"Pár évvel ezelőtt egy adventi nap vastag köd telepedett a városra. Esteledett, mikor kiléptem a munkahelyemről, ahol épp karácsonyi összejövetelünket tartottuk. Körülnéztem, és szó szerint semmit sem láttam. Elindultam a megszokott irányba, de pár sarok után rájöttem, eltévedtem. Alig egy kilométerre laktam az irodától, ahol dolgoztam, de a teljes homály összezavarta tájékozódásomat. Nem láttam az embereket, a parkoló autókat, villanypóznákat, semmit. A köd mindent a láthatatlanság köpenyébe burkolt.
Fogalmam sem volt, merre tovább. Minden irány egyformának tűnt.
Egyszer csak jobb oldalról közeledő lépések ütemes kopogása hallatszott. Megrémültem. Ha most valaki megtámad, el sem tudok menekülni. Álltam, s ijedten várakoztam. A ködből egy férfialak közeledett határozott, biztos léptekkel. Csak mikor már mellettem volt, vettem észre, hogy vak, és fogalma sincs a minket körülölelő ködről. Köszöntem neki, ő visszaköszönt, és folytatta volna az útját. Megállítottam, és hirtelen ötletből elmondtam neki szorult helyzetemet, azt, hogy eltévedtem a ködben, s hogy melyik lakótömbben lakom. ,,Ó, jól ismerem a helyet. Karoljon belém, odavezetem", mondta. Pár perc alatt biztonságban hazaértem."
Forrás: www.laudetur.hu
"Pár évvel ezelőtt egy adventi nap vastag köd telepedett a városra. Esteledett, mikor kiléptem a munkahelyemről, ahol épp karácsonyi összejövetelünket tartottuk. Körülnéztem, és szó szerint semmit sem láttam. Elindultam a megszokott irányba, de pár sarok után rájöttem, eltévedtem. Alig egy kilométerre laktam az irodától, ahol dolgoztam, de a teljes homály összezavarta tájékozódásomat. Nem láttam az embereket, a parkoló autókat, villanypóznákat, semmit. A köd mindent a láthatatlanság köpenyébe burkolt.
Egyszer csak jobb oldalról közeledő lépések ütemes kopogása hallatszott. Megrémültem. Ha most valaki megtámad, el sem tudok menekülni. Álltam, s ijedten várakoztam. A ködből egy férfialak közeledett határozott, biztos léptekkel. Csak mikor már mellettem volt, vettem észre, hogy vak, és fogalma sincs a minket körülölelő ködről. Köszöntem neki, ő visszaköszönt, és folytatta volna az útját. Megállítottam, és hirtelen ötletből elmondtam neki szorult helyzetemet, azt, hogy eltévedtem a ködben, s hogy melyik lakótömbben lakom. ,,Ó, jól ismerem a helyet. Karoljon belém, odavezetem", mondta. Pár perc alatt biztonságban hazaértem."
Forrás: www.laudetur.hu