B. Juhász Levente:
KÉZFOGÁS
Gyermekkoromban,
Emlékszem – régen
Anyám kezemet
Fogta – szépen
Alulról nyúltam
Fölülről fogta
Vezetett kézen
Amint szokta
Az asztal síkját
Lábujjról néztem
Orrom hegyével
Sót, ha kértem
Közben az asztal
Egyre kisebb lett
Vagy csak én nőttem
Fel - Fellegekbe?
Elmúlt az idő.
Kezemet fogva
Anyám sétára
Hívott topogva
Nyújtotta kezét
Fölülről fogtam
Istenem, hogyan?
Ahogy – Ő - szokta!
Most ha sétálunk
Hónalját fogom,
Hátrálva lépek
Ahogy megtartom.
Ha egyszer térünk
A mennyországba
Szent Péter vár majd
A Városába.
Hátrálva előbb
A mennyországba
Lépek, én háttal
A kapujába
Aprókat lépdel
Rám támaszkodva
Érdeméért én
Meghunyászkodva
Hét éve nem lát
Csak a lelkével
Ébren álmodva
Csalókás képpel
Képek a múltból
– Valódi Képek –
"Édesapám jött"
"Látod? Jött, és ment!"
Kilencven két év
Amit Ő hordoz
Misztikus zsűri
Most: minket pontoz...
2013. szeptember 16
Foto: Haranth Erika Beatrix
