N A G Y C S Ü T Ö R T Ö K - 2012
=====================
Nagycsütörtök éjszakáján
Csak - Úr Jézus kínhalálán
Gyötrődik szívem és elmém
Ő, Aki jött, valjon elmén?
Már csak fustély van kezikben
Kiktől tanult szép hitében
Papi szolgák és katonák
Az ’örömhírt’ ígyen hozzák?
Papi Fejedelmek küldték
Harminc ezüstért el űzték
Hiába már – szakadt zacskó
Harminc érme – szétpattanó
Vállát vonja – mind ahánya
Mutogatják: ő a fránya!
Egyik legyen ’ön-akasztva’
A MÁSIK meg fel-akasztva
Függeszd, függeszd, fel a fára!
Káromolni mert a FRÁNYA!
Csak asszonyok sírnak, rínak,
Erős emberek nem bírnak
Hinni sem. Csak szédelegnek
Kereszt tövére nem mennek:
Ott katonák ’dolguk’ végzik
Keresztre ISTENT szögezik
A KÖNTÖSRE sorsot vetnek.
Vaj’h, ki volt a gyáva első,
Csúfolkodni gyáván merő
Szabadítsd onnan magadat
Ha TE vagy az Isten Fajzat
Jajj, de fáj, hogy mind, a népnek
Vezetői csak csibésznek
S káromlónak való – beste
Lelketlen, mert csak azt leste
Mint gyalázzon Istent, s Szentet.
Ez – a szögnél fájdalmasabb,
Anyja szíve, jajj, jajj, hasad
Nincs könyürlet, nincs irgalom
EMBERT zúz a véres malom.
A csúfolást mind átveszik
Katonák lándzsákkal verik
Ez a viccnek rút órája
Trágár szavaknak ’morálja’
’Szabadítsd magad, ha tudod’
Golgotából – cirkusz porond
’circum et panem’ a népnek!
Mondd, hát – semmitől sem félnek?
Ez – a sötétség órája,
Ez – a vakságnak homálya.
Jajj.
(V.ö. Lukács ev. 23.)
2012. április 5-6. (nagycsütörtök éjszakája)
() B. Juhász Levente ()
