, nem lenne a Karácsonynak értelme. Ezer és egy gyermek születik, már kilenc milliárd körül van az emberiség száma, mégis csak EGY, egyetlen egy születés az, ami miatt, amiért ünnepelhetünk Karácsonykor.
- ? ? ?
Mert Annak a megszületését ünnepeljük, Aki Feltámadt a Halálból.
"Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is." (1 Kor. 15:14)
Mondtam, hogy nem Húsvét, hanem Karácsony!
Igen, Karácsony. De ha megöletett Bárány nem támadt volna fel, akkor a "kutya se emlékezne rá", hogy valaha is létezett.
Hej, elfárasztottál.
De, legalább végighallgattál.
Jó, jó, de akkor most mi legyen a vége?
A vége? A vége az legyen, hogy a FELTÁMADT JÉZUS szülessen meg Karácsonykor a szívedben!
- ? ?
Nyerjen lakozást benned, a FELTÁMADT ÚR KRISZTUS JÉZUS, akit már nem lehet megölni, nem lehet feláldozni, nem lehet elárulni, nem lehet elítélni. Mert nincs felette hatalma a gyilkosnak, sem az árulónak, sem annak, aki be akarja csapni és fel akarja áldozni mindegy, hogy eszméért, vagy egy célért, mert helyetted, éretted már elhordozta a szenvedést, Jézus!
Ebből én nem értek semmit. Én maradok a mesémnél.
Rendben, én pedig boldog vagyok, hogy a Biblia olyan logikusan tanít, hogy még én is értem a logikáját. És azt mondom: "Uram! Adj bölcsességet, hogy a bennem lakozó, Feltámadt Úr Jézus által ne lehessek többé áldozat! A bennem lakozó Feltámadt Krisztus révén legyek alázatos, legyek szelíd, tudjak, ha kell, néma lenni, de élhessem át a Feltámadás csodáját, erejét, szeretetét, győzelmét a sötétség, a gonoszság és a butaság felett.
Én, meg te, és minden keresztyén ütni, verni, ölni tudja egymást. Ne áltassuk magunkat. Kétezer éve ez történik. A harminc éves háborúban keresztények öltek keresztyéneket, és viszont.
Mert keresztyének Vilmos császár és keresztyén volt Miklós cár is. Mert keresztyén volt VIII. Henrik is, aki halálra ítélte a neki fiút nem szült feleségeket. Mert keresztyén volt a hóhér is, aki lefejezte őket.
Egész Európában, az I. világháborúban, szintén keresztények öltek keresztyéneket, és viszont.
Akik Jézusról beszéltek, és beszélnek, azok is.

De ha bennem és benned a Feltámadt Jézus lakozik, akkor az én Ó-emberem, bár bántaná a te Ó-emberedet, de a bennem lakozó Feltámadt Jézus nem bántja a benned lakozó önnönmagát. Az én Új-emberem nem fogja bántani a te Új-emberedet.
Csak a Feltámadt Bárány ismeri, az árulóit, a gyilkosait, a megfeszítőit, mert az ő kezük által halt meg. De eljön igaz ítélettel ítélni. Hogy igaz szeretettel tudjam szeretni az engem szeretőket.
Kiket? Akik szintén a Feltámadt Úr Krisztus Jézust fogadták be.
A megtérőket. A Feltámadt Úr Jézust a szívükbe fogadókat. És tudjak ellent állni minden hamisságnak, és tudjak örvendezni a bennem megszületett, 1981 esztendővel ezelőtt Feltámadt, és igen, bennem megszületett Úr Krisztus Jézusnak! Aki önmagát ajándékozta nekünk a keresztfán, hogy ezt el nem felejtve, mi is megajándékozzuk egymást Karácsony Szent Ünnepén.

Ámen.

© B. Juhász Levente M.V.D.
Ö.P.V. Tábori Püspök

Egy rövid megjegyzés az alábbi beszélgetéshez:
www.magyarvagyok.com/videok/13-Hirek/346277-Igy-repult-az-unios-zaszlo-ez-csak-a-kezdet.html
. . .
a tények ismertetése, a tárgyilagosság nagyon fontos.
Azért szeretem a Bibliát, mert (ha jól olvassa, és jó pap tanítja) akkor láttatja az erényeket és a hibákat egyaránt.
A hajdani, XVI. századbeli felismerés az egyszerű emberek szemeit és gondolkozását is kinyitotta, a Biblia révén.

Ézs 3,1 Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
Jer 17,5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

Hol találom hát meg Istent, ha az ő általa teremtett világban a hatalmassági, uralkodási tényező ennyi kiszolgáltatottságot eredményez a hatalommal nem bíró ember számára? Vét -e, mulaszt-e a tanításra elhívatott, ha ebben nem tud útmutatást adni?

Nekem egy mondat hibádzik Lóri által írottakban. "... ezek a magyar emberek ..."
Nem a "magyar" ilyen, hanem a hatalomban megszédült.
1990-es évek elején, hajdani disszidenssel találkozva egy jogi "szolgáltatást árusító" intézményben, panaszolta, hogy Amerikában, a demokrácia fellegvárában, a kritikus felszólalótól megvonják a szót. Miért? Mert a hatalomban megszédült csoport csak a hízelkedést szereti. A magyar népmesék is erről szólnak.
Talán, Lóri nővérének, csak egy múlasztott pillanata volt. A ráépítés előtti tiltakozás. Amennyiben erre hagytak volna időt.
Miért erősek, a mindig, minden pártban a másik fejére taposók: Mert a letaposottak nem találják meg egymást.
Annamária utolsó mondata a természet közelében élők bölcs magatartását láttatja meg. Akiknek még van rálátásuk egymásra - mert alacsony a kerítés, és nem fakkokká silányított emeletes dobozokban laknak, hamarabb találkoznak egymás pillantásával.
Édesapám arról is meg tudta ítélni a vele beszélőnek a szándékát, mennyire nézett az illető a vele beszélőnek a szemébe.
Barátot lelni ma, nem is olyan egyszerű dolog. Még azok esetében sem, akik - talán - rajonganak értünk. Az egymást kölcsönösen megbecsülő emberek között jöhet csak létre.
Nagy igazságot mond János, az evangélista, még azokkal kapcsolatban is, akik "hívének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala." :

Jn. 2:
24. Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.

A "Mosolyligeti bölcsességek" alatt található - szerda, 2012. szeptember 12. 23:02 ------ Kedves Hölgyeim és Uraim, és drága Edith néni:)! ------- kezdetű gondolatok kapcsán fogalmazódtak meg bennem az alábbiak, de oda a technika nem engedte rögzíteni, ezért ide írom, az alábbiakat.
==============================================

Keresztes Katinka Katinka részére

"... békesség Istentől ..." (Fil. 1:2)
Kedves Katinka, a profilomon való látogatás késztetett a körülnézésre. Ez az írás olyan nagyszerű beszámoló, hogy egy filmrendező sem tudta volna jobban megjeleníteni, mert a mai filmek képtelenek a gondolat és az érzelem megnyilvánulásait közvetíteni. Ajtai-Baricsa Edith karnagy halála igen megrendített. Az üzenő oldalán írtam is néhány sort. Már nem neki magának, hanem úgy önmagamnak és annak, aki elolvassa. Talán, ha megfogadja szavam, és nem műtteti meg magát, ma is élne. Az a "leszakadt szívbillentyű" história szinte kísérteties megismétlődése egy közel huszonnyolc évvel ezelőtti esetnek. Az illető férfi ember egy nagyszerű magyar szakos tanár volt, aki a református egyház vezetésében - okkal - halálosan csalódott, és az említett műtéttel (sajnos, önmagát büntetve) halálra szánta magát.
Nem árt, ha a jó néhány évtizedes tapasztalatainkat összeadva, nagy bajban levő embereknek út-jelzőkké is válunk.
A beszámoló végén említett nótázás, dehogy, népdal éneklés igen jó lehetett. Cserszegtomajon éltem át hasonlót. Akikkel együtt hajnali 2-ig énekeltünk, már sokan nincsenek e földi világon. Azon, 2006-ban levő esemény magasztos szintjére jellemző, hogy az időn 93-ik évét betöltő édesanyám, ki velünk volt, végig fenn bírt maradni. Tábortűz nem volt, csak némi innivaló, valami pogácsa is maradt még a végére, és a cserszegtomaji borból, igen mértékletesen. Hogy mennyi dal került elő, meg nem tudnám számolni, de este nyolctól hajnalig - egy egy kortynyi szünet kivételével - nem volt ismételve egy sem.
Köszönve, még egyszer a látogatást,
Maradok barátsággal,
B. Juhász Levente

Ó, az a szív műtét! Milyen sokáig nem volt az orvosban készség, hogy azt billentyűt megműtse. Ha végleg elmaradt volna? Az emberi életnek befejezést jelentő végső útjában nincsenek feltételes módok. Marad a főhajtás, Isten Szent Fiának református szolgálóleánya küzdelmes élete és tanításra mindig kész, áldozatkész szíve előtt. Köszönetet mondva fáradhatatlan tanítási készségéért, jobbítani akarásáért! Megtanulva tőle azt is, hogy nem lehet elhallgatni a hatalomban, vezetésben levők hibáit, mulasztásait, amelyek egy közösségre, egy egész nemzetre kihatnak. Mert a pedagógus, a zenepedagógus is, szüntelenül int, tanít, buzdít. Ez az élete!
Hajlíthatatlan kálvinista hívsége, (hűsége) utat mutat számunkra! Akkor vagyunk, leszünk jó tanítványok, amennyiben ezt a magatartást merjük vállalni, tovább adni!
A mi földi sátorházunkban, törékeny cserépedényünkben lakozó - Feltámadt Jézus Krisztus nevében! Ámen.

Timótheushoz írt II. levél 4. rész
1. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
2. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
3. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
4. És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
5. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
6. Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
7. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
8. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.

Ámen!

https://www.youtube.com/watch?v=cU7BG5LUsgQ

Fenti két mesét, ahogy olvastam, (különösen, a "Doboz" című mesét, amiben a kisleány "üresnek" látszó dobozt csomagol drága papírba, szalaggal az édesapjának, de tele a láthatatlan millió puszijával), könnybe lábadt a szemem. A gyermek tiszta szeretete, a karácsonyi ajándékozás lényege találtatik meg benne.
Miért? Mert "csak" egy gyermeknek a születéséről szól, és gyermek születik, születhet az év bármely napján. De itt többről van szó. Isten gyermekéről szól a történet.
Isten gyermeke az "ajándék" - ezért van az, hogy a református családok "angyalt" várnak Szent Estére. Angyalt, aki bejelenti a gyermek megszületését.
Olvasd: Lukács Evangyélioma 2. rész 9-12. vers.
Hozzánk nem "jézuska" (kisbetüvel) jött, hanem az angyal, aki hírűl adja a jó hírt! Annyira jó hírt, hogy a szüleim ennek kézzel fogható jelét is adták, egy-egy ajándékban.
Hasonlóan ahhoz, mint amikor házat épít valaki, és az új épületbe meghívott barátainak finom uzsonnát és innivalót is kínál.
Minden hivatalos fogadás, állami rendezvény, tárlat vagy kiállítás első napi megnyitóján szintén ott van a pogácsa, az üdítő vagy sör, bor, netán pezsgő.
Miért? Mert az örömteli eseményt kézzel-foghatóvá is kell tenni, a gyomor felé is kell közvetíteni.
Karácsonykor, Istennek nekünk adott szeretete ünnepén, a szülők a gyermek felé, és a felnőttek egymás irányában, tudjuk-e kézzel foghatóvá, a szív számára is érzékelhető, sőt! értékelhető formában kifejezni?
Valami csekélyke kézzelfoghatóvá tétel, a dobozba csomagolt ajándék, amely a fenti meseszerű elbeszélésben egy gyermeknek ezer puszija, az édesapja számára.
Drága barátom, lelki testvérem, aki olvasod e sorokat, feléd is szeretném kinyilvánítani ezt a szeretetet. És akkor teszem ezt leginkább, ha a rám bízottak, a 92 és fél éves, 8 éve vak, lábtörés miatt mozgásképtelen édesanyám, az autista (nyolcadik) gyermek mindennapi gondját is hordozó feleségem, és a már felnőtt gyermekeim is tapasztalnak ebből - kézzel foghatóan - valamit ....

Két ige helyet találtam a legnagyobb szeretetre, megosztom olvasóimmal mind a kettőt.

1. - Sám 20,17
És Jonathán még egyszer megesketé Dávidot, iránta való szeretetéből; mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.
2. - Jn 3,16
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Péld 20,10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.

A kisvállalkozások, akiknek a családi házban van a műhelyük, és hitelt vettek fel, elszállt a vagyona. "De ezt mi nem tudjuk megoldani..." (mármint az érdek-képviseleti szerv. Ők akkor most mosthohák a Kamara számára?
Kivitték a külföldi bankok az anyaországba, mondja Parragh László, elnök.
Ha nem lehet a pénzt vissza kérni, akkor talán Parragh -nak is van benne részesedése???????
Mert különben milyen kamarai elnök az, akit a lekicsinylő jelzővel illetett "mikro" gazdaság nem érdekel???
A végén azt állítja, hogy gyenge volt a kormányzat, mivel más országokban eleve betiltották a deviza hitelt. Az államnak és a bankoknak azért csak van valami érdek - azonossága. Nem de?
Ez 22,12 Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.

NYELV-MŰVELŐK, FIGYELEM!
Aki szereti, ízlelgeti, és műveli szép magyar nyelvünket, annak élmény lesz a magyar szavak jelentését igen bőven elemző web-oldal:
szojelentese.com