Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56
Mária magasztaló énekét, imáját olvassuk a mai evangéliumban, amelyet
Erzsébetnél tett látogatásakor mondott. Bár az ima Erzsébet fülehallatára
hangzik el, mégsem neki szól, hanem a mindenható Istennek szóló hálaadás
az anyaságért, amelyet a boldogság, az öröm, a köszönet jellemez. Az
Istent magasztaló imában kiemelkedő szerepe van a messiási szabadításnak,
s emiatt nem csupán Mária személyes hálaadása ez, hogy anya lehet
nemsokára, hanem az egész emberiség nevében mondott hálaadás azért, hogy
Isten elküldi a világba a Messiást, a szabadítót. Mária nem csak annak
örül, hogy hamarosan anya lesz, hanem örömében benne van mindazoknak az
öröme, akik a korábbi prófétai jövendölések alapján várták a Megváltó
érkezését.
Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az
életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára
Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56
Mária magasztaló énekét, imáját olvassuk a mai evangéliumban, amelyet
Erzsébetnél tett látogatásakor mondott. Bár az ima Erzsébet fülehallatára
hangzik el, mégsem neki szól, hanem a mindenható Istennek szóló hálaadás
az anyaságért, amelyet a boldogság, az öröm, a köszönet jellemez. Az
Istent magasztaló imában kiemelkedő szerepe van a messiási szabadításnak,
s emiatt nem csupán Mária személyes hálaadása ez, hogy anya lehet
nemsokára, hanem az egész emberiség nevében mondott hálaadás azért, hogy
Isten elküldi a világba a Messiást, a szabadítót. Mária nem csak annak
örül, hogy hamarosan anya lesz, hanem örömében benne van mindazoknak az
öröme, akik a korábbi prófétai jövendölések alapján várták a Megváltó
érkezését.
hogy az üdvösség örömhírét elsőként az alacsony sorsúak, az egyszerű
emberek, a szegények hallják meg. Isten nem a hatalom gyakorlóival és nem
a vallási élet vezetőivel közli először a messiási idők bekövetkeztét,
hanem a társadalom alacsonyabb rétegeivel, a lenézettekkel, a
kitaszítottakkal, mindazokkal, akik alázattal várják a Megváltó jövetelét.
Ma jót teszek valakivel, aki helyzetéből fakadóan biztosan nem tudja azt
nekem viszonozni. De ügyelek arra, hogy ez a segítség ne legyen számára
megalázó.
© Horváth István Sándor
Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az
életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára