Egy rövid megjegyzés az alábbi beszélgetéshez:
www.magyarvagyok.com/videok/13-Hirek/346277-Igy-repult-az-unios-zaszlo-ez-csak-a-kezdet.html
. . .
a tények ismertetése, a tárgyilagosság nagyon fontos.
Azért szeretem a Bibliát, mert (ha jól olvassa, és jó pap tanítja) akkor láttatja az erényeket és a hibákat egyaránt.
A hajdani, XVI. századbeli felismerés az egyszerű emberek szemeit és gondolkozását is kinyitotta, a Biblia révén.

Ézs 3,1 Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
Jer 17,5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

Hol találom hát meg Istent, ha az ő általa teremtett világban a hatalmassági, uralkodási tényező ennyi kiszolgáltatottságot eredményez a hatalommal nem bíró ember számára? Vét -e, mulaszt-e a tanításra elhívatott, ha ebben nem tud útmutatást adni?

Nekem egy mondat hibádzik Lóri által írottakban. "... ezek a magyar emberek ..."
Nem a "magyar" ilyen, hanem a hatalomban megszédült.
1990-es évek elején, hajdani disszidenssel találkozva egy jogi "szolgáltatást árusító" intézményben, panaszolta, hogy Amerikában, a demokrácia fellegvárában, a kritikus felszólalótól megvonják a szót. Miért? Mert a hatalomban megszédült csoport csak a hízelkedést szereti. A magyar népmesék is erről szólnak.
Talán, Lóri nővérének, csak egy múlasztott pillanata volt. A ráépítés előtti tiltakozás. Amennyiben erre hagytak volna időt.
Miért erősek, a mindig, minden pártban a másik fejére taposók: Mert a letaposottak nem találják meg egymást.
Annamária utolsó mondata a természet közelében élők bölcs magatartását láttatja meg. Akiknek még van rálátásuk egymásra - mert alacsony a kerítés, és nem fakkokká silányított emeletes dobozokban laknak, hamarabb találkoznak egymás pillantásával.
Édesapám arról is meg tudta ítélni a vele beszélőnek a szándékát, mennyire nézett az illető a vele beszélőnek a szemébe.
Barátot lelni ma, nem is olyan egyszerű dolog. Még azok esetében sem, akik - talán - rajonganak értünk. Az egymást kölcsönösen megbecsülő emberek között jöhet csak létre.
Nagy igazságot mond János, az evangélista, még azokkal kapcsolatban is, akik "hívének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala." :

Jn. 2:
24. Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25. És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.