Archívum

Árnyék

Tűnhet a bú, ha múlik a tél,
Az álom még igen merész.
Bíbor az ég, s kemény a tét,
Lopva suhan már az árnyék.
Most csak a tétova kór hada
Bontja a váram, kínoz Vad úr,
S bennem szunnyad a csend.
Alattam süpped a lomb, félek.
Fölöttem már csillagok égnek,
S lelkemben kigyúlnak majd
A gyertyafüzérek.

Szárnyak

Szárnyak nőnek lelkemen az
érintéseid gyengéd iramától.
Bőr húrján emlékként pereg
a hajnal: csókok íze perzsel,
és felkeltik vágyam a testre.
Mégsem húsba vágyva ölel át
a tegnap,
csupán lelkeink egymásba
olvadása érint meg megint.
Vágyva a csendek ünneplő
magányára, a béke nyugvó
és szeretet-ittas, mámorító
pillanatára.

Akarom

Lelkem ágy-válladon hever, mint
Kivert kutya vackán a csonthalom,
Alkalom a megnyugvásra kóbor
Szándék, lelkemnek nem jutalom.

Combok feszülése, fogak harapása
Fűz hozzád, hatalmad testemen
Oltalom, gyönyör-füzér szándékaid
Ős - bizalom oltárán a lakodalom.

Mégis félek, hogy sóvárgásom temetője
Lesz majd nászágyamon az Akarom.

Szilánkok


Elnémul szerelmünk az éj-sötétben,
Széttörnek Istentől kapott képeink.
Nem szórhatunk átkokat magunkra,
Elégtek melegítő, cinkos rongyaink.
Szeretlek, kemény húsodba vágyok.
Már fárasztanak a kapkodó szavak,
A félreálmodott, nagyhangú világ.
Most úgy menekül hozzád vágyam,
Ahogy hazamásztak a csatát nyert,
De háborút vesztett bús katonák.
Elperegnek szép ívben az éjszakák,
S utánuk sárguló nappalok jönnek.
Miért hozna megnyugvást a magány,
Bömbölő szózatok ismét szerelmet?
Csak homokká gyűrődnek a szavak.

Harmónia


Itt, ahol a lelkiismeret
Önmagával méretik,
Maradj velem.
Nincs a versemnél szebb
Szobám, nincs a szavaknál
Melegebb harang, nincs
Testem, mi maradjon boldogan.

Higgy nekem,
Keress meg magadban
És ne félj!
Zuhanni késő már nekünk,
Csekély, elveszíthető életünk
Bátrabban megcáfolható,
Mint ahogy benne létezünk.

Ne törjön hát arcodra kétség,
Mikor a tornyok talpra állnak,
Mert ha égig érnek is
Csak játékai a magasságnak
És mi ahhoz sem tartozunk.

Virradjon fölénk bármilyen világ,
Törvényei meg nem gyalázzák azt a
Harmóniát, amit magunkból alkotunk
Kedvesem,
Sem odafönt, sem idebent.