Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a
szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd,
senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és
tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul
nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább
távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Jézus korában a betegségek közül a leprát vélték az egyik legsúlyosabb
bajnak. Tulajdonképpen mindenféle bőrbetegséget leprának tartottak,
olyanokat is, amelyeket a mai orvostudomány már másként nevez. A betegség
terjedésének megakadályozására a leprás betegeket szigorúan
elkülönítették, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészségesekkel. A
zsidóságnál a betegség tisztátalanságnak is számított, így a leprában
szenvedőket nem csak a társadalmi, hanem a vallási életből is kizárták.
Gyógyulásukat követően akkor lehettek újra a társadalom tagjai, ha a pap
gyógyultnak nyilvánította őket. Ezért küldi Jézus is a paphoz az általa
meggyógyított embert.
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a te szereteted
megvalósul.
Szent II. János Pál pápa
Imádság:
Égi édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje
Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség
történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az
Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket!
Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon
mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.Ámen
Üdvözlégy, Királynő, irgalmasság Anyja,
életünk, édességünk és reményünk, üdvözlégy!
Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai.
Sírva és zokogva hozzád sóhajtunk e siralom völgyében.
Azért Szószólónk, fordulj felénk irgalmasan,
és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust,
méhednek áldott gyümölcsét: ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária!
Ámen
"Ha alázattal kérjük Isten kegyelmét, és elfogadjuk lehetőségeink korlátait, akkor bízni fogunk azokban a végtelen lehetőségekben, amelyeket Isten szeretete tartogat számunkra."
Ferenc pápa
"Imádkozni otthon is tudsz; de úgy imádkozni, mint a templomban, nem tudsz, ahol oly nagy az atyák sokasága, ahol a kiáltás egy szívből-lélekből száll Istenhez. (...) Itt valami több van jelen, nevezetesen az összhang és az egyetértés, a szeretet köteléke, a papok könyörgései."
(Aranyszájú Szent János)
Idő, örök öreg, ki messze, fenn
A végtelen szikláján ülsz magad
S csak nézed hallgatag, vén bérceken,
Hogy az eón, az év, a nap halad.
Csak nézed, hogy a tenger és a könny,
A vér és víz hogy árad és apad,
Csak nézed, hogy vív a fény és a köd
S hogy múlik el világ és pillanat:
Idő, örök öreg, mi lenne, mondd,
Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
Nem lankadó játék megállana:
A hulló őszi lomb a lomha légben
S az elmúlás halálhozó ködében
Szívemből szálló sóhaj dallama?
ISTENEM SZÜKSÉGEM VAN RÁD, HOGY NAP MINT NAP TANÍTS, MINDEN NAPNAK A KÖVETELMÉNYE ÉS SZÜKSÉGE SZERINT.
ADD MEG NEKEM URAM A LELKIISMERETNEK AZT A TISZTASÁGÁT, AMELY CSAK A TE SUGALLATODAT ÉRZI, ÉS FOGJA FEL.
FÜLEM SÜKET, NEM HALLJA HANGODAT, SZEMEM HOMÁLYOS, NEM LÁTOM JELEIDET.
CSAK TE TUDOD ÉLESSÉ TENNI HALLÁSOMAT, VILÁGOSABBÁ TENNI LÁTÁSOMAT, MEGTISZTÍTANI SZÍVEMET.
TANÍTS MEG ARRA, HOGY OTT ÜLJEK LÁBADNÁL, ÉS HALLGASSAM SZAVAIDAT. ÁMEN.
Túrmezei Erzsébet: Mindig csak adni
Az öreg kút csendesen adja vizét,
Így telik minden napja…
Áldott élet ez! – fontolgatom:
Csak adni minden napon!
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni… teljes életemben!
Csak adni… terhet is jelenthet…
Jó kút, mondd, nem érzed te ezt?!
Belenézek – tükre rám ragyog:
„Hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém… Csak továbbadom,
Frissen, vidáman, szabadon.”
Hadd éljek ilyen kút-életet!
Osszak áldást, szeretetet.
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom!
Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított,
akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt
felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy téged követ, szolgál neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a nap ragyogjon benn örökre, hogy érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
Jókai Anna: Pontosítás
Az angyaloknak nincsen szárnyuk
– tudnak röpülni
Az ördög nem fekete
– annál sokkal sötétebb
A menny nem fönt a pokol nem lent
nem hely inkább állapot
Jézus nem fotogén és nem fecserészik
– Ő nem a tévékettő sztárja
Krisztus nem csak meghalt értünk
– elő is élt nekünk valamit
Isten nem ősz és nem lakozik
– Ő van, tér s idő felett
Az ember többé nincs gyámság alatt
– az útért és az irányért maga felel
A halál akár a mag halála nem pusztán rothadás
– hanem az új hajtás feltétele.
Segíts!
Segíts kapukat tárni,
ünneplő ruhában
szeretetet várni.
Csillaggá törölni
minden gyermekkönnyet,
megtölteni kacagással
a mélységes csöndet.
Ne szidj, ne korholj,
ne legyints,
hagyd a múltat,
a jövőbe tekints!
Hidd el, jó lehetsz
ebben a rossz világban,
higgy, mint Isten hitt egykoron
az ő egy Fiában.
/Vaskó Ági: Hidd el - részlet/
Fotó megjegyzések
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a
szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom!
Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd,
senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és
tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul
nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább
távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Jézus korában a betegségek közül a leprát vélték az egyik legsúlyosabb
bajnak. Tulajdonképpen mindenféle bőrbetegséget leprának tartottak,
olyanokat is, amelyeket a mai orvostudomány már másként nevez. A betegség
terjedésének megakadályozására a leprás betegeket szigorúan
elkülönítették, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészségesekkel. A
zsidóságnál a betegség tisztátalanságnak is számított, így a leprában
szenvedőket nem csak a társadalmi, hanem a vallási életből is kizárták.
Gyógyulásukat követően akkor lehettek újra a társadalom tagjai, ha a pap
gyógyultnak nyilvánította őket. Ezért küldi Jézus is a paphoz az általa
meggyógyított embert.
szenvedő ember jön Jézushoz. Kérésével, térdre borulásával kifejezi
alázatosságát és hitét. Aligha jönne Jézushoz, ha nem hinne abban, hogy
képes őt megszabadítani súlyos bajától. Az Úr a szíve mélyéig együttérez
ezzel az emberrel, sajnálja őt, ismeri mindazokat a hátrányokat, amelyek
az illetőt érik betegsége miatt, ezért nem tagadja meg tőle a segítséget.
A gyógyulás Jézus érintésének és szavának köszönhetően megy végbe,
mégpedig azonnal.
A csoda azt szemlélteti, hogy Isten segít a szenvedő emberen, és arra
ösztönöz minket, hogy ébresszük fel szívünkben az együttérzést a betegek
iránt.
© Horváth István Sándor
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a te szereteted
megvalósul.
Szent II. János Pál pápa
Égi édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje
Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség
történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az
Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket!
Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon
mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.Ámen
életünk, édességünk és reményünk, üdvözlégy!
Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai.
Sírva és zokogva hozzád sóhajtunk e siralom völgyében.
Azért Szószólónk, fordulj felénk irgalmasan,
és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust,
méhednek áldott gyümölcsét: ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária!
Ámen
Ferenc pápa
(Aranyszájú Szent János)
Idő, örök öreg, ki messze, fenn
A végtelen szikláján ülsz magad
S csak nézed hallgatag, vén bérceken,
Hogy az eón, az év, a nap halad.
Csak nézed, hogy a tenger és a könny,
A vér és víz hogy árad és apad,
Csak nézed, hogy vív a fény és a köd
S hogy múlik el világ és pillanat:
Idő, örök öreg, mi lenne, mondd,
Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
Nem lankadó játék megállana:
A hulló őszi lomb a lomha légben
S az elmúlás halálhozó ködében
Szívemből szálló sóhaj dallama?
ADD MEG NEKEM URAM A LELKIISMERETNEK AZT A TISZTASÁGÁT, AMELY CSAK A TE SUGALLATODAT ÉRZI, ÉS FOGJA FEL.
FÜLEM SÜKET, NEM HALLJA HANGODAT, SZEMEM HOMÁLYOS, NEM LÁTOM JELEIDET.
CSAK TE TUDOD ÉLESSÉ TENNI HALLÁSOMAT, VILÁGOSABBÁ TENNI LÁTÁSOMAT, MEGTISZTÍTANI SZÍVEMET.
TANÍTS MEG ARRA, HOGY OTT ÜLJEK LÁBADNÁL, ÉS HALLGASSAM SZAVAIDAT. ÁMEN.
Az öreg kút csendesen adja vizét,
Így telik minden napja…
Áldott élet ez! – fontolgatom:
Csak adni minden napon!
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni… teljes életemben!
Csak adni… terhet is jelenthet…
Jó kút, mondd, nem érzed te ezt?!
Belenézek – tükre rám ragyog:
„Hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém… Csak továbbadom,
Frissen, vidáman, szabadon.”
Hadd éljek ilyen kút-életet!
Osszak áldást, szeretetet.
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom!
Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított,
akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt
felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy téged követ, szolgál neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a nap ragyogjon benn örökre, hogy érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
Az angyaloknak nincsen szárnyuk
– tudnak röpülni
Az ördög nem fekete
– annál sokkal sötétebb
A menny nem fönt a pokol nem lent
nem hely inkább állapot
Jézus nem fotogén és nem fecserészik
– Ő nem a tévékettő sztárja
Krisztus nem csak meghalt értünk
– elő is élt nekünk valamit
Isten nem ősz és nem lakozik
– Ő van, tér s idő felett
Az ember többé nincs gyámság alatt
– az útért és az irányért maga felel
A halál akár a mag halála nem pusztán rothadás
– hanem az új hajtás feltétele.
Segíts kapukat tárni,
ünneplő ruhában
szeretetet várni.
Csillaggá törölni
minden gyermekkönnyet,
megtölteni kacagással
a mélységes csöndet.
Ne szidj, ne korholj,
ne legyints,
hagyd a múltat,
a jövőbe tekints!
Hidd el, jó lehetsz
ebben a rossz világban,
higgy, mint Isten hitt egykoron
az ő egy Fiában.
/Vaskó Ági: Hidd el - részlet/